Dendrológia

Soproni Egyetem
Erdőmérnöki Kar
D R . B A RTHA D É N E S
egyet emi t anár
Növényrendszertan I.
(Dendrológia)
S opr on
2 00 6
Lektorálta
DR. KIRÁLY GERGELY

egyetemi docens
DR. SCHMIDT GÁBOR

egyetemi tanár
DR. VANCSURA RUDOLF

ny. egyetemi docens
Elősz ó
Ebben a kötetben a Dendrológia tárgykörébe tartozó fa- és cserjefajokat

tárgyalom, olyan formában, hogy az elméleti és a gyakorlati rész egy jegyzetben lát
napvilágot.
Bár teljességre törekedtem, néhány nehezen azonosítható, specialistát igénylő

fajt összevontan, gyűjtőfaj keretében mutatok be. Fölvettem minden, a hazai
dendroflórára őshonosnak bizonyuló fajt, melyeket a gyakrabban termesztett vagy
elvadult, nem őshonosokkal is kiegészítettem. Itt a határt nehéz volt megvonnom, több
fontos díszfa és díszcserje is elhagyásra került.
A leírásoknál, jellemzéseknél tömörségre törekedtem, az ábrákon könnyen fel-

ismerhető bélyegekre külön nem tértem ki. Gyakorlatias okokból a fajokat tudományos
nevük sorrendjében mutatom be.
A rajzok válogatásában HÓBER BALÁZS, illetve KIRÁLY ANGÉLA volt

segítségemre, BÓKON SÁNDORNÉ és dr. CSANÁDY ETELÉNÉ a szöveges rész gépelését
végezte. BÖLÖNI JÁNOS pedig értékes kiegészítéseket tett. Fogadják mindannyian hálás
köszönetemet. Úgyszintén köszönet illeti a kötet lektorait, kik észrevételeikkel,
kiegészítéseikkel, javításaikkal tették tökéletesebbé e munkát.
Sopron, 2006 decemberében
Bartha Dénes
Jelmagyarázat:
♂ - hímivarú
♀ - nőivarú
f. - forma (alak)
var. - varietas (változat)
subsp. - subspecies (alfaj)
agg. - aggregatum (gyűjtőfaj)
cv. - cultivar (fajta)
s. l. - sensu lato (tágabb értelemben)
s. str. - sensu stricto (szűkebb értelemben)
syn. - synonimon (szinoním név)
 - többé-kevésbé
3
A fa- és cserje fajok bemutatásának
szempontjai
Nevezéktan
Valamennyi fajnál megadjuk a rendszertani besorolást (család, nemzetség), a magyar
nevet és a leggyakoribb társneveket, a tudományos nevet a szerzőnévvel együtt,
szinoním nevet (ha van), az angol és német neveket. Kitérünk továbbá az eltérő
rendszertani besorolásokra (pl. agg.) és faj alatti egységekre (pl. subsp., var., f., cv.) is.
CSALÁDNÉV NEMZETSÉGNÉV
Magyar név, társnév
Tudományos név SZERZŐNÉV (Szinoním név)
a: angol név n: német név
Alaki jellemzők
Az alaki jellemzők ismertetését a termettel kezdjük, amit a könnyebb elsajátíthatóság
érdekében tipizálunk. A magasság nem csak az életkortól, hanem a termőhelytől, s
esetenként egyéb más tényezőtől is függ, a különleges (rekord) magassági értékekre itt
nem térünk ki. A megadott méretek a teljesen kifejlődött egyedekre vonatkoznak.
A. Fák – földfeletti részük ± fölálló törzsre és különböző magasságban szétágazó
koronára oszlik, akroton elágazás jellemző rájuk
a. nagy termetű fa – 25 m-nél magasabb
b. közepes termetű fa – 10-25 m magas
c. kis termetű fa – 5-10 m magas
B. Cserjék – földfeletti részük a gyökfőnél közvetlenül, vagy rövid, rendszerint görbe
törzs után gazdagon szétágazik, baziton elágazás jellemző rájuk
d. nagyobb cserje – 2-5 m magas (de lehet magasabb is)
e. kisebb cserje – 0,5-2 m magas
f. törpecserje – 0,5 m-nél alacsonyabb
C. Félcserjék – csak a szár alsó része fásodik el, a felső rész ősszel elhal. (Közülük e
kötetben csak a Rubus-okat tárgyaljuk.)
D. Liánok – száruk hosszú, megnyúlt, kúszó, illetve támaszték (pl. fa, szikla) esetén
fölkapaszkodó
E. Epifitonok – teljes életciklusukat fenn, a fán élik le, a hazai fajok a gazdanövénytől
vizet és ásványi sókat vonnak el (félélősködők)
Az alaki jellemzők bemutatását a törzs, kéreg sajátosságainak ismertetésével folytatjuk,
majd a vessző, rügy leírása következik. A levél bemutatása után a virág, virágzat és a
termés ismertetése kerül sorra. Amennyiben a szövegben nincs rá külön utalás, úgy
kétivarú virágokról van szó. Az egyivarú virágoknál külön jelöltük az egylaki és a
kétlaki fajokat.
5
Biológiai jellemzők
Az életkor az átlagos termőhelyi viszonyok közt elérhető felső határt jelöli. Minél
magasabb életkort érhet meg egy faj, annál nehezebb ezt a határt megadni. A vegetatív
úton is szaporodó fajok esetében az életkor nem a sarjtelepre vonatkozik (amely több
száz éves is lehet), hanem az egyedre. Az életkornál az alábbi tipizálást alkalmaztuk:
a. rövid életű fajok (< 50 év)
b. mérsékelten rövid életű fajok (50-100 év)
c. mérsékelten hosszú életű fajok (100-200 év)
d. hosszú életű fajok (> 200 év)
A virágzási idő kezdetét a lombfakadáshoz viszonyítjuk, majd hónapokra lebontva is

megadjuk. Úgyszintén hónapokkal, vagy azon belüli bontással jelöljük a termésérést, s
ha ettől eltér, a terméshullást is. A virágzási, termésérési és terméshullási idő többek
között függ az időjárási viszonyoktól, ill. a tengerszint feletti magasságtól is. Az őszi
lombszín megadása után a vegetatív felújulóképességre térünk ki, ahol két típust lehet
elkülöníteni:
a. tő-(tuskó-)sarjak – rendszerint a föld feletti rész eltávolítása után törnek fel, de
bizonyos fajok tősarjakat már életükben is hozhatnak.
b. gyökérsarjak – a gyökereken kialakuló járulékos rügyekből keletkeznek, s gyakran
már az egyed életében megjelennek. Gyökérsarjakkal az egyed nagyobb területeket
hódíthat meg, s sarjtelepeket (polikormonokat) képezhet.
A fafajokat magassági és vastagsági növekedésmenetük alapján két fő kategóriába lehet

sorolni:
a. gyorsan növő fafajok – intenzív magassági és vastagsági növekedési szakaszukat
hamar, 50 éven belül befejezik.
b. lassan növő fafajok – intenzív magassági és vastagsági növekedési szakaszuk
elhúzódik, 50 év fölötti.
Megj.: Átmeneti típusok lehetségesek. A cserjefajok esetében a korhatár mintegy 10 év.
A fa- és cserjefajoknál életstratégiájuk alapján kétféle elkülönítést lehet tenni:

a. pionír fajok – rövid életűek, gyors növekedésűek, kisebb méretűek, korán termőre
fordulók, magvaik aprók, rendszerint repítőkészülékkel ellátottak és
szélterjesztésűek, rendszeresen termők, tág ökológiai tűrőképességűek
(generalisták), fényigényesek. A rendelkezésre álló, nyílt területeket gyorsan
meghódítják, de később a zárterdei fajok előretörése miatt kiszorulnak.
b. zárterdei (klimax) fajok – hosszú életűek, lassú növekedésűek, nagyobb méretűek,
későn termőre fordulók, nagymagvúak, rendszertelenül termők, szűkebb ökológiai
tűrőképességűek (specialisták). A rendelkezésre álló területet lassan hódítják meg,
tartósan fennmaradnak.
Megj.: Átmeneti típusok lehetségesek.
6
Ökológiai jellemzők
Az ökológiai jellemzőket és az ezekkel kapcsolatos termőhelyi igényt – a generális

ökológiai tényezők alapján – tipizálva adjuk meg:
A. Fény
a. fényigényes fajok – fejlődésükhöz és növekedésükhöz közvetlen fényre van
szükségük.
b. mérsékelten fényigényes / mérsékelten árnytűrő fajok – fejlődésük és növekedésük
mérsékelt árnyalásnál is kielégítően végbemegy.
c. árnytűrő fajok – szabályos fejlődésük és növekedésük szórt fényben, állandó
árnyalásnál is végbemegy.
Megj.: A fás növények fiatal korukban általában jobban elviselik az árnyalást, mint idősebb
korukban.
B. Hőmérséklet
a. melegigényes fajok – generatív szakaszukhoz (virágzás, termésérés) sok meleget
kívánnak.
b. hidegtűrő fajok – csekély hőmennyiség esetén már kielégítő növekedést és fejlődést
mutatnak.
c. fagyérzékeny fajok – a még nem egészen elfásodott hajtás, vagy a fiatal fejlődő
hajtás a korai illetve a kései fagyok miatt károsodik.
C. Víz
a. szárazságtűrő (xerofil) fajok – száraz talajon és száraz klímában élő, az aszálynak
ellenálló, xeromorf felépítésű fajok.
b. közepes vízigényű (mezofil) fajok – alakilag és ökológiailag a két csoport (a, c)
között vannak, kiegyenlített vízgazdálkodású, üde termőhelyeket kedvelnek.
c. vízigényes (higrofil) fajok – nedves talajon és/vagy állandó párás klímában élő,
higromorf felépítésű fajok.
Megj.: További köztes kategóriák, így a xeromezofil és mezohigrofil fajoké is elkülöníthető.
Meszes talajokon a vizet nehezebben veszik fel a növények (fiziológia szárazság), mint
mészmentes talajokon.
D. Talajkémhatás
a. mészkerülő (acidofil) fajok – mészmentes, savanyú kémhatású talajon élnek.
b. inkább mészkerülő (acidoklin) fajok – elsősorban mészmentes, savanyú kémhatású
talajon élnek, de előfordulhatnak semleges vagy ritkábban gyengén lúgos
kémhatású talajokon is.
c. semleges (közömbös) kémhatást kedvelő (neutrofil) fajok – elsősorban a semleges
kémhatású talajokon tenyésznek a legjobban, de előfordulhatnak a gyengén savanyú
és gyengén lúgos kémhatású talajokon is.
d. inkább mészkedvelő (baziklin) fajok – elsősorban meszes, lúgos kémhatású
talajokon élnek, de előfordulhatnak semleges vagy ritkábban gyengén savanyú
kémhatású talajokon is.
e. mészkedvelő (bazifil) fajok – mésztartalmú, lúgos kémhatású talajon élnek.
Megj.: A talajkémhatás szoros kapcsolatban áll a talajok tápanyagtartalmával, illetve a
tápanyagok felvehetőségével. A savanyú kémhatású talajok általában tápanyagokban
szegények, s a rendelkezésre álló tápanyagokat is nehezebben veszik fel a növények.
7
f. sótűrő fajok – főleg a nátrium sókat elviselő, szikes talajokon is élő fajokat jelöljük
így.
g. nitrogénkedvelő (nitrofil) fajok – nitrogénben dús talajokon találhatók.
Elterjedés
A fajok természetes elterjedési területét elsősorban a makroklíma határozza meg, ezen

belül a fajt őshonosnak mondjuk. A természetes elterjedési területén kívül telepített
vagy elvadult fajokat adventívnek nevezzük. Az elterjedési területet (areát) nagyobb
természetföldrajzi egységekkel adjuk meg.
Előfordulás
A hazánkon belüli, horizontális előfordulást természetföldrajzi tájainkkal jellemezzük.

