Dr. Zagyva Miklós: Jelfogóink ezer arca

Talán emlékeznek még néhányan dr. Zagyva Miklósnak, az ismert szatmári belgyógyásznak előző köteteire, amelyek az utóbbi években jelentek meg: Tarkabarka irkafirka irka (2008), Kukkantó (2011), Svédasztal (2013), Reszelt torma (2015), Fő az egészség (2016), Görbe tükör és miegymás (2017), Hepehupák (2018), Testem, testem, mondd meg nékem (2019), Csélcsap egészségünk, 2020, Gyógyító fortélyok és praktikák, 2021, Enni állati jó, 2022.

A 12. kiadvány, a kiskönyvtárrá gyarapodott sorozat legújabb kötete a „jelfogóinkról”, érzékszerveinkről, létfontosságú szerepükről ad kimerítő, és ami ennél is fontosabb, közérthető tájékoztatást. A szemről, bőrről, orról, nyelvről, fülről esik szó a 186. oldalas kötetben, valamint az interoceptorokról, érzékcsalódásról, időskori elváltozásokról. 
A kötet a távol-keleti eredetű három, esetenként négy bölcs majom gesztusainak magyarázatával zárul: „nem lát rosszat, nem hall rosszat, nem beszél rosszat, nem szagol rosszat.” Ehhez teszi hozzá a szerző zárógondolatát: „Ha az emberekben lenne rá hajlam és megfogadnák a három, esetenként a négy majmocska által közvetített üzenetet, sokkal szebb élet lehetne itt a Földön. Ismerve azonban a homo sapiens természetét, ez csak hiú ábránd, és emiatt odáig fajulhat egyszer a nagy civilizáció, hogy bekövetkezik az, amit a Majmok bolygója c. filmben láthattunk.”  

A kötetet ezúttal is a szerző illusztrálja saját rajzokkal, de fotókkal, olykor képzőművészeti alkotások reprodukcióival is. Ezek minden esetben jól átgondolt, szemléletes, gondosan kiválasztott, megrajzolt képek, amelyek nagy segítségére lehetnek a megértésében a figyelmes olvasónak. Ezt írja a borítóról: ez a Vízöntő csillagképben található Csiga-köd (NGC 7293), amit Isten szemének is neveznek. A Hubble űrtávcső fényképezte 2003-ban. 
A fentihez hasonlóan nagyon sok olyan kultúrtörténeti vonatkozása van ennek a kötetnek, amelyeknek látszólag semmi közük az orvostudományhoz, gyógyításhoz, vagyis ahhoz, ami a szerző szakmájához közvetlenül tartozik. Ez a jelenség azonban csalóka, látszólagos. Zagyva doktor mind a tizenkét kötetével, tehát a mostanival is azt üzeni, hogy a világ dolgai összefüggenek és ezek mesterséges különválasztása éppúgy tévútra vezet, mint az a gyakran tapasztalt orvosi magatartásmód, amelynél gyógyítják a fület, lábujjat, mandulát, gyomrot és közben megfeledkeznek arról, hogy ezekhez egy ember is tartozik a maga múltjával, érzésvilágával, gondjaival, örömeivel, félelmeivel, öngyógyító képességével.

Bizonyára sokaknak feltűnt, hogy a szerző nem időskori érzelmeit, visszaemlékezéseit osztja meg velünk, olvasókkal, hanem azzal a több évtizedes szakmai tapasztalattal – épp most készül a hatvanéves egyetemi találkozóra – próbál segíteni a rászorulókon, akik közül sokan nemcsak ismerősei, barátai, hanem egykori páciensei is. Elég átlapozni ezeket a viszonylag rövid, sok humorral, játékossággal, ötlettel feljavított, megszívlelendő eszmefuttatásokat, hogy megérthessük: Zagyva doktor ezúttal is a kortársaira gondolt, elsősorban nekik kíván jobb, tartalmasabb, élhetőbb, egészségesebb életet. Természetesen írhatna verset, drámát, önéletrajzi regényt is, festhetne, rajzolhatna, készíthetne karikatúrákat, hiszen nem csak sokoldalúan tehetséges, széles látókörű ember, hanem olyan értelmiségi, akinek koránál, tapasztalatánál fogva van véleménye a körülöttünk zajló dolgokról, jelenségekről, eseményekről. 
A fentiek helyett inkább a mi gondjainkról, bajainkról értekezik úgy, hogy az általa alaposan ismert területen is kulturált, átgondolt, visszafogott marad mindvégig a véleménynyilvánításban. Zagyva doktor úr ugyanis sok kortársával ellentétben nem villogni, szerepelni, hanem használni szeretne nyitottan, önzetlenül, ahogyan azt gyógyítóként is tette. 

Csak sejtem milyen mértékben, mennyire értékeli mindezt a társadalom, az állandó mozgásban lévő, olykor rohanó, valamilyen meghatározatlan, legtöbbször sekélyes célok felé igyekvő tömeg, amelynek valamennyien tagjai, olykor a nagy taposást elszenvedő alanyai vagyunk. Megítélésem szerint mindez nem is igazán érdekes, ugyanis egyetlen közéleti, alkotó, tudományt népszerűsítő ember sem azért dolgozik, hogy az erőfeszítésiért elismeréseket zsebeljen be. Ő is pontosan tudja, hogy örökös vágyálmok, elvárások, sértődések, gáncsoskodások és dicsekvések közepette alig jut idő, energia az érdemi munkára, amelyhez ezúton is jó egészséget, kitartást kívánok.
Isten éltessen sokáig kedves dr. Zagyva Miklós, Miki, szívből kívánom, hogy még hosszú időn keresztül tudj olyan ismereteket megosztani velünk, amelyek segítenek a mindennapi nehézségek okainak a megértésében és könnyebb elviselésében.

A kötet a szatmári Baraprest könyvüzletben kapható.

Muhi Sándor