Achát, a sokszínűség mestere

Az achát szóról a legtöbb embernek egy félbevágott kődarab (illusztrisabb nevén geoda) vagy egy kőszelet jut eszébe, amelyen körkörös vagy sávos minták pompáznak a legkülönbözőbb árnyalatokban. Ez mind igaz is, az achát azonban jóval több formában és színben létezik, mint elsőre gondolnánk.

Koncentrikus körök bűvöletében

Az achát a féldrágakövek közé tartozik, a kalcedon ásványok, vagyis a mikrokristályokból álló kvarcok csoportjának a tagja. Közeli “rokonai” a tűzkő, az ónix, a krizopráz és a karneol. A kvarcnál kevésbé kemény és kisebb a sűrűsége, valamint a törésmutatója is. Az achátot a benne lévő különféle színű réteges, körkörös mintákról a legkönnyebb beazonosítani. Az achát apró kristályokból álló szerkezete többnyire szilíciumban gazdag vulkanikus-magmás vagy üledékes kőzetek gázok által létrehozott üregeinek belsejében épül fel. Rajzolatai változatos formákban fordulnak elő, ami alapján megkülönböztetünk szalagos, csillagos, szivárvány- vagy felhőachátot. A különböző színek változatosságát általában más kémiai elemek, úgy mint vas, mangán, titán, króm, nikkel jelenlétének köszönheti, amelyekkel kialakulása és megszilárdulás során kapcsolatba került, de eredetileg barnás-szürkés, ritkábban zöldes vagy kékes színekben játszik.

Az achát töretlen népszerűsége az ókor óta

Elnevezése a görög akhates szóból származik, amely fénylőt, ragyogót jelent. Más források szerint pedig a szicíliai Achates (ma Dirillo) folyó nevéből ered a szó, ahol az elsők között találtak achátot a világon az ókorban, valamikor az i.e. 3-4. században. Agátnak is szokták régiesen nevezni. Már a görög kultúrában is készítettek belőle ékszereket és dekorációs célú tárgyakat, melynek bizonyítékait többek között a krétai knósszoszi palota feltárása során is megtalálták. A rómaiak vékonyra csiszolva ablaküvegként alkalmazták. Egy kis-ázsiai régészeti helyszínen több ezer achátból készült edényre bukkantak, ami szintén mutatja az ásvány megbecsültségét. A bizánci birodalomban is sportot űztek az ilyen tálak gyűjtéséből, amely hagyományt aztán a reneszánsz-kori európai uralkodók is magukévá tették. Használták ezen kívül talizmánként és amulettként is a kisebb achát köveket, mert azt tartották róla, hogy elnyomja a szomjúságot és megvéd a láztól. Sőt, a perzsák szerint még a viharokat is elűzte. Ezen kívül az ókori egyiptomi és indiai kultúrában is ismert és közkedvelt alapanyag volt.

Az achát-nagyhatalommá vált dél-német kisváros

A középkorban volt egy jelentős európai előfordulási helye a mai Németország területén, amely fellendítette az achát kereskedelmét és a ráépülő iparágakat. A dél-német Idar-Oberstein város neve összefonódott a legfinomabb achát ékszerek készítésével, bár ma már szinte mindenféle drágakő felvásárlásával és feldolgozásával foglalkoznak. A német források kimerítését követően, a 19. századtól kezdve egy jó ideig Brazília szolgáltatta a legtöbb achát alapanyagot, ahol egyébként sok más értékes ásványt is találtak, például ametisztet, turmalint és topázt. Az idar-obersteini kereskedők a brazil achát lelőhelyek felfedezését követően rátették a kezüket az ottani készletekre és tömegével hozták be a vén kontinensre az achátot olcsón, hajók ballasztanyagaként, így ágyazva meg az azóta is fennálló globális piaci pozíciójuknak. Sőt, a Dél-Amerikából behozott világosszürke achát színezésére kidolgoztak egy minőségibb festési technikát is, amelynek köszönhetően még színpompásabb és jobban értékesíthető ékszereket tudtak készíteni. Az achát jelenlegi főbb lelőhelyei Brazília, Mexikó, Uruguay és az Amerikai Egyesült Államok.

megnézem >

Achát? Nahát!