A vertikális előfordulásnál (a Kárpát-medencére vonatkoztatva) az alábbi tipizálást
alkalmazzuk:
a. sík vidéki (planicien) faj – 200 m tszfm. alatt fordul elő, alföldjeinkre jellemző.
b. dombvidéki (kollin) faj – 200-400 m tszfm. között fordul elő, dombvidékeinkre
jellemző.
c. középhegységi (szubmontán) faj – 400-800 m tszfm. között fordul elő, közép-
hegységeinkre jellemző.
d. magashegységi (montán) faj – 800 m tszfm. fölött fordul elő, középhegységeink
magasabb régióira (Zempléni-hg., Bükk, Mátra, Börzsöny, Kőszegi-hg.), illetve a
környező magashegységekre (Alpok, Kárpátok) jellemző.
Megj.: A magashegységekben (Alpok, Kárpátok) elkülöníthetők még az alhavasi (szubalpin)
illetve havasi (alpin) fajok is, melyek az 1200-1600 m tszf., illetve 1600-2000 m tszf.
magassági régióikra jellemzők.
e. dealpin ill. dekárpáti faj – az Alpokból ill. a Kárpátokból, általában a patakok,
folyók segítségével hozzánk leereszkedett faj.
Megj.: A dealpin kifejezés nem azt jelenti, hogy a faj az alpin régióból ereszkedett le.
Élőhely
A fajok élőhelyeit elsősorban a természetes-természetszerű erdőtársulás-csoportok

szerint mutatjuk be. Az élőhelyek összetételi és termőhelyi viszonyainak érzékeltetésére
a fontosabb fa- és cserjefajokat itt föl is soroljuk:
Jelmagyarázat:
A – lombkoronaszint
B – cserjeszint
E – előfordulás, termőhely
 a vastagon kiemelt fajok állományalkotó szerept töltenek be
 a ! jellel jelölt fajok lokális, de jellemző előfordulásúak
8
Magyarország fontosabb erdőtársulás-csoportjai
BÜKKÖSÖK
Bükkösök
A: bükk, gyertyán, hegyi juhar, magas kőris, hegyi szil, nagylevelű hárs, ezüst hárs (!),
(korai juhar, kocsánytalan tölgy)
B. farkasboroszlán, babérboroszlán (!), borostyán, köszméte, csodabogyók (!), (vörös
bodza, málna, borzas szedrek)
E: Északi- és Dunántúli-khg., Nyugat- és Dél-Dunántúl hegy- és dombvidékén
kiegyenlített, üde termőhelyeken, főleg a magasabb régiókban
GYERTYÁNOS – TÖLGYESEK
Gyertyános – kocsánytalan tölgyesek

A: kocsánytalan tölgy, gyertyán, madárcseresznye, kislevelű hárs, ezüst hárs (!),
mezei juhar, korai juhar, (cser, magas kőris)
B: cseregalagonya, vörösgyűrűsom, borostyán, farkasboroszlán, fagyal, mogyoró,
csíkos kecskerágó, szúrós csodabogyó (!)
E: Északi- és Dunántúli-khg., Nyugat- és Dél-Dunántúl hegy- és dombvidékén üde,
kiegyenlített termőhelyeken
Gyertyános – kocsányos tölgyesek

A: kocsányos tölgy, gyertyán, madárcseresznye, magyar kőris, kislevelű hárs, korai
juhar, mezei juhar, vadalma
B: cseregalagonya, borostyán, mogyoró, vörösgyűrűsom, csíkos kecskerágó, tatár juhar
E: Nagy- és Kisalföld elöntésmentes termőhelyein, illetve dombvidékeink és közép-
hegységeink széles völgytalpain
CSERES – TÖLGYESEK
Cseres – kocsánytalan tölgyesek

A: cser, kocsánytalan tölgy, mezei juhar, vadkörte, mezei szil, kislevelű hárs, ezüst
hárs (!), barkócaberkenye, (olasz tölgy)
B: egybibés galagonya, cseregalagonya, fagyal, ostorménbangita, varjútövisbenge,
húsos som, vörösgyűrűsom, csíkos kecskerágó, bibircses kecskerágó, kökény,
mogyoró, gyepűrózsa, molyhos szeder, tatár juhar, szúrós csodabogyó (!)
E: Északi- és Dunántúli-khg., Dél-Dunántúl hegy- és dombvidékén félszáraz(-száraz)
termőhelyeken
Cseres – kocsányos tölgyesek

A: cser, kocsányos tölgy, mezei juhar, vadkörte, mezei szil, kislevelű hárs
B: egybibés galagonya, kökény, gyepűrózsa, fagyal, varjútövisbenge, vörösgyűrűsom,
csíkos kecskerágó, mogyoró, boróka
E: Kisalföld, Bakonyalja, Somogy száraz, ill. változó vízgazdálkodású termőhelyein
9
MÉSZKERÜLŐ ERDŐK
Mészkerülő bükkösök
A: bükk, kocsánytalan tölgy, bibircses nyír, rezgő nyár, madárberkenye
B: -
E: Északi-khg., Dunántúli-khg. (Bakony, Balaton-felvidék), Nyugat-Dunántúl, Dél-
Dunántúl (Mecsek) üde, de mészmentes alapkőzetű termőhelyein, főleg a
magasabb régiókban
Fenyőelegyes – tölgyesek
A: erdeifenyő, kocsánytalan tölgy, kocsányos tölgy, gyertyán, rezgő nyár, bibircses nyír
B: közönséges boróka, kutyabenge, seprőzanót, füles fűz
E: Délnyugat-Dunántúl (Őrség, Vend-vidék, Göcsej, Hetés) mészmentes alapkőzetű,
főleg változó vízgazdálkodású termőhelyein
Mészkerülő gyertyános – kocsánytalan tölgyesek

A: kocsánytalan tölgy, gyertyán, kislevelű hárs, rezgő nyár, bibircses nyír,
madárberkenye, szelídgesztenye
B: -
E: Északi-középhegység, Nyugat-Dunántúl mészmentes alapkőzetű, félszáraz-üde
termőhelyein
Mészkerülő tölgyesek
A: kocsánytalan tölgy, rezgő nyár, bibircses nyír, madárberkenye, szelídgesztenye
B: kutyabenge, seprőzanót
E: Északi-khg., Dunántúli-khg. (Visegrádi-hg., Budai-hg., Bakony), Nyugat-Dunántúl,
Dél-Dunántúl (Mecsek) mészmentes alapkőzetű, száraz termőhelyein
MÉSZKEDVELŐ ERDŐK
Bokorerdők
A-B: molyhos tölgy, virágos kőris, sajmeggy, házi berkenye, déli berkenye,
(kocsánytalan tölgy, magas kőris)
B: tatár juhar, sajmeggy, csepleszmeggy, cserszömörce, kökény, húsos som, bibircses
kecskerágó, ostorménbangita, sóskaborbolya, egybibés galagonya, pukkanó
dudafürt, molyhos szeder, jajrózsa, bokros koronafürt (!), madárbirsek, fanyarka,
szirti gyöngyvessző
E: Északi- és Dunántúli-khg., Mecsek, Villányi-hg. meszes alapkőzetű, nagyon sekély
termőrétegű, nagyon száraz termőhelyein
Mész- és melegkedvelő tölgyesek

A: molyhos tölgy, olasz tölgy, cser, kocsánytalan tölgy, vadkörte, barkócaberkenye,
házi berkenye, déli berkenye, mezei szil, mezei juhar, virágos kőris
B: húsos som, fagyal, ostorménbangita, kökény, bibircses kecskerágó, egybibés
galagonya, varjútövisbenge, ükörkelonc, pukkanó dudafürt, sóskaborbolya,
sajmeggy, cseplesz-meggy, cserszömörce
E: Északi- és Dunántúli-khg., Soproni-dv., Dél-Dunántúli-dv., Mecsek, Villányi-hg.
meszes alapkőzetű, sekély termőrétegű, száraz termőhelyein
10
SZIKLADOMBORZATÚ ERDŐK
Sziklaerdők
A: magas kőris, kislevelű hárs, nagylevelű hárs, hegyi juhar, korai juhar, mezei juhar,
bükk, lisztes berkenye, barkócaberkenye, (kocsánytalan tölgy, gyertyán, virágos
kőris)
B: szirti gyöngyvessző, madárbirsek, köszméte, ükörkelonc, bibircses kecskerágó,
húsos som, mogyoró, pukkanó dudafürt
E: Északi- és Dunántúli-khg. csúcsain, gerincein, sziklás részein, félszáraz-üde, sekély
termőrétegű termőhelyein
Törmeléklejtő-erdők
A: nagylevelű hárs, kislevelű hárs, hegyi juhar, korai juhar, magas kőris,
madárcseresznye, bükk, gyertyán, lisztes berkenye
B: mogyorós hólyagfa, mogyoró, húsos som, vörösgyűrű som, fekete bodza, borostyán,
erdei iszalag
E: Északi- és Dunántúli-khg., Mecsek, Villányi-hg. kőzettörmelékes, északias, üde
lejtőin
Szurdokerdők
A: bükk, gyertyán, hegyi juhar, korai juhar, nagylevelű hárs, kislevelű hárs, hegyi szil,
magas kőris, madárcseresznye
B: fekete bodza, fürtös bodza, mogyoró, köszméte, mogyorós hólyagfa, borostyán, erdei
iszalag
E: Északi- és Dunántúli-khg., Kőszegi-hg., Mecsek, Villányi-hg. üde-félnedves
szurdokaiban
ERDŐSSZTYEPP ERDŐK
Homoki tölgyesek
A: kocsányos tölgy, fehér nyár, mezei juhar, mezei szil, vadkörte
B: közönséges boróka, egybibés galagonya, fagyal, kökény, mogyoró, vörösgyűrűsom,
csíkos kecskerágó, varjútövisbenge, gyepűrózsa
E: Nagy- és Kisalföld homokvidékei száraz-félszáraz termőhelyein
Borókás – nyárasok
A: fehér nyár, vadkörte, (kocsányos tölgy)
B: közönséges boróka, fagyal, varjútövisbenge, egybibés galagonya, kökény,
sóskaborbolya
E: Duna-Tisza köze homokvidéke nagyon száraz termőhelyein
Lösztölgyesek
A: kocsányos tölgy, molyhos tölgy, mezei juhar, vadkörte, vadalma
B: törpemandula, csepleszmeggy, egybibés galagonya, bibircses kecskerágó, csíkos
kecskerágó, kökény, parlagi rózsa, tatár juhar, fagyal, varjútövisbenge,
vörösgyűrűsom
E: Nagy- és Kisalföld löszhátai, ma már csak néhány maradványállomány
Sziki tölgyesek
11
A: kocsányos tölgy, mezei juhar, mezei szil, vadkörte
B: tatár juhar, vörösgyűrűsom, egybibés galagonya, csíkos kecskerágó, kökény, fagyal
E: Nagyalföld szolonyec szikesei, ma már csak néhány maradványállomány
LIGETERDŐK
Folyómenti bokorfüzesek
B: csigolyafűz, mandulafűz, kosárkötő fűz, továbbá a fehér fűz, törékeny fűz és a
fekete nyár cserjeméretű egyedei
E: főleg a síkvidéken szerte az országban, az ártér alacsony térszintjén
Folyómenti fűz-nyár (puhafás) ligeterdők

A: fehér fűz, törékeny fűz, fekete nyár, fehér nyár, vénic-szil / zöld juhar, amerikai
kőris, fehér eper
B: vörösgyűrűsom, hamvas szeder, kányabangita, kutyabenge, ligeti szőlő / parti szőlő,
gyalogakác
E: jelentősebb folyók mentén az egész országban, az ártér középső térszintjén
Folyómenti tölgy-kőris-szil (keményfás) ligeterdők

A: kocsányos tölgy, magyar kőris, mezei szil, vénic-szil, fehér nyár, vadalma,
zselnicemeggy, mezei juhar
B: vörösgyűrűsom, mogyoró, kányabangita, kutyabenge, varjútövisbenge, csíkos
kecskerágó, hamvas szeder, tatár juhar, vörös ribiszke, borostyán, ligeti szőlő
E: folyók mentén az egész országban, az ártér magasabb térszintjén
Patakmenti ligeterdők
A: mézgás éger, magas kőris, törékeny fűz, zselnicemeggy, vadalma, (hegyi szil)
B: kutyabenge, kánybangita, fekete bodza, vörösgyűrűsom, vörös ribiszke,
farkasboroszlán, hamvas szeder, erdei iszalag
E: hegy- és dombvidékek patakjai mentén az egész országban
LÁPERDŐK
Égerlápok
A: mézgás éger, zselnicemeggy, magyar kőris, (vénic-szil, szőrös nyír, rezgő nyár)
B: kutyabenge, kányabangita, rekettyefűz, füles fűz (!), hamvas szeder, vörös ribiszke,
fűzlevelű gyöngyvessző (!)
E: síkvidéki és alacsony dombvidéki területeken, pangóvizes termőhelyeken
Fűz- és nyírlápok
A: szőrös nyír, babérfűz, bibircses nyír, rezgő nyár
B: rekettyefűz, füles fűz (!), kutyabenge
E: nagyon szórványosan az egész országban pangóvizes termőhelyeken
Egyéb
Ennél a csoportnál elsősorban a faanyag tulajdonságait, felhasználhatóságát, a faj
egyéb célra való alkalmazhatóságát, kertészeti jelentőségét ismertetjük. Itt térünk ki a
13/2001. (V. 9.) KöM rendelet alapján az esetleges védettségre is.
12
A bemutatásra kerülő fa- és cser je fajok
rendszer tani besorolása
t: Nyitvatermők – Gymnospermatophyta
 fásszárú növények, egyivarú „virágokkal”

 a magkezdemények a szabadon álló termőleveleken védelem nélkül
ülnek, a pollen közvetlenül a magkezdeményre kerül
 szélbepozók
 haploid endospermium, viszonylag fejlett gametofiton
 többségüknek tracheidáik (áledényeik) vannak
1. o: Toboztermők – Coniferopsida
r: Fenyőalkatúak (Tűlevelűek) – Pinales
cs: Fenyőfélék – Pinaceae
 monopodiális felépítésű fák, egylakiak

 leveleik tű alakúak, szórt állásúak
 "termős virágzatuk" fedő- és termőpikkelyekből áll, melyek spirálisan
helyezkednek el egy tengely mentén
 a termőpikkelyeken 2-2 magrügy található
 az elfásodott tobozban a magoknak szárnya van
 a tűlevelek egyesével állnak: Abies, Picea, Pseudotsuga
a tűlevelek a hosszúhajtáson egyesével, a rövidhajtáson csomókban
állnak: Larix
a tűlevelek 2(-3)-5-ösével törpehajtáson állnak: Pinus
cs: Ciprusfélék – Cupressaceae
 fák vagy cserjék

 pikkely- v. (kevés fajnál) tűlevelűek
 "termős virágzatuknál" a fedő- és termőpikkelyek nem különülnek el
 keresztben átellenesen álló pikkelylevelek, egylakiak, elfásodott
tobozok: Chamaecyparis, Thuja
3-as örvökben álló tűlevelek, kétlaki, tobozbogyó: Juniperus
communis
13
2. o: Tiszafák – Taxopsida
r: Tiszafaalkatúak – Taxales
cs: Tiszafafélék – Taxaceae

 szórt levélállás, a tűlevelek 2 sorban állnak
 kétlakiak
 a magokat színes magköpeny (arillusz) borítja
 nemzetsége: Taxus
3. o: Gnétumok – Gnetopsida
r: Gnétumalkatúak – Gnetales
cs: Csikófarkfélék – Ephedraceae
 kistermetű, vesszős hajtásrendszerű növények, gyakran törpecserjék

 asszimiláló hajtások, a nóduszoknál 2 redukált, pikkelyszerű levéllel
 valódi edények (tracheák) vannak
 kétlakiak
 a magokat színes magköpeny (arillusz) borítja
 nemzetsége: Ephedra
t: Zárvatermők – Angiospermatophyta
1. o: Kétszikűek – Dicotyledonopsida
1/B. ao: Boglárka-alkatúak – Ranunculidae
r: Boglárkavirágúak – Ranunculales
cs: Borbolyafélék – Berberidaceae
 zömmel fásszárú növények: cserjék

 szórt levélállás, pálhák nincsenek
 a nóduszoknál levéltövisek vannak
 K3+3 C3+3 A3+3 G1  bogyó termés
14
 a csészék és a szirmok egymáshoz hasonlók, sárgák
 egyszerű levelek: Berberis
cs: Boglárkafélék – Ranunculaceae
 főként lágyszárúak, kevés fásodott szárú lián

 elsősorban szórt, ritkán keresztben átellenes levélállás
 P3+3 v. 2+2 ill. K5 C5 A∞ G∞  tüsző, aszmag vagy bogyó termés
 spirociklikus virágok
 keresztben átellenes levélállás, színes lepel (P2+2), aszmag termés, fás-
és lágyszárú képviselői egyaránt vannak: Clematis
2. ao: Varázsdió-alkatúak – Hamamelididae
r: Varázsdióvirágúak – Hamamelidales
cs: Platánfélék – Platanaceae
 fák
 szórt levélállás, nagy pálháik vannak
 a levelek tenyeresen tagoltak
 egylakiak, váltivarú virágaik gömbös fejecskékben csoportosulnak
 ♂ P3-4 A3-4 ill. ♀ P3-4 G5-9  makkocska termés
 nemzetsége: Platanus
r: Csalánvirágúak – Urticales
cs: Szilfafélék – Ulmaceae
 fák
 váltakozó levélállás
 a levelek részaránytalanok (vállukon asszimetrikusak)
 virágaik levélhónalji csomókban nyílnak, poligámok
 P(4-6) A4-6 G(2)  lependék vagy csonthéjas termés
 lombfakadás előtt virágoznak, lependék termés: Ulmus
lombfakadás után virágoznak, csonthéjas termés: Celtis
15
cs: Eperfafélék – Moraceae
 fák
 szórt levélállás
 szöveteikben tejedények vannak
 egylakiak
 ♂ P2+2 A4 ill. ♀ P2+2 G(2)  makkocska + elhúsosodó lepel =
eper terméságazat
 füzér virágzat, tövisek nincsenek, bemetszett szélű levelek: Morus
fejecske virágzat, a hajtás tövises, ép szélű levelek: Maclura
r: Bükkfavirágúak – Fagales
 fás növények, váltivarú virágok
cs: Nyírfafélék – Betulaceae

 egylakiak
 ♂ P4 A4 ill. ♀ P0 G(2;¯)  apró, szárnyas makkocska termés
 a virágokat murvapikkelyek védik
 a porzós virágok barkákban, a termősök füzérekben találhatók
 a barkák szabadon telelnek, a füzérek tavasszal fejlődnek, széthulló
terméságazat: Betula
a barkák és a füzérek is szabadon telelnek (vagy A. viridis, ahol csak a
barkák telelnek szabadon), áltoboz terméságazat: Alnus
cs: Mogyorófélék – Corylaceae

 egylakiak
 ♂ P0 A4-12 ill. ♀ P0 G(2;¯)  makk termés
 a porzós virágok barkákban, a termősök sokvirágú füzérekben
találhatók (kivétel Corylus, ahol kevésvirágú fejecskeszerű a termős
virágzat)
 a termést fellevél eredetű kupacslevél védi
16
 a termős virágzatok virágzáskor rügybezártak, a barkák szabadon
telelnek, melyet a kupacslevél csak részlegesen borít: Corylus
a termős virágzatok nem rügybezártak, a barkák tavasszal jelennek
meg, melyet egyik oldalról lapos kupacslevél véd: Carpinus
a termős virágzatok virágzáskor szabadok, a barkák szabadon telelnek,
amelyet felfújt kupacslevél vesz körbe: Ostrya
cs: Bükkfafélék – Fagaceae
 fák (de cserjetermetű fajok is vannak)

 váltakozó vagy szórt levélállás
 egylakiak
 ♂ P(3-7) A6-12 ill. ♀ P(3-7) G(3;¯) v. (6;¯)  makk termés
 a termős virágzatok alapegysége egy 3 tagú részvirágzat (dicházium),
amelynek tagjai különböző mértékben redukálódhatnak
 a részvirágzatok különböző típusú összetett virágzatokat alkotnak
 a termős részvirágzatokat tengely eredetű kupacs védi, mely elfásodik
 váltakozó levélállás: Fagus, (Castanea)
szórt levélállás: Castanea, Quercus
 porzós és termős fejecske virágzat: Fagus
porzós barka és termős füzér virágzat: Quercus
összetett füzér virágzat: Castanea
 a kupacs nyitott, benne 1 makkal: Quercus
a kupacs zárt, benne 2 makkal: Fagus
a kupacs zárt, benne 3 makkal: Castanea
r: Diófavirágúak – Juglandales
cs: Diófafélék – Juglandaceae
 fák
 a levelek páratlanul szárnyaltak
 a hajtások aromatikus anyagokat tartalmaznak
 egylakiak
 ♂ P3-5 A3-40 ill. ♀ P4 G(2;¯)  csonthéjas termés
 a porzós virágok barkákban, a termősök (kevésvirágú) füzérekben
találhatók
 nemzetsége: Juglans
4. ao: Dillenia-alkatúak – Dilleniidae
17
r: Tamariskavirágúak – Tamaricales
cs: Tamariskafélék – Tamaricaceae
 cserjék
 a levelek redukáltak, pikkelyszerűek
 az oldalhajtások törpehajtás-szerűek, ősszel a levelekkel együtt
hullanak le
 K4 v. 5 C4 v. 5 A4 v. 5 v. 10 G(3)  tok termés
 füzér virágzat
 a magvaknak szőrüstöke van ( repítőkészülék)
 4- v. 5-tagú virágok, A4 v. 5: Tamarix
5-tagú virágtakaró, A10: Myricaria
r: Fűzfavirágúak – Salicales
cs: Fűzfafélék – Salicaceae
 fák, cserjék (vagy törpecserjék)

 kétlakiak
 ♂ P0 A2-5 v. 4-60 ill. ♀ P0 G(2)  tok termés
 a porzós virágok barkában, a termősök füzérekben nyílnak
 A4-60, lombfakadás előtt virágoznak: Populus
A2-5, lombfakadás előtt, vagy azzal egyidőben vagy utána virágoznak:
Salix
 fák, a hajtásrendszer differenciált (rövid- és hosszúhajtások): Populus
fák, cserjék (vagy törpecserjék), a hajtásrendszer nem differenciált
(hosszúhajtások): Salix
18
r: Erikavirágúak – Ericales
cs: Erikafélék – Ericaceae
 cserjék vagy törpecserjék, lombhullatók vagy örökzöldek

 szórt vagy keresztben átellenes levélállás, pálhák nincsenek
 K5 v. (5) C(5) A5+5 G (5) v. (5;¯)  tok vagy álbogyó termés
 mikotrófok
 keresztben átellenes levélállás, erikoid (redukált) levelek: Calluna
szórt levélállás, szabályos levelek: Andromeda, Vaccinium
 tok termés: Andromeda, Calluna
álbogyó termés: Vaccinium
r: Mályvavirágúak – Malvales
cs: Hársfélék – Tiliaceae
 fák
 K5 C5 A5×5-15 G(5)  makkocska termés
 5-falkás porzók, álernyő virágzat
 a virágzati tengely nyelv alakú murvalevéllel nő össze
 nemzetsége: Tilia
r: Boroszlánvirágúak – Thymelaeales
cs: Boroszlánfélék – Thymelaeaceae
 cserjék vagy törpecserjék, ritkán lágyszárúak

 szórt levélállás, egyszerű, ép levelek
 K(4) C0 A4+4 G1;¯  csonthéjas termés
 a párta hiányzik, színes, pártaszerű csészecsövük (hypanthium) van
 cserjék vagy törpecserjék: Daphne
19
5. ao: Rózsaalkatúak – Rosidae
r: Kőtörőfűvirágúak – Saxifragales
cs: Köszmétefélék – Grossulariaceae
 cserjék
 leveleik tenyeresen karéjosak
 K5 C5 A5 G(2;¯)  álbogyó termés
 virágaik levélhónalji fürtökben nyílnak
 nemzetsége: Ribes
r: Rózsavirágúak – Rosales
cs: Rózsafélék – Rosaceae
acs: Gyöngyvesszőfélék – Spiraeoideae
 cserjék vagy lágyszárúak

 pálháik hiányoznak
 K5 C5 A10+10+10 G2-5  tüsző termés
 apró virágok, dús virágzat
 cserjék: Spiraea
acs: Almafélék – Maloideae (Pomoideae)

 K5 C5 A10+5+5 G5-1;¯¯¯  alma vagy almácska termés
 alma termés: Malus, Pyrus
almácska termés: Amelanchier, Cotoneaster, Crataegus, Sorbus
acs: Rózsafélék – Rosoideae
 cserjék, félcserjék vagy lágyszárú növények

 fásszárú képviselőik többsége tüskés
 K5 C5 A∞ G∞;¯ v. ∞  szamóca, csipkebogyó ill. aszmag, szeder
termés
20
 cserjék: Rosa
félcserjék: Rubus (kivétel R. saxatilis, amely lágyszárú)
 szeder termés: Rubus (csonthéjas alaptermések)
csipkebogyó termés: Rosa (aszmag alaptermések)
acs: Szilvafélék – Prunoideae

 K5 C5 A10+10+10 v. 10+5+5 G1;¯  csonthéjas termés
 a mezokarpium vaskos és húsos (kivétel Amygdalus)
 magános virágok: Amygdalus, Prunus
fürt virágzat: Cerasus mahaleb, Padus
csomó virágzat: Cerasus
r: Hüvelyesek – Fabales (Leguminosae)
cs: Lepényfafélék – Caesalpiniaceae
 fák
 szórt levélállás, pálhák nincsenek
 leveleik többnyire szárnyasan összetettek
 gyengén ·|· K3-5 C3-5 A6-10 G1;¯  hüvely termés (többnyire nem
nyílik fel)
 a virágok poligámok
 nemzetsége: Gleditsia
cs: Pillangósvirágúak – Fabaceae (Papilionaceae)
 fák, cserjék vagy lágyszárú növények

 N-gyűjtő baktériumok élnek a gyökereiken (Rhizobium spp.)
 szórt levélállás, feltűnő, gyakran módosult pálhák vannak
 gyakoriak az összetett levelek
 ·|· K(5) C5 A10 v. (10) v. (9)+1 G1  hüvely termés
 „pillangós virág”
 levéltípusok: egyszerű: Sarothamnus
hármas: Laburnum, Sarothamnus
páratlanul szárnyalt: Amorpha, Colutea, Coronilla,
Robinia
 terméstípusok: cikkes hüvely: Coronilla
21
felfújt hüvely: Colutea
egymagvú, fel nem nyíló hüvely: Amorpha
szabályos hüvely: Laburnum, Sarothamnus, Robinia
 életformák: fák: Robinia
cserjék: Amorpha, Colutea, Coronilla emerus,
Laburnum, Sarothamnus
r: Rutavirágúak – Rutales
cs: Rutafélék – Rutaceae
 főként fásszárú növények, kevés lágyszárú

 keresztben átellenes vagy szórt levélállás
 szkizolizigén olajtartóktól a levelek pontozottak
 * v. ·|· K4-5 C4-5 A4+4 v. 5+5 G(4-5)  lependék termés (Ptelea)
(nem tanult nemzetségeknél tok, bogyó, narancs is lehet)
 fejlett diszkusz
 hármas levelek, aktinomorf virág, lependék termés: Ptelea
cs: Bálványfafélék – Simaroubaceae
 fák
 többnyire szárnyalt levelek
 K5 C5 A10 G4-5  lependék termés
 a virágok poligámok, de előfordul a kétlakiság is
 vaskos hajtások, páratlanul szárnyalt levelek: Ailanthus
cs: Szömörcefélék – Anacardiaceae