Az ékszeripari felhasználás mellett készülnek belőle olyan használati tárgyak is, mint a papírvágók, pecsétek, könyvtámaszok, amelyekhez az alapanyagul szolgáló achátot porózus kristályszerkezetének köszönhetően mesterségesen befestik, majd faragják, csiszolják és polírozzák. A legértékesebbek azonban továbbra is a színezés nélkül, természetes formájukban is csodás színekben ragyogó ásványok, amelyekért a gyűjtők a legtöbbet fizetik. Az etikusan működő kereskedőknek ezért minden esetben tájékoztatniuk kell a vásárlókat arról, ha az achát  színezett formában kerül értékesítésre.

A dekorációs célokon kívül több más iparágakban is alkalmazzák, kihasználva megfelelő keménységét és kémiai ellenállóságát. A bőrfeldolgozó ipar évszázadokon át készített belőle fényező eszközöket, a vegyipar pedig laboratóriumi érzékenységű mérlegek, precíziós ingák és mozsarak készítéséhez veszi hasznát az ásványnak.

Minden színben szinte minden

Az achátnak számos változata és megjelenési formája létezik, mi most ezek közül csak a legérdekesebbeket vesszük számba:

• Botswana achát:
  A barnás-szürkés árnyalatok mellett világos krémszínű és rózsaszínes-lilás csíkokban pompázik, ami az adott területen fellelhető achátra egyedülállóan jellemző. A helyi bennszülöttek már jóval régebb óta ismerték és tradicionális termékenységi szertartások során használta, de máig is sokan tulajdonítanak neki védőerőt, így amulettként magukkal hordják.
• Csipke achát:
  Elsősorban világos fehéres, szürkés és barnás színekben gazdag achát, amelyben finom csipkeszerű “gyűrődések” és minták figyelhetők meg. Az egyedi, tekervényes és tarka mintázatú, angolul “őrült” csipkeachátnak nevezett fajta Mexikóból származik, míg a kékes-fehéres csipkeachát neve a dél-afrikai Namíbiához köthető, ahol az 1960-as években fedeztek fel egy jelentősebb lelőhelyet.
• Mohaachát:
  Apró növény vagy mohaszerű zárványokat tartalmaz. Változatai a madártoll-formájú vagy az ágakra hasonlító mintájú foltokkal tarkított achátok. Az utóbbit dendrites achátnak is nevezik.
• Tűz- és íriszachát:
  Az olyan lemezes szerkezetű kristályokat tartalmazó achátot nevezik így, amelyben felépítésének köszönhetően szivárványszerű irizálás jön létre. A tűzachát egy észak-amerikai lelőhelyhez kötődik.
• Turritella achát:
  Egy csigaféléről kapta a nevét, amelyek úgy 50 millió éve megkövesedtek az USA-beli wyomingi tavak iszapjába süllyedve, ezáltal az ott található achátokban megfigyelhető a hosszúkás, toronyszerű házuk csavaros mintázata.
• Tájkép achát:
  Vannak olyan egyedi, elsősorban színes vízszintes rétegekből álló nagyobb ásványdarabok, amelyek rajzolatában az élénk fantáziával rendelkezők komplett tájképeket vélnek felfedezni hegyláncokkal, erdőkkel, tavakkal, folyókkal vagy más vízpartokkal. Az ilyen achátnak szintén magasra rúg az értéke.

Achát kisugárzás: a visszafogott elegancia köve

Bár megjelenésében közel sem olyan hivalkodó, az achát is megállja a helyét a népszerűbb drágakövek mellett. Természetes, nem színezett fajtáit elsősorban a földszínek kedvelőinek ajánljuk, de például férfiak számára is jó választás lehet egy achátot tartalmazó darab.

“Evelyn egy Anne Kleintől való rayonblézerben van, gyapjúkrepp szoknyában és selyemblúzban, amit a Bonwitnál vásárolt, amihez az acháttal díszített óarany fülbevalóját tette fel, amely legalább négyezer dollárba kerülhetett a James Robinsonnál; én kétsoros öltönyben vagyok, anyagában csíkos selyemingben, apró mintás selyem nyakkendőben és bőr papucscipőben – minden darabom Gianni Versace divatstúdiójából került ki.”

A fenti, Bret Easton Ellis: Amerikai psycho c. kultkönyvéből származó idézet is azt támasztja alá, hogy az achátból készült ékszerek remek kiegészítőként szolgálhatnak egy elegáns outfithez.