 K5 C5 A5 G (3)  (szárazfalú) csonthéjas termés
 a virágok kicsinyek, poligámok
 buga virágzat
 egyszerű levelek: Cotinus
22
r: Szappanfavirágúak – Sapindales
cs: Hólyagfafélék – Staphyleaceae
 cserjék vagy kisebb fák
 keresztben átellenes levélállás
 leveleik szárnyaltak
 K5 C5 A5 G(2-3)  (felfújt) tok termés
 a csésze feltűnő, színes, a szirom apró
 a virágok hajtásvégi bugákban nyílnak
 páratlanul szárnyalt levél: Staphylea
cs: Juharfafélék – Aceraceae
 leveleik változatosak: épek, tagoltak vagy összetettek
 K5 C5 A5+3 G(2)  ikerlependék termés
 a virágok poligámok, de előfordul a kétlakiság is
 fejlett diszkuszuk (mézfejtő gyűrű) van
 nemzetsége: Acer
cs: Bokrétafafélék – Hippocastanaceae
 fák
 leveleik ujjasan összetettek
 ·|· K(5) C5 A7 G(3)  tok termés
 a virágok felálló bugákban nyílnak, gyakran poligámok
 nemzetsége: Aesculus
r: Somvirágúak – Cornales
cs: Somfélék – Cornaceae
 cserjék
 leveleik tagolatlanok és ép szélűek
 K4 C4 A4 G(2;¯)  csonthéjas vagy álbogyó termés
 sokvirágú virágzat, a csészék aprók vagy hiányoznak, fejlett
diszkuszuk (mézfejtő gyűrű) van
 csonthéjas termés: Cornus
23
r: Aráliavirágúak – Araliales
cs: Borostyánfélék – Araliaceae
 fásszárú liánok
 K5 C5 A5 G(5;¯)  álbogyó termés
 a csésze fejletlen, fejlett diszkuszuk (mézfejtő gyűrű) van
 a virágok végálló ernyőkben nyílnak
 örökzöld: Hedera
r: Kecskerágó-virágúak – Celastrales
cs: Kecskerágófélék – Celastraceae
 cserjék
 K4 C4 A4 G(4)  tok termés
 fejlett diszkuszuk (mézfejtő gyűrű) van
 a magvakat magköpeny (arillusz) borítja
 nemzetsége: Euonymus
r: Szantálfavirágúak – Santalales
cs: Fagyöngyfélék – Loranthaceae
 fásszárú epifitonok
 hemiparazita életmódúak
 álvillás elágazásaik vannak
 leveleik ép szélűek
 kétlakiak
 ♂ P4-6 A4-6 ill. ♀ P4-6 G(2;¯)  álbogyó termés
 a termések nyálkás anyagot tartalmaznak
 lombhullató: Loranthus
örökzöld: Viscum
24
r: Bengevirágúak – Rhamnales
cs: Bengefélék – Rhamnaceae
 cserjék, kevés fa ill. törpecserje

 szórt vagy keresztben átellenes levélállás
 K4 v. 5 C4 v. 5 A4 v. 5 G(3;¯)  benge termés
 a csésze fejlett, a szirmok csökevényesek
 keresztben átellenes levélállás, 4 tagú virágok: Rhamnus
szórt levélállás, 5 tagú virágok: Frangula
cs: Szőlőfélék – Vitaceae
 fásszárú liánok, szár eredetű kacsokkal kapaszkodnak

 a levelek összetettek vagy feltűnően tagoltak
 K5 C5 A5 G(2-6)  bogyó termés
 az apró, virágok bugákban nyílnak
 gyakori a kétlakiság
 a kacsok 2-ágúak: Vitis
a kacsok 3-8-ágúak: Parthenocissus
r: Ezüstfavirágúak – Elaeagnales
cs: Ezüstfafélék – Elaeagnaceae

 a hajtások tövisesek, pikkelyszőrösek
 leveleik tagolatlanok, ép szélűek
 K(4) C0 A4 G1;¯  csonthéjas termés
 kétivarú (vagy poligám) virágok, rovarbeporzás: Elaeagnus
kétlaki, szélbeporzás: Hippophaë
25
6. ao: Forrtszirmúak – Asteridae
r: Olajfavirágúak – Oleales
cs: Olajfafélék – Oleaceae

 K(4) v. 0 C(4) v. 0 A2 G(2)  lependék, bogyó vagy tok termés
 fák, páratlanul szárnyalt levelekkel: Fraxinus
cserjék, tagolatlan, ép szélű levelekkel: Ligustrum, Syringa
 lependék termés: Fraxinus
bogyó termés: Ligustrum
tok termés: Syringa
r: Mácsonyavirágúak – Dipsacales
cs: Bodzafélék – Caprifoliaceae
 zömében fásszárú növények: cserjék

 ·|· v. * K(5) [C(5) A5] G(3;¯)  álbogyó, benge vagy csonthéjas
termés
 páratlanul szárnyalt levelek: Sambucus (lágyszárú faj: Sambucus ebulus)
egyszerű, tagolatlan levelek: Lonicera, Viburnum
 aktinomorf virágok: Sambucus, Viburnum
zigomorf virágok: Lonicera
 álbogyó termés: Lonicera
benge termés: Sambucus
csonthéjas termés: Viburnum
r: Tátogatóvirágúak – Scrophulariales
cs: Burgonyafélék – Solanaceae
 lágyszárú növények ill. cserjék

 K(5) [C(5) A5] G(2)  bogyó termés
 a csésze termésen maradó
 cserje, tövises hajtásokkal: Lycium
26
2. o: Egyszikűek – Monocotyledonopsida
2. ao: Liliom-alkatúak – Liliidae
r: Liliomvirágúak – Liliales
cs: Liliomfélék – Liliaceae
 zömében lágyszárú növények, néhány törpecserje

 geofiták
 P3+3 A3+0 v. 3+3 G(3)  tok vagy bogyó termés
 levélágaik (fillokládium) vannak, a levelek pikkelyszerűek, A3+0, bogyó
termés: Ruscus
27
A fajok ismertetése
PINACEAE ABIES
Közönséges jegenyefenyő
Abies alba MILLER (A. pectinata /LAM./ DC.)
a: european silver fir n: Weiß-Tanne
Alaki jellemzők
 örökzöld, nagytermetű fa (35-40 m)
 törzse egyenes, hengeres, ágai örvösen állnak, koronája fiatalon kúpos, idős korban
ellaposodó („gólyafészek”), kérge sokáig sima, szürke, gyantadudoros
 hajtása világosbarna, finoman szőrös, rügyei kicsik, világosbarnák, nem gyantásak
 tűi kétoldalt, fésűsen állnak, 12-30 mm hosszúak, laposak, fonákukon két fehér
sávval
 egylaki, porzós és termős virágzatai zöldessárgák
 toboza hengeres, 10-15 cm hosszú, vörösesbarna, még a fán szétesik, magjai ék
alakúak, 7-9 mm hosszúak
 hosszú életű (200-300 év), lassan növő faj
 május elején virágzik
 magja szeptember végén, október elején érik, a toboz október közepén esik szét
 nem sarjad
 közepes hőigényű  erősen árnytűrő
 mezofil, páraigényes  acidoklin – baziklin
Elterjedés
 Közép- és Dél-Európa magashegységei
Előfordulás
 magashegységi faj, nálunk talán a Kőszegi-hegységben őshonos
 főleg Nyugat-Dunántúlon ültetik
Élőhely
 természetes előfordulási helyein a lucosok és a fenyőelegyes-bükkösök elegyfája,
nálunk üde lomboserdőkben ültetik
Egyéb
 fája sárgásfehér, lágy, könnyű, nem tartós
 kedvelt karácsonyfa, tűit nem hullatja
 a légszennyeződésre és a vadkárosításra rendkívül érzékeny
 Közép-Európában általánosan visszaszorulóban lévő faj
30
♂
Közönséges jegenyefenyő (Abies alba)
31
ACERACEAE ACER
Mezei juhar, fodor juhar
Acer campestre L.
a: field maple n: Feld-Ahorn
Alaki jellemzők
 közepes vagy nagy termetű fa (20-30 m)
 törzse szabálytalan, görbe, erősen ágas, kérge ± téglalapokra tagolt, parás, szürkés-
barna, koronája sűrű
 vesszeje rozsdabarna, parás, gyakran paraléces, rügyei barnák, csúcsukon szürkén
molyhosak
 levelei keresztben átellenesek, 4-7 cm hosszúak, 5 ritkábban 3 karéjúak, mellék-
karéjosak
 poligám virágai laza sátorozó bugákban nyílnak, keskeny szirmai sárgászöldek
 ikerlependék termése 2-4 cm hosszú, a szárnyak egyenes szöget alkotnak
 lombfakadással egyidőben vagy kissé utána, április végén, május első felében
virágzik
 termése szeptember végén érik, október-novemberben hullik
 őszi lombszíne világossárga
 tőről nagyon jól sarjad
 melegigényes  árnytűrő
 xeromezofil  neutrofil
Elterjedés
 Európa (hiányzik Észak- és Északkelet-Európából), Kaukázus, Kis-Ázsia
Előfordulás
 sík vidéki – dombvidéki faj
 a Nagyalföldön ma már ritkább, főleg a peremvidéken található, egyébként gyakori
Élőhely
 gyertyános-tölgyesek, cseres-tölgyesek, mészkedvelő tölgyesek, erdőssztyepp erdők
Egyéb
 fája vöröses, kemény, nehéz
 paraléces gallyú változata (forma suberosum DUM.) is előfordul
 virága jól mézel
 jó visszaszerzőképessége miatt élősövénynek alkalmas
 az erdészeti gyakorlat többnyire „gyomfaként” kezeli, s igyekszik élőhelyein
visszaszorítani
32
Mezei juhar (Acer campestre)
33
ACERACEAE ACER
Zöld juhar, kőrislevelű juhar
Acer negundo L.
a: boxelder n: Eschen-Ahorn
Alaki jellemzők
 közepes termetű fa (20 m)
 törzse szabálytalan, hajlott, erősen ágas, kérge szürke, hálósan repedezett, koronája
szabálytalan, laza, alsó ágai ívesen lehajlók
 vesszeje fényes, zöld vagy ibolyászöld, gyakran hamvas, rügyei zöldesbarnák,
ezüstösen szőrösek
 levelei keresztben átellenesek, páratlanul szárnyaltak, 3-5, ritkán 7 levélkéből állnak,
gyakran karéjosodnak
 kétlaki, porzós virágai hosszú kocsányú csomókban nyílnak, lilásak, termős virágai
csüngő fürtökben állnak, fejletlen virágtakarójúak
 ikerlependék termése 3-4,5 cm hosszú, okkersárga, a szárnyak hegyesszöget
alkotnak, a magház megnyúlt
 mérsékelten rövid életű (80 év), gyorsan növő faj
 közvetlenül lombfakadás előtt, március-áprilisban virágzik
 termése szeptemberben érik, a tél folyamán hullik
 őszi lombszíne sárga, levele már szeptemberben hull
 tőről jól sarjad
 mérsékelten melegigényes  mérsékelten fényigényes
 mezohigrofil  neutrofil
Elterjedés
 Észak-Amerika mérsékelt kontinentális övezete
Előfordulás
 sík vidéki faj, hazánkban nem őshonos
 ültetve és elvadulva főleg az alföldeken található
Élőhely
 hazájában főleg a folyók árterein, mocsarak szegélyén él, nálunk folyómenti
ligeterdők, alföldi kultúrerdők, fasorok, településkörnyéki roncsterületek
Egyéb
 fája sárgás színű, a többi juharénál puhább és könnyebb
 Európába először 1688-ban hozták be
 az amerikai fehér medvelepke legkedveltebb gazdanövénye
 nálunk agresszív módon terjed, özönfaj
 parkokban, utcákon, utak mentén is gyakran ültetik
34
♂
Zöld juhar (Acer negundo)
35
ACERACEAE ACER
Korai juhar, jókori juhar, hegyeslevelű juhar
Acer platanoides L.
a: norway maple n: Spitz-Ahorn
Alaki jellemzők
 törzse egyenes, hengeres, villásodásra hajlamos, kérge sokáig sima, majd sűrűn,
hosszanti irányban repedezett, feketésszürke, koronája magasra tolódó, sudaras
 vesszeje vörösesbarna, fényes, rügyei pirosasbarnák, fénylők, kopaszok, a hónalj-
rügyek szárhoz simulók
 levelei keresztben átellenesek, 8-22 cm hosszúak, 5 karéjúak, papírszerűek, élénk-
zöldek
 poligám virágai végálló, sátorozó bugákban nyílnak, sárgászöldek, a virágzat alap -
jánál világossárga fellevelek vannak
 ikerlependék termése 4-5 cm hosszú, sárgásbarna, a szárnyak tompaszöget zárnak be
 mérsékelten rövid életű (100 év), mérsékelt növekedésű faj
 röviddel lombfakadás előtt, április közepén virágzik
 termése szeptember végén, október elején érik, ősszel hullik
 őszi lombszíne aranysárga
 tőről sarjad
 mérsékelten melegigényes  mérsékelten árnytűrő
 (xeromezofil –) mezofil  neutrofil
Elterjedés
 Európa, Kis-Ázsia, Kaukázus, kontinentális jelleggel
Előfordulás
 dombvidéki – középhegységi faj
 középhegységeinkben, dombvidékeinken gyakoribb, az alföldperemi részeken ritkább
Élőhely
 gyertyános-tölgyesek, szikladomborzatú erdők, de természetes élőhelyein túl egyéb
erdőállományokba is telepítik
Egyéb
 fája rózsaszín árnyalatú, kemény, nehéz
 korai, jó mézelő
 az alapfajt, ill. több kultúrváltozatát utca- és parkfásításra használják
36
Korai juhar (Acer platanoides)
37
ACERACEAE ACER
Hegyi juhar, fürtös juhar, jávorfa
Acer pseudoplatanus L.
a: sycamore n: Berg-Ahorn
Alaki jellemzők
 nagy termetű fa (30 m)
 törzse egyenes, hengeres, villásodásra hajlamos, kérge sokáig sima, majd a
szabálytalan alakú, lapos leváló kéregcserepek miatt foltosan tarka, koronája
sudaras, sátorozó, sűrű
 vesszeje szürkésbarna, kopasz, rügyei sárgászöldek, a hónaljrügyek szártól elállók
 levelei keresztben átellenesek, 8-16 cm hosszúak, 5 karéjúak, felül sötétzöldek,
fonákuk kékeszöld
 poligám virágai megnyúlt, csüngő bugákban nyílnak, sárgászöldek
 ikerlependék termése 3-5 cm hosszú, a szárnyak hegyesszöget zárnak be, a magház
gömbölyded
 hosszú életű (200-300 év), mérsékelt növekedésű faj
 virágai lombfakadással egyidőben jelennek meg, de a levelek kifejlődése után,
májusban nyílnak
 termése október elején érik, ősszel és tél elején hullik
 őszi lombszíne zöldessárga
Ö k ológiai jellemzők
 közepes hőigényű  mérsékelten árnytűrő
 mezofil  baziklin
Elterjedés
 Nyugat-, Közép- és Dél-Európa, Kis-Ázsia, Kaukázus
Előfordulás
 középhegységi – magashegységi faj
 főleg középhegységeinkben található, de előfordul a nyugat- és dél-dunántúli domb-
vidékeken is
Élőhely
 bükkösök, szikladomborzatú erdők, de természetes élőhelyein túl egyéb erdő-
állományokba is telepítik
Egyéb
 fája sárgásfehér, damasztfényű, középkemény, nehéz, a benőtt alvórügyű faanyagot
„szemes jávor” néven ismerik
 jó mézelő
 az alapfajt, ill. több kultúrváltozatát utca- és parkfásításra használják
38
Hegyi juhar (Acer pseudoplatanus)
39
ACERACEAE ACER
Ezüst juhar
Acer saccharinum L. (A. dasycarpum EHRH.)
a: silver maple n: Silber-Ahorn
Alaki jellemzők
 törzse ± egyenes, alacsonyan és lazán elágazó, kérge sima, szürke, később hosszant
repedezett, felszakadó kéregcserepekkel, koronája később boltozatossá váló, ágai
nyúlánkak, az alsók ívesen lehajlók
 vesszeje vörösesbarna, fénylő, rügyei vöröslők, a hónaljrügyek szártól elállók
 levelei keresztben átellenesek, 8-14 cm hosszúak, 5 hasábúak, felül halványzöldek,
fonákuk ezüstszürke vagy kékesszürke
 váltivarú virágai kevés virágú csomókban nyílnak, szirmaik hiányoznak, csészéik
sárgásvörösek
 termése 4-6 cm hosszú sárgásbarna ikerlependék, a szárnyak ± derékszöget zárnak
be, éréskor szétválnak, a magház orsó alakú
 mérsékelten rövid életű (60-80 év), gyors növekedésű faj
 lombfakadás előtt, február végén, márciusban virágzik
 termése május-júniusban érik és hullik
 őszi lombszíne sárga vagy vörösessárga
 tőről sarjad
 kiegyenlített hőigényű  fényigényes
 mezofil – mezohigrofil  neutrofil
Elterjedés
 atlantikus Észak-Amerika
Előfordulás
 hazájában sík vidéki faj, nálunk nem őshonos
Élőhely
 hazájában tipikus ligeterdei faj, patakok alsó folyása és folyók mentén nő, nálunk
parkokban, erdősávokban, fasorokban, ritkábban az ártereken ültetik
Egyéb
 az egyik leggyakoribb parkfánk
 Európába először 1725-ben hozták be
 a városok szennyezett levegőjét jól tűri
 fája a többi juharfajéhoz képest puhább és könnyebb
40
♂
♀
Ezüst juhar (Acer saccharinum)
41
ACERACEAE ACER
Tatár juhar, feketegyűrű-juhar, feketegyűrű
Acer tataricum L.
a: tatarian maple n: Tataren Ahorn
Alaki jellemzők
 nagyobb cserje vagy kis-közepes termetű fa (5-10-15 m)
 törzse szabálytalan, gyakran villásodik, kérge sima, sötétszürke, koronája
terpeszkedő
 vesszeje élénk vörösesbarna, gyakran szögletes, rügyei vörösesbarnák
 levelei keresztben átellenesek, 6-10 cm hosszúak, tojásdadok, alsó harmadukban
karéjosodhatnak
 poligám virágai megnyúlt bugákban nyílnak, fehérek, illatosak
 ikerlependék termése 2-3 cm hosszú, szárnyai ± párhuzamosak, pirosak
 mérsékelten hosszú életű (80 év), lassan növő faj
 lombfakadás után, május közepén virágzik
 termése augusztus végén, szeptember elején érik, ősszel hullik
 őszi lombszíne sárga vagy narancssárgás piros
 melegigényes  mérsékelten árnytűrő
 xeromezofil – mezohigrofil  baziklin
Elterjedés
 Délkelet- és Kelet-Európa, szórványosan Kis-Ázsia, kontinentális jelleggel
Előfordulás
 sík vidéki ( -dombvidéki – középhegységi) faj
 az Északi-középhegységben, a Nagyalföldön és a Dél-Dunántúlon gyakori, a
Dunántúl északi felében kimondottan ritka
Élőhely
 erdőssztyepp erdők (a homoki erdőkben ritka), keményfás ligeterdők, cseres-tölgyesek,
gyertyános-tölgyesek, ritkábban mészkedvelő tölgyesek
Egyéb
 kedvelt díszcserje is
 a légszennyezést, városi klímát jól tűri
 közepes mézelő
42
Tatár juhar (Acer tataricum)
43
HIPPOCASTANACEAE AESCULUS
Fehér bokrétafa, fehér vadgesztenye
Aesculus hippocastanum L.
a: horse-chesnut n: Gemeine Roßkastanie
Alaki jellemzők
 törzse zömök, csavarodott, alacsonyan elágazó, kérge sima, szürkésbarna, majd
sötétszürke, vékony, hosszúkás, leváló kéregcserepekkel, koronája szabályos, alsó
ágai lehajlók, a felsők felfelé irányulók
 vesszeje vastag, világosbarna, rügyei fénylőek, sötétbarnák, enyvesek
 levelei keresztben átellenesek, többnyire 7 levélkéből ujjasan összetettek, melyek
megnyúlt visszás tojásdadok, 10-25 cm hosszúak, felül élénkzöldek, fonákuk
világoszöld
 poligám virágai felálló, sokvirágú kúpos bugában nyílnak, fehérek, torkukban
színesek
 termése 3-6 cm átmérőjű, éréskor megbarnuló, tüskés falú, felnyíló tok, benne 1(2-3)
maggal, mely sötétbarna, fényes, szürkés köldökű
 mérsékelten hosszú életű (100-150 év), mérsékelt növekedésű faj
 lombfakadás után, májusban virágzik
 termése szeptember végén, október elején érik és hullik
 őszi lombszíne sárga
 tőről gyengén sarjad
 kiegyenlített hőigényű  mérsékelten árnytűrő
 mezofil  neutrofil
Elterjedés
 Balkán-félsziget (Észak-Görögország, Albánia, Macedónia), reliktum jelleggel
Előfordulás
 hazájában a magashegységek montán régiójában nő, nálunk nem őshonos
Élőhely
 természetes előfordulási helyein szurdokokban, hűvös, párás helyeken él, nálunk
parkokban, fasorokban, parkerdőkben, vadvédő erdőkben ültetik
Egyéb
 fája sárgásfehér, könnyű, puha, a nyárakéhoz hasonló
 CAROLUS CLUSIUS 1576-ban hozta Törökországból Bécsbe, ahonnan egész Közép- és
Nyugat-Európában elterjedt
 az egyik leggyakoribb park- és sorfánk
 a városok száraz és szennyezett levegőjét nehezen viseli el
 az 1990-es évektől egy aknázómoly (Cameraria ochridella) erőteljesen károsítja
 a hibrid eredetű pirosvirágú bokrétafa (Aesculus x carnea HAYNE) egyik szülőfaja,
mely parkjainkban szintén előfordul
 forgalmas utak mentén lehullott termése veszélyforrás lehet
44
Fehér bokrétafa (Aesculus hippocastanum)
45
SIMAROUBACEAE AILANTHUS
Bálványfa
Ailanthus altissima (P. MILL.) SWINGLE (A. glandulosa DESF.)
a: tree-of-heaven n: Götterbaum
Alaki jellemzők
 törzse egyenes, hengeres, kérge sima, szürke, idősebb korban sekélyen repedezett,
sárgásfehér repedésekkel, koronája széles, ellaposodó, ágai fölfelé törők, gyéren
elágazók
 vesszeje feltűnően vastag, sárgás- vagy vörösesbarna, fénylő, rügyei kicsik, félgömb
alakúak, vörösesbarnák, finoman szőrösek
 levelei szórt állásúak, páratlanul szárnyaltak, 13-25 levélkéből összetettek, a levélkék
tojásdad lándzsásak, 7-12 cm hosszúak, kellemetlen szagúak
 felemásan kétlaki, azaz hímnős virágú és porzós virágú egyedei egyaránt lehetnek,
virágai nagy, laza, végálló bugákban nyílnak, zöldessárgák, belül gyapjasak, a
porzós virágok kellemetlen szagúak
 lependék termése 3-4 cm hosszú, felső felében csavarodott, sárgásbarna színű
 lombfakadás után, június második, július első felében virágzik
 termése szeptemberben érik, télen hullik
 őszi lombszíne sárgás- vagy barnászöld
 gyökérről jól sarjad
 melegigényes  fényigényes
 xerofil (– mezohigrofil)  baziklin, enyhén sótűrő
Elterjedés
 Északkelet- és Közép-Kína, Korea
Előfordulás
 nálunk sík vidéki (– dombvidéki – középhegységi) faj, nem őshonos, adventív elem
 az ország főleg melegebb termőhelyein mindenütt megtalálható
Élőhely
 behatol a természetszerű erdőkbe is, egyébként kultúrerdők, gyomtársulások,
felhagyott területek, települések és környékük
Egyéb
 fája hasonlít a kőrisekéhez, de rosszabb minőségű
 agresszív módon terjed, özönfaj
 a légszennyezést, városi klímát jól tűri
 a fagy gyakran károsítja, de ezt könnyen kiheveri
 jó mézelő
46
♀
Bálványfa (Ailanthus altissima)
47
BETULACEAE ALNUS
Mézgás éger, enyves éger, berekfa
Alnus glutinosa (L.) GAERTNER
a: common alder n: Schwarz-Erle
Alaki jellemzők
 törzse ± egyenes, a fa csúcsáig követhető, kérge hossz- és kereszt-repedésekkel
tagolt, szürkésbarna, koronája laza, sudaras, ágai zömmel vízszintesen állnak
 vesszeje szögletes, barna, fehér paraszemölcsökkel, rügyei nyelesek, ragadósak,
ibolyásbarnák
 levelei szórt állásúak, kerekdedek, 4-9 cm hosszúak
 egylaki, porzós és termős virágzatai már ősszel megjelennek, barkái 2-2,5 cm
hosszúak, virágzáskor jelentősen megnyúlnak, termős füzérei 5 mm hosszúak
 „áltoboz” terméságazata 1,5-2 cm hosszú, fásodott, sötétbarna, majd fekete, a benne
lévő makkocskák kicsik, vörösesbarnák
 mérsékelten rövid életű (80-100 év), gyorsan növő faj
 lombfakadás előtt, március első felében virágzik
 termése októberben érik, február-márciusban a hóra hullik
 őszi lombszíneződése nincs, levelei zölden, barnászölden hullanak
 tőről jól sarjad, gyökérsarjakat csak elvétve hoz
 közepes hőigényű  fényigényes
 higrofil, oxigénigényes  neutrofil
Elterjedés
 Európa, Észak-Afrika, Kis-Ázsia
Előfordulás
 sík vidéki – dombvidéki – középhegységi faj
 a Nagyalföldön szórványos, egyéb területen gyakoribb
Élőhely
 patakmenti ligeterdők, égerlápok állományalkotó faja, ezeken kívül nedves foltokon
is könnyen felverődik
Egyéb
 fája frissen húsvörös, később világosabb sárgásvörös, puha, könnyű, egyenletes
szövetű, kiváló ceruzafa
 pionír jellegű faj
 gyökéren nitrogéngyűjtő baktérium (sugárgomba) faj (Frankia alni) él
48
♀
Mézgás éger (Alnus glutinosa)
49
BETULACEAE ALNUS
Hamvas éger, fehér éger
Alnus incana (L.) MOENCH (A. kolaënsis ORLOVA)
a: grey alder n: Grau-Erle
Alaki jellemzők
 közepes termetű fa (15 – 20 m)
 törzse többnyire hajlott, szabálytalan keresztmetszetű, kérge sima, világosszürke,
koronája tojásdad alakú, ágai fölfelé törők
 vesszeje szögletes, sötétszürke, molyhos, rügyei alig nyelesek, nem ragadósak,
gyengén szőrösek, ibolyásbarnák
 levelei szórt állásúak, tojásdadok, 5-10 cm hosszúak, felül sötétzöldek, fonákuk
kékesszürke, maradandóan molyhos
 egylaki, virágzatai hasonlítanak a mézgás égeréhez, de tengelyük szőrös
 „áltoboz” terméságazata ± ülő, szőrös nyelű, 1-1,5 cm hosszú, szürkésfekete,
makkocskái vörösesbarnák
 rövid életű (40-60 év), gyorsan növő faj
 lombfakadás előtt, február második felében virágzik
 termése szeptember-októberben érik, november-decemberben hullik
 őszi lombszíneződés nincs, levelei zölden hullanak
 tőről és gyökérről is sarjad
 hidegtűrő  mérsékelten fényigényes
 mezohigrofil – higrofil  neutrofil
Elterjedés
 Észak- és Északkelet- Európa, továbbá Közép- és Délkelet-Európa magashegységei,
Kaukázus
Előfordulás
 magashegységi, nálunk dealpin-dekárpáti faj
 Felső-Duna (Szigetköz), Pinka, Répce, Rába, Dráva, Mura, Hernád, Bodrog mente,
Kőszegi-hegység, ültetve a Dunántúli- és Északi-középhegységben, Duna-Tisza-
közén is előfordul
Élőhely
 puhafás ligeterdők, ritkábban patakmenti ligeterdők (pl. Kőszegi-hegység)
Egyéb
 nálunk ritka faj, ezért kíméletet érdemel
50
♀
Hamvas éger (Alnus incana)
51
BETULACEAE ALNUS
Havasi éger, zöld éger
Alnus viridis (CHAIX) DC. (A. alnobetula /EHRH./ HARTIG, Duschekia viridis
/VILL./ OPIZ)
a: green alder n: Grün-Erle
Alaki jellemzők
 kisebb vagy nagyobb (1-3-5 m) cserje, rendszerint többtörzsű
 vesszeje kétoldalról összenyomott, zöldesbarna, bordás, rügyei ülők, zöldesek,
barnán foltosak
 levelei szórt állásúak, széles tojásdadok, 3-6 cm hosszúak, élénkzöldek
 egylaki, porzós virágzatai már ősszel megjelennek, felállók, porzáskor csüngők,
termős füzérei lombfakadáskor jelennek meg, felállók, ragadósak
 „áltoboz” terméságazata ülő, sárgásbarna, 0,8-1,3 cm hosszú, kevésbé elfásodott,
makkocskái sárgásbarnák, szegélyük széles és hártyás
 rövid életű, gyorsan növő faj
 lombfakadással egyidőben, áprilisban virágzik
 termése októberben érik, télen hullik
 őszi lombszíneződés nincs, levelei zölden hullanak
 tőről sarjad, föld feletti, vízszintesen kúszó szára meggyökeresedhet, s ezzel is
terjedhet
 hidegtűrő  fényigényes
Elterjedés
 Alpok, Szudéták, Keleti- és Déli-Kárpátok, Kelet-Balkán magashegységei
Előfordulás
 alhavasi, nálunk dealpin faj
 Vend-vidék és Nyugat-Őrség; Soproni-hegységi adata téves lehet, Kőszegi-hegységi
adata nem az országhatárokon belüli területre vonatkozik
Élőhely
 a magashegységek alhavasi övében cserjéseket alkot, nálunk fenyőelegyes-tölgyesek
szélei, pionír faállományú területek (pl. határsáv)
Egyéb
 védett faj
52
♀
Havasi éger (Alnus viridis)
53
ROSACEAE AMELANCHIER
Fanyarka, kövikörte, szirti fanyarka
Amelanchier ovalis MEDICUS
a: snowy mespilus n: Echte Felsenbirne
Alaki jellemzők
 kisebb vagy nagyobb cserje (2-4 m), ágai fölfelé törnek
 vesszeje vörösesbarna, kopaszodó, rügyei feketésbarnák, ibolyás árnyalatúak, sűrűn
pillásak
 levelei szórt állásúak, elliptikusak, 2,5-5 cm hosszúak, fonákuk eleinte fehéren
gyapjas, később kopaszodó
 virágai kevés virágú fürtökben nyílnak, a szirmok lándzsásak, fehérek
 almácska termése borsó nagyságú, eleinte pirosló, majd hamvasfekete, magja
feketésbarna, gyengén ráncos felületű, fénylő
 mérsékelten rövid életű, lassan növő faj
 lombfakadás után, április végén virágzik
 termése júliusban érik, augusztus-szeptemberben hullik
 őszi lombszíne narancssárga
 tőről és a gyökfő közeléből sarjad
 xerofil  bazifil
Elterjedés
 Közép- és Dél-Európa, Kis-Ázsia, Kaukázus, Észak-Afrika, szubmediterrán jelleggel
Előfordulás
 középhegységi faj
 Gerecse (Zuppa-hegy), Vértes, Keleti-Bakony, Balaton-felvidék, Keszthelyi-hegység
Élőhely
 sziklai cserjések, bokorerdők
Egyéb
 védett faj
54
Fanyarka (Amelanchier ovalis)
55
FABACEAE AMORPHA
Gyalogakác, kinincs, ámorfa
Amorpha fruticosa L.
a: bastard indigo n: Scheinindigo
Alaki jellemzők
 nagyobb cserje (3-4 m), ágai hosszúak, fölfelé törők, majd kihajlók
 vesszeje vékony, bordás, sárgás- vagy szürkésbarna, rügyei aprók, barnák, szárhoz
simulók, gyakran kettő áll egymás felett
 levelei szórt állásúak, páratlanul szárnyaltak, 11-25 levélkéből összetettek, melyek
áttetszően pontozottak
 virágai végálló, tömött, sokvirágú fürtökben nyílnak, kicsinyek, ibolyáskékek, porzói
hosszan kilógnak
 hüvely termése 6-9 mm hosszú, sárgás- vagy szürkésbarna, nem nyílik fel, benne egy
sárgásbarna, fényes mag található
 lombfakadás után, június-júliusban virágzik
 termése októberben érik, a tél folyamán hullik
 őszi lombszíne halvány zöldessárga
 melegigényes, fagyérzékeny  fényigényes
 xerofil – mezohigrofil  baziklin, sótűrő
Elterjedés
 Észak-Amerika délkeleti része
Előfordulás
 sík vidéki faj, nálunk nem őshonos, adventív elem
 főként az alföldeken gyakori, a hegy- és dombvidéken szórványos
Élőhely
 hazájában ártereken, mocsaras síkságokon, alacsony dombvidékeken nő, nálunk
folyómenti ligeterdők, nemesnyárasok, bolygatott, főleg ártéri termőhelyek
Egyéb
 terjedőben lévő, agresszív fellépésű özönfaj
 pionír jellegű
 korábban vasúti töltésekre, erdősávokba, meredek rézsűk megkötésére ültették
 jó mézelő
56
Gyalogakác (Amorpha fruticosa)
57
ROSACEAE AMYGDALUS
Törpe mandula, hangabarack
Amygdalus nana L. (Prunus tenella BATSCH)
a: russian almond n: Zwergmandel
Alaki jellemzők
 kisebb cserje (1 m), ágai vékonyak, egyenesen fölfelé irányulnak
 vesszeje vékony, barnásszürke, kopasz, rügyei aprók, barnák, gyakran hármasával
állnak
 levelei szórt állásúak, visszás lándzsásak, 2,5-6 cm hosszúak, felül fénylők, fonákuk
világoszöld
 virágai magánosak, ülők, nagyok, a szirmok élénk rózsaszínűek
 csonthéjas termése gömbölyded, sárgásszürkén szőrös, a kerekded csontár oldalról
lapított, barázdált felületű
 termése augusztusban érik, szeptemberben hullik
 őszi lombszíne pirosaszöld
 gyökérről jól sarjad, sarjtelepeket alkothat
 xerofil  baziklin
Elterjedés
 Közép- és Kelet-Európa, Közép-Ázsia, kontinentális jelleggel
Előfordulás
 sík vidéki (– dombvidéki – középhegységi) faj
 főleg a Nagyalföldön, valamint a középhegységek peremvidékein található
Élőhely
 pusztai cserjések, erdőssztyepp erdők szegélyei, tisztásai, felhagyott szőlők,
mezsgyék
Egyéb
 védett, visszaszorulóban lévő faj
 elsősorban a lösz alapkőzethez kötődik
 tipikus erdőssztyepp faj
 díszcserjeként is ültetik
 magja mérgező
58
Törpe mandula (Amygdalus nana)
59
ERICACEAE ANDROMEDA
Tőzegrozmaring
Andromeda polifolia L.
a: marsh rosemary n: Rosmarinheide
Alaki jellemzők
 örökzöld törpecserje (10-15 cm), gyökfőből eredő oldalhajtásai messze kúsznak,
meggyökeresednek, melyekből számos szár ívesen tör fel, ezek alig elágazóak,
szürke és kopasz kérgűek
 levelei szórt állásúak, elliptikusak vagy lándzsásak, 1,5-4 cm hosszúak, bőrszerűek,
felül fénylő sötétzöldek, fonákuk világos kékeszöld
 virágai a hajtásvégeken ernyőszerű virágzatban nyílnak, halvány rózsaszínűek
 tok termése felálló, gömbölyded, kopasz, sötét kékeszöld, magjai tojásdad alakúak,
1,5 mm hosszúak
 rövid életű, mérsékelt növekedésű faj
 május-júniusban virágzik
 termése augusztus-szeptemberben éri
 földalatti oldalhajtásai segítségével kisebb sarjtelepeket alkothat
Ö k o l ó g i a i j ellemzők
 higrofil  acidofil
Elterjedés
 Észak-Amerika és Eurázsia boreális és mérsékelt övi része, cirkumboreális jelleggel
Előfordulás
 Közép-Európában magashegységi faj
 egykor a Vindornyai-lápon
Élőhely
 tőzegmohalápok
Egyéb
 Kárpát-medencei előfordulásai jégkorszaki maradványnak tekinthetők
 a Kárpátokban és a Keleti-Alpokban is elég ritka
 hazai lelőhelyéről – lecsapolás és tőzegkitermelés miatt – már a XIX. század
második felében kipusztult
60
Tőzegrozmaring (Andromeda polifolia)
61
BERBERIDACEAE BERBERIS
Sóskaborbolya, közönséges borbolya, sóskafa
Berberis vulgaris L.
a: common barberry n: Echte Berberitze
Alaki jellemzők
 kisebb cserje (2 m), ágai vesszősen kihajlanak, a kérget lefejtve a háncs feltűnő sárga
színű
 vesszeje sárgásszürke, bordás, csúcsi részén egyszerű, lejjebb háromágú, tövénél ötös
vagy hetes levéltövisekkel, rügyei barnák, borzasak
 levelei a tövisek hónaljában csomókban ülnek, visszás tojásdadok, 2-7 cm hosszúak,
kissé bőrszerűek, savanyú ízűek
 virágai levélhónalji fürtökben nyílnak, harang alakúak, sárgák, átható szagúak
 bogyó termése 10-12 mm hosszú, bíborpiros, savanyú ízű, benne rendszerint 2
vörösesbarna mag van
 termése szeptemberben érik, tél végén hullik
 őszi lombszíne barnássárga
Elterjedés
 Közép-, Kelet- és Délkelet-Európa, Kaukázus, kontinentális jelleggel
Előfordulás
 Északi- és Dunántúli-középhegység, Kisalföld, Duna-Tisza köze, máshol szórványos
vagy hiányzik
Élőhely
 mészkedvelő tölgyesek, bokorerdők, cseres-tölgyesek, sziklaerdők, homoki tölgyesek,
borókás-nyárasok, gyakran az erdőszegélyeken
Egyéb
 termése alma- és citromsavat tartalmaz
 kultúrváltozata a sötétvörös levelű vérborbolya (cv. Atropurpurea)
 a búza feketerozsdájának (Puccinia graminis) egyik gazdanövénye
 termését a madarak szívesen fogyasztják
 kérge mérgező
62
Sóskaborbolya (Berberis vulgaris)
63
BETULACEAE BETULA
Bibircses nyír, közönséges nyír
Betula pendula ROTH (B. verrucosa EHRH.)
a: european birch n: Weiß-Birke, Hänge-Birke
Alaki jellemzők
 közepes termetű fa (20-25 m)
 törzse sudarlós, kissé hajlott, kérge fehér, gyűrűsen elváló, alul durván repedezett,
koronája sudaras, laza, gallyai csüngők
 vesszeje vékony, kopasz, fényes és szürkén foltos, viaszmirigyektől dudoros, rügyei
alul zöldesek, felül barnák, ragadósak
 levelei szórt állásúak, háromszög vagy rombusz alakúak, 3-6 cm hosszúak, fényesek,
kopaszak
 egylaki, virágai és virágzatai hasonlítanak a szőrös nyíréhez, de murvapikkelyei
kopaszak
 makkocska termésének szárnya jóval szélesebbek a makkocskánál
 lombfakadással egyidőben, április elején virágzik
 termése júliusban érik, terméságazata az ősz folyamán esik szét
 tőről sarjad
 (xeromezofil –) mezofil (–  acidoklin
mezohigrofil)
Elterjedés
 Eurázsia (euroszibériai elem)
Előfordulás
 alföldjeinken szórványos vagy helyenként hiányzik, hegy- és dombvidékeinken
gyakoribb
Élőhely
 mészkerülő erdők, homoki tölgyesek, pionír fafajú állományok
Egyéb
 fája sárgásfehér, lágy, könnyű, egyenletes szövetű, rugalmas
 pionír faj
 helytelenül gyomfának tekintik, s az erdőállományokból kiszorítják
 a szőrös nyírrel hibridizálódik, változatos hibridalakok jöhetnek létre
 vesszejét korábban seprűkészítésre használták
 városi zöldövezetekben, parkokban díszfaként ültetik
64
♀
Bibircses nyír (Betula pendula)
65
BETULACEAE BETULA
Szőrös nyír, molyhos nyír, pelyhes nyír
Betula pubescens EHRH.
a: pubescent birch, downy birch n: Moor-Birke
Alaki jellemzők
 törzse sudarlós, kérge fehér, koronája kúpos, ágai mereven fölfelé irányulók
 vesszeje vékony, szürkésbarna, gyapjasan szőrös, rügyei barnászöldek vagy barnás-
vörösek, nem ragadósak
 levelei szórt állásúak, tojásdadok, 3-5 cm hosszúak, fénytelenek, szőrösek, de később
kopaszodók
 egylaki, porzós virágzatai már őszre kialakulnak, a hajtások csúcsán 1-3-asával
ülnek, porzáskor 4-6 cm hosszúak, a termős virágzatok lombfakadáskor, magánosan
jelennek meg, felállók, majd csüngők, 1-2 cm hosszúak, mindkét ivarú virág
murvapikkelye szőrös
 makkocska termése 3-asával murvapikkelyek hónaljában ül, szárnya kicsi
 termése szeptemberben érik, terméságazata az ősz folyamán esik szét
 tőről sarjad
 mezohigrofil – higrofil  acidofil
Elterjedés
 Eurázsia (de Dél-Európából hiányzik)
Előfordulás
 sík vidéki – dombvidéki – középhegységi – magashegységi faj
 hazánkban többnyire tájegységhez nem köthető szórvány előfordulásai vannak, ma
jellemző előfordulása van a Nyírségben, Szatmár-Beregi-síkon, Őrségben, Belső-
Somogyban
Élőhely
 fűz- és nyírlápok, mészkerülő erdők, tőzegmohalápok
Egyéb
 ritka, védett faj
 a bibircses nyírrel gyakran hibridizálódik, változatos hibridrajok keletkeznek
 országos szinten erőteljesen visszaszorult
66
♀
♂
Szőrös nyír (Betula pubescens)
67
ERICACEAE CALLUNA
Csarab, avarhanga
Calluna vulgaris (L.) HULL.
a: heather n: Besenheide, Heidekraut
Alaki jellemzők
 örökzöld törpecserje (20-50 cm), törzsecskéjének alsó része földön heverő, ágai föl-
emelkedők
 levelei keresztben átellenesek, pikkelyszerűek, lándzsás tojásdadok, 1-3 mm
hosszúak, sűrűn és fedelékesen állók, sötétzöldek
 virágai a hajtásvégeken zászlós álfüzérekben állnak, harang alakúak, a 4 csésze és 4
szirom lilásrózsaszínű
 tok termése kicsi, 1,5 mm hosszú, a virágtakaró levelek befedik, apró, orsó alakú
magjai 0,2-0,3 mm hosszúak
 augusztus-szeptemberben virágzik
 termése szeptember végén, október elején érik, magja is ekkor hullik
 örökzöld levelei télen megvörösödnek
 tőről sarjad, föld feletti, vízszintesen kúszó szára meggyökeresedhet, s ezzel is
terjedhet
Ö k o l ó g i a i j e l l e m z ők
 xerofil  acidofil
Elterjedés
 Európa nyugati és északi része, szórványos Közép-Európában, szubatlanti-
szubboreális jelleggel
Előfordulás
 gyakori Nyugat-Dunántúlon, ritka a Bakonyalján, Balatonfelvidéken, Mecseken
(Jakab-hegy) és az Északi-középhegységben
Élőhely
 mészkerülő erdők szélei, tisztásai, szőrfűgyepek
Egyéb
 gyökerének és törzsének sűrű szövedéke nehezen korhad
 a korábbi tájhasználatok (erdők fellazítása, alomszedés) elszaporodásának kedveztek
 több kultúrváltozatát kertekbe ültetik
 hajtásait a szárazvirág-kötészet felhasználja
 Nyugat-Európában a fenyérek (Heide) jellegzetes alkotóeleme
68
Csarab (Calluna vulgaris)
69
CORYLACEAE CARPINUS
Közönséges gyertyán, fehér gyertyán, gyertyán
Carpinus betulus L.
a: hornbeam n: Edel-Hainbuche
Alaki jellemzők
 törzse ormós, szabálytalan keresztmetszetű, kérge sima, sötétszürke, koronája sűrű,
ágai meredeken fölfelé törők
 vesszeje vékony, szürkésbarna, fényes, kopasz, rügyei 8-10 mm hosszúak, szárhoz
simulók, világosbarnák
 levelei váltakozó állásúak, megnyúlt elliptikusak, 6-12 cm hosszúak, felül
mélyzöldek, fonákuk világosabb, a levélnyél kopasz
 egylaki, porzós virágzatai hengeresek, 4-6 cm hosszúak, lazák, a hajtás középső
részén találhatók, termős füzérei felállók vagy bókolók, a hajtások végén találhatók
 makkocska termése bordás felületű, 6-10 mm hosszú, kupacslevele 3-5 cm hosszú,
háromkaréjú
 mérsékelten hosszú életű (120 év), mérsékelt növekedésű faj
 közvetlenül lombfakadás előtt, április első felében virágzik
 termése októberben érik, november-januárban hullik
 mérsékelten melegigényes  árnytűrő
Elterjedés
 Nyugat- és Közép-Európa, Kis-Ázsia, Kaukázus, szórványos Dél-Európában,
szubatlanti jelleggel
Előfordulás
 (sík vidéki –) dombvidéki – középhegységi faj
 Északi- és Dunántúli-középhegység, Nyugat- és Dél-Dunántúl, a Kis- és
Nagyalföldön csak a peremi részeken található
Élőhely
 állományalkotó a gyertyános-tölgyesekben, elegyfa a bükkösökben, törmeléklejtő- és
szurdokerdőkben, keményfás ligeterdőkben
Egyéb
 fája sárgásfehér, kemény, igen nehéz, nehezen hasad, kiváló tüzifa
 a nyesést jól tűri, élősövény kialakítására alkalmas
70
♀
♂
Közönséges gyertyán (Carpinus betulus)
71
CORYLACEAE CARPINUS
Keleti gyertyán, aprólevelű gyertyán, kislevelű gyertyán
Carpinus orientalis MILLER (C. duinensis SCOP .)
a: oriental hornbeam n: Orientalische Weißbuche
Alaki jellemzők
 kis termetű fa (10 m)
 törzse ormós, hajlott, gazdagon elágazó, kérge sima, hamvasszürke, koronája sűrű
 vesszeje vékony, barnásszürke, finoman szőrös, rügyei 4-5 mm hosszúak, szárhoz
simulók, vörösesbarnák
 levelei váltakozó állásúak, tojásdadok, 2,5-5 cm hosszúak, a levélnyél finoman
szőrös
 egylaki, porzós és termős virágzatai hasonlítanak a közönséges gyertyánéhoz, a
barkák 2-3 cm hosszúak, a termős füzérek murvapikkelyei szőrösek
 makkocska termése bordás felületű, 3-5 mm hosszú, kupacslevele 2 cm hosszú,
lomblevélhez hasonló
 közvetlenül lombfakadás előtt, április első felében virágzik
 termése júliusban érik, az ősz folyamán hullik
 melegigényes  mérsékelten fényigényes
Elterjedés
 Appenin- és Balkán-félsziget, Kis-Ázsia, Kaukázus, szubmediterrán jelleggel
Előfordulás
 Vértes: csákvári Haraszt-hegy; az alcsútdobozi Csaplár-erdőben telepített állománya él
Élőhely
 bokorerdők
Egyéb
 korábban jégkorszak előtti maradványnak (preglaciális reliktum) tekintették
 hazai állományára az 1950-es évek elején találtak rá
72
♂
Keleti gyertyán (Carpinus orientalis)
73
FAGACEAE CASTANEA
Szelídgesztenye, jóféle gesztenye, gesztenye
Castanea sativa MILLER (C. vesca GAERTN., C. vulgaris LAM.)
a: sweet chestnut n: Edelkastanie
Alaki jellemzők
 törzse egyenes, zömök, gyakran csavarodott, vastag ágakra bomló, kérge sötétbarna,
függőlegesen, mélyen futó kéregcserepekkel, koronája sudaras, sátorozó
 vesszeje bordás, sötétbarna, fehér paraszemölcsökkel, rügyei vöröses- vagy szürkés-
barnák, fényesek
 levelei szórt állásúak, de a vízszintes oldalhajtásokon váltakozók is lehetnek,
lándzsásak, 12-20 cm hosszúak, bőrszerűek
 egylaki, virágai levélhónalji, felálló, összetett füzérekben nyílnak, vannak csak
porzós füzérei és vegyes füzérei is, ahol a termős virágok legalul helyezkednek el, a
porzós virágok leple halványsárga, kellemetlen szagúak
 makk termése 20-35 mm hosszú, fényes sötétbarna színű, rendszerint 3-asával zárt,
gömbölyded, tövises kupacsban ülnek, mely éréskor 4 részre hasad
 jóval lombfakadás után, június második felében virágzik
 termése októberben érik, s ekkor a kupaccsal együtt hullik
 őszi lombszíne sárgásbarna
 tőről nagyon jól, gyökérről gyengén sarjad
 (xeromezofil –) mezofil  acidoklin
Elterjedés
 eredeti hazája ma már nehezen adható meg, ma az Alpoktól délre a Földközi-tenger
mentén általánosan elterjedt, szubmediterrán jelleggel
Előfordulás
 Soproni-hegység, Kőszegi-hegység, Vasi-, Zalai- és Somogyi-dombvidék, Mecsek,
Dunakanyar környéke
Élőhely
 mészkerülő erdők, gyertyános-tölgyesek, kultúrgesztenyések
Egyéb
 fája hasonlít a tölgyekéhez, kemény, nehéz, tartós
 hazai őshonossága vitatott, lehet, hogy a kelták honosították meg, és a rómaiak
terjesztették el
 gombakárosítói (pl. a hervadásos tüneteket és kéregrákot előidéző Cryphonectria
parasitica, ill. a gyökfőnél tintafolyást okozó Phytophtora cambivora) miatt
állományai, egyedei hazánkban is látványosan pusztulnak
74
♂
Szelídgesztenye (Castanea sativa)
75
ULMACEAE CELTIS
Nyugati ostorfa
Celtis occidentalis L.
a: hackberry n: Nordamerikanischer Zürgelbaum
Alaki jellemzők
 törzse ± egyenes, szabad állásban vastag, kusza növésű ágakra bomló, kérge
kezdetben sima, szürke, később rücskös, szürkésbarna, alsó ágai csüngők
 vesszeje barna vagy vörösesbarna, kopaszodó, fehér paraszemölcsökkel, rügyei barnák
 levelei váltakozó állásúak, tojásdadok, 5-10 cm hosszúak, felül fénylő zöldek,
fonákuk halványzöld, az erek mentén szőrös
 poligám virágai közül a porzósok a fiatal hajtás alsó részén csomókban, a hímnősek
a hajtás felső részén magánosan jelennek meg, a virágok zöldek
 csonthéjas termése borsó nagyságú, pirosasbarna, vékony burkú, kesernyés, a csontár
gömbölyded, gödörkés felületű, sárgásfehér
 mérsékelten rövid életű (80 év), gyors növekedésű faj
 termése október-novemberben érik, tél végén hullik
 xeromezofil – mezohigrofil  neutrofil
Elterjedés
Előfordulás
 hazájában sík vidéki faj, nálunk nem őshonos, adventív elem
 szerte az országban megtalálható, előfordulásának súlypontja az alföldekre esik
Élőhely
 hazájában a folyóvölgyek mély hordaléktalaján más keményfákkal együtt nő,
hazánkban korábban az alföldön kultúrerdőkbe (akácosok, nemesnyárasok) ültették,
ma főként az ártéren vadul el, ezen kívül parkerdőkben, fasorokban, településeken
található
Egyéb
 fája zöldesbarna, kemény, nehéz, szívós, a szilekéhez hasonló
 Európába először 1636-ban hozták be, Magyarországon a XIX. század első felében
jelent meg
 termését a madarak terjesztik
 özönfaj
 a leggyakoribb sor- és parkfánk
 jól tűri a városok száraz, szennyezet levegőjét, az utak sózását, a nyesést, csonkítást
 a dél-európai déli ostorfa (Celtis australis L.) kérge sima, szürke, nálunk ritka parkfa
76
Nyugati ostorfa (Celtis occidentalis)
77
ROSACEAE CERASUS
Madárcseresznye, erdei cseresznye, vadcseresznye
Cerasus avium (L.) MOENCH (Prunus avium L.)
a: bird cherry n: Vogel-Kirsche
Alaki jellemzők
 törzse hengeres, gyengén hajlott, kérge pirosasbarna, fényes, gyűrűsen felszakadozó,
koronája sudaras, laza
 vesszeje vastag, szürkés- vagy vörösesbarna, foltos, fényes, rügyei fénylők, barnák
 levelei szórt állásúak, kissé csüngők, elliptikusak, 6-15 cm hosszúak, világoszöldek,
vékonyak, a levélnyélen a levélváll közelében 2 fejlett, vöröslő mirigyszemölcs van
 virágai 2-5 tagú csomókban nyílnak, felállók vagy csüngők, kocsányai hosszúak,
szirmai fehérek, a virágzat alapját szétterülő fellevelek veszik körül
 csonthéjas termése gömbölyded, 10-15 mm átmérőjű, piros vagy feketés, édes vagy
kesernyés, a csontár 7-10 mm átmérőjű, sárgásszürke
 lombfakadással egyidőben, április második felében virágzik
 termése júniusban érik és hullik
 őszi lombszíne sárga, majd piros
 mérsékelten melegigényes  fényigényes
Elterjedés
 Nyugat- és Közép-Európa, szórványosan Dél-Európa, Kis-Ázsia, Kaukázus, Észak-
Afrika
Előfordulás
 Északi- és Dunántúli-középhegység, Nyugat- és Dél-Dunántúl, az alföldeken inkább
csak a peremvidékeken él
Élőhely
 gyertyános-tölgyesek, ritkábban más üde lomberdők
Egyéb
 fája világos vörösbarna, középkemény, középnehéz, fénylő, egyenletes szövetű
 számos termesztett kultúrváltozata ismert
 termését a madarak kedvelik és terjesztik
 magja mérgező
78
Madárcseresznye (Cerasus avium)
79
ROSACEAE CERASUS
Cseplesz meggy
Cerasus fruticosa (PALLAS) WORONOW (Prunus fruticosa PALLAS)
a: ground cherry n: Zwerg-Weichsel
Alaki jellemzők
 kisebb cserje (1 m), ágai felállók
 vesszeje vékony, vörösesbarna, szürkén foltos, fényes, rügyei aprók, barnák
 levelei szórt állásúak, a hosszúhajtás levelei visszás tojásdadok, 2,5-4 cm hosszúak, a
rövidhajtás levelei megnyúlt visszás tojásdadok, 1-3 cm hosszúak, a levél kissé
bőrszerű, fényes
 virágai 2-4 tagú csomókban nyílnak, felállók, fehérek
 csonthéjas termése gömbölyded, 6-8 mm átmérőjű, meggypiros majd feketedő,
nagyon savanyú, a csontár 4-6 mm hosszú, sárgásszürke
 lombfakadással egyidőben, április második, május első felében virágzik
 termése június második felében, júliusban érik és hullik
 őszi lombszíne sárgásvörös vagy aranysárga
 gyökérről jól sarjad, sarjtelepeket képezhet
Elterjedés
 Közép- és Kelet-Európa, Nyugat-Ázsia, kontinentális jelleggel
Előfordulás
 a középhegységeinkben gyakoribb, ritkább Nyugat- és Dél-Dunántúlon, továbbá az
alföldeken
Élőhely
 bokorerdők, mészkedvelő tölgyesek, erdőssztyepp erdők szegélyei, mezsgyék
Egyéb
 tipikus erdőssztyepp faj
 fényes lombozata alapján messziről felismerhető
 gyakran hibridizálódik más Cerasus fajokkal, így az elvaduló cigánymeggyel (C.
vulgaris MILL. subsp. acida /DUM./ DOST.) létrehozott hibridje a C. x eminens
(BECK) BUIA, a madárcseresznyével alkotott hibridje a C. x mohacsyana (KÁRP.)
JANCH., előbbi elsősorban ott fordul elő, ahol szőlőművelést folytatnak, utóbbi
előfordulását eddig csak a Pannon-medencéből jelezték
 magja mérgező
80
Cseplesz meggy (Cerasus fruticosa)
81
ROSACEAE CERASUS
Sajmeggy, török meggy
Cerasus mahaleb (L.) MILLER (Prunus mahaleb L.)
a: mahaleb cherry n: Steinweichsel
Alaki jellemzők
 kis termetű fa (6-8, esetleg 10-15 m), sokszor azonban csak cserje marad
 törzse erősen ágas, kérge sötétbarna, alul hosszant repedezett, koronája laza,
terebélyes, ágai és gallyai kissé lehajlók
 vesszeje közepesen vastag, világos- vagy zöldesbarna, héjkérge foltosan leváló, fehér
paraszemölcsei feltűnőek, rügyei aprók, vörösesbarnák
 levelei szórt állásúak, kerekdedek, 4-8 cm hosszúak, felül sötétzöldek, fonákuk
kékeszöld, a levélnyélen a levélalap közelében 1 vagy 2 mirigyszemölcs fordulhat elő
 virágai 4-12 tagú sátorozó fürtökben nyílnak, felállók, fehérek
 csonthéjas termése elliptikus, 8-10 mm hosszú, piros majd fekete színű, kesernyés, a
csontár 6-8 mm hosszú, barnásszürke
 lombfakadással egyidőben, április végén, május elején virágzik
 termése júliusban érik és hullik
 őszi lombszíne sárgászöld
Elterjedés
 Európa és Nyugat-Ázsia déli fele, Észak-Afrika, szubmediterrán jelleggel
Előfordulás
 Északi- és Dunántúli-középhegység, Mecsek
Élőhely
 bokorerdők, ritkábban mészkedvelő tölgyesek szélei
Egyéb
 fája világos vörösesbarna, középkemény, középnehéz, finom szövetű
 vesszeje frissen megtörve fanyar, megszáradva kellemes kumarin illatú
 fájából régebben sétapálcákat, pipaszárakat, szipkákat készítettek
 termését a szesz- és likőripar hasznosítja, magoncai alanyul szolgálnak
 magja mérgező
82
Sajmeggy (Cerasus mahaleb)
83
CUPRESSACEAE CHAMAECYPARIS
Oregoni hamisciprus
Chamaecyparis lawsoniana (A. MURR) PARL.
a: oregon cedar n: Lawson-Scheinzypresse
Alaki jellemzők
 nálunk közepes termetű fa (15 m), hazájában azonban akár a 40 m-t is elérheti
 törzse egyenes, kérge hosszanti rostos szalagokban felrepedező, vörösesbarna,
koronája sűrű, kúpos, vezérhajtása ívesen lehajló, hajtásrendszere vízszintes síkban
sűrűn szétágazó
 hajtása lapos, felül sötétzöld, alul világoszöld, pikkelylevelei keresztben átellenesek,
lap- és élpikkelyekre különülnek, szélükön fehér x,y-alakú elmosódó sávokkal
 egylaki, porzós virágzatai aprók, az oldalhajtások csúcsán nagy számban jelennek
meg, pirosak, nővirágzatai kicsik, kékesszürkék
 tobozai 8-10 mm átmérőjűek, barnák, a mag 3-4 mm hosszú, sárgásbarna
 májusban virágzik
 magja októberben érik, télen hullik, tobozait télen veti le
 az idősebb egyedek talajjal érintkező ágai könnyen meggyökeresednek
Elterjedés
 pacifikus Észak-Amerika: Kalifornia északi része és Dél-Oregon
Előfordulás
 nálunk nem őshonos
 szerte az országban ültetik parkokban, kertekben, korábban erdőszéleken, nyiladékok
szegélyezésére is használták
Élőhely
 hazájában a tengerparti sáv párás, csapadékos klímájában más tűlevelű fajokkal él
együtt
Egyéb
 fája sárgásfehér, puha, könnyű, illatos, tartós
 hazájában nagy termetet és idős kort ér el
 gyakori parkfa, számos, különböző habitusú és lombozatszínű fajtáját ültetik
84
♀
♂
Oregoni hamisciprus (Chamaecyparis lawsoniana)
85
RANUNCULACEAE CLEMATIS
Havasi iszalag, havasi bércse
Clematis alpina (L.) MILLER (Atragene alpina L.)
a: alpine clematis n: Alpen-Waldrebe
Alaki jellemzők
 1-2 m magasra felkapaszkodó lián
 vesszeje bordázott, fénylő, vöröses- vagy sárgásbarna, rügyei mélyvörösek, ezüstösen
szőrözöttek
 levelei keresztben átellenesek, kétszeresen hármasan összetettek, levélgerincükkel és
levélkenyelükkel kacsszerűen kapaszkodnak, a levélkék 2-5 cm hosszúak
 virágai magánosak, hosszú kocsányúak, bókolók, 3-4 cm átmérőjűek, liláskékek
 aszmag termései magános terméscsoportot alkotnak, melyeken hosszú, farkszerű,
tollas bibemaradványok szolgálnak repítőkészülékül, az aszmag 3,5-4 mm hosszú,
sötétbarna
 lombfakadás után, április-májusban virágzik
 termése augusztus-szeptemberben érik, ősszel hullik
 őszi lombszíne barnászöld
 nem sarjad
 hidegtűrő  mérsékelten árnytűrő
Elterjedés
 Közép- és Délkelet-Európa magashegységei (Alpok, Kárpátok, Dinári-hegység
északi része, Balkán-hegység nyugati része)
Előfordulás
 magashegységi, nálunk dekárpáti faj
 Zempléni-hegység (Hollóháza), Bükk, Mátra magasabb régiói
Élőhely
 magashegységi bükkösök, szikla- és szurdokerdők
Egyéb
 feltehetően jégkorszaki maradvány (glaciális reliktum)
 feltűnő virágai miatt dísznövényként is alkalmazzák
 levele és fiatal hajtása mérgező
 a fent jelzett elterjedési területen belül a subsp. alpina alfaj él
 a sárgásfehér virágú alfaj (subsp. sibirica /L./ O. KUNTZE), melyet egyesek fajnak
tekintenek, Északkelet-Európában és Szibériában él
86
Havasi iszalag (Clematis alpina)
87
RANUNCULACEAE CLEMATIS
Erdei iszalag, erdei bércse, vénic
Clematis vitalba L.
a: traveler's joy n: Gewöhnliche Waldrebe
Alaki jellemzők
 10-15 m magasra felkapaszkodó lián
 vesszeje bordázott, sárgás- vagy szürkésbarna, rügyei szürkésbarnák, a szétálló
pikkelyek között ezüstös, molyhos szőrzet látható
 levelei keresztben átellenesek, páratlanul szárnyaltak, 5, ritkábban 3 levélkéből
összetettek, levélgerincükkel és levélnyelükkel kacsszerűen kapaszkodnak, a levélkék
3-10 cm hosszúak
 virágai bogernyőkben nyílnak, 2 cm átmérőjűek, fehérek
 aszmag termései bogernyőben alkotnak terméscsoportot, egyébként hasonlítanak a
havasi iszalagéhoz
 rövid életű (30 év), gyorsan növő faj
 termése szeptember-októberben érik, a tél folyamán hullik
 a gyökfő közelében fölverődhetnek sarjai
Elterjedés
 Nyugat-, Közép és Dél-Európa, Kaukázus
Előfordulás
 az alföldeken inkább a folyók mentén található szórványosabban, hegy- és domb-
vidékeinken mindenütt gyakori
Élőhely
 üde lomberdők, vágások, rontott- és kultúrerdők
Egyéb
 árnyas erdőkben a gyepszintben kúszik
 elszaporodása, tömeges fellépése helytelen erdőművelésre vall
 szívós hajtásait kötözésre használták
 levele és fiatal hajtása mérgező
88
Erdei iszalag (Clematis vitalba)
89
FABACEAE COLUTEA
Pukkanó dudafürt
Colutea arborescens L.
a: common bladder senna n: Gewöhnlich-Blasenstrauch
Alaki jellemzők
 kisebb cserje (2-3 m), ágai felállók, kérge zöldesszürke, feltűnően paraszemölcsös
 vesszeje piszkosszürke, finoman barázdált, parakérge foszlósan leváló, rügyei aprók,
piszkosszürkék
1,5-3 cm hosszúak
 pillangós virágai 3-8 tagú levélhónalji fürtökben nyílnak, sárgák, a vitorla közepén
barna rajzolat van
 hüvely termése felfújt, hártyás falú, 6-8 cm hosszú, csak a csúcsán nyílik fel, világos -
barna, magjai elliptikusak, lapítottak, 3,5-4,5 mm hosszúak, sötétbarnák
 lombfakadás után, július-augusztusban virágzik
 termése szeptemberben érik, ősszel hullik
 tőről sarjad
Elterjedés
 Közép-Európa déli fele, Appenin- és Balkán-félsziget, szubmediterrán jelleggel
Előfordulás
 Északi- és Dunántúli-középhegység, Külső-Somogy, Tolnai-dombvidék, Mecsek,
Villányi-hegység, Soproni-dombvidék, az alföldeken egy-két szórvány előfordulás
Élőhely
 bokorerdők, mészkedvelő tölgyesek, erdőszélek, felhagyott szőlők
Egyéb
 díszcserjeként is ültetik, könnyen kivadul
 levele és termése mérgező
90
Pukkanó dudafürt (Colutea arborescens)
91
CORNACEAE CORNUS
Húsos som
Cornus mas L.
a: cornelian cherry n: Gelb-Hartriegel
Alaki jellemzők
 nagyobb cserje, esetenként 6-8 m-es magasságot is elérhet
 törzse rövid, görbe, kérge szürkésbarna, pikkelyesen leváló, koronája szabálytalan,
ágai berzedten állnak
 vesszeje vékony, nyúlánk, zöld, a napos oldalon vörösödők, lombrügyei barnák,
szőrösek, szártól elállók, virágrügyei gömbölydedek, vörhenyesek, sárgászöldek
 levelei keresztben átellenesek, tojásdadok, 4-10 cm hosszúak, élénkzöldek, fényesek,
a levélfonák érzugaiban fehéren szakállasak
 virágai fejecskeszerű ernyőkben nyílnak, sárgák, a szirmok kissé hátratörtek
 csonthéjas termése elliptikus, 15-20 mm hosszú, skarlátpiros, a csontár orsó alakú,
11-16 mm hosszú, alapjától kezdve 4 élű, vörösesszürke
 mérsékelten rövid életű (100 év), lassan növő faj
 lombfakadás előtt, február végén, márciusban virágzik
 termése augusztus második felében, szeptemberben érik, érés után hullik
 xerofil (– xeromezofil)  bazifil
Elterjedés
 Nyugat- és Közép-Európa déli fele, Dél-Európa, Kis-Ázsia, Kaukázus,
szubmediterrán jelleggel
Előfordulás
 középhegységeinkben gyakori, dombvidékeinken ritkább, alföldeinken (pl.
Szigetköz, Szatmár-Beregi-sík, Kőrös-vidék) nagyon szórványos
Élőhely
 bokorerdők, mészkedvelő tölgyesek, cseres-tölgyesek, szikla- és törmeléklejtő-erdők,
szegélycserjések
Egyéb
 fája vörösesfehér, rendkívül kemény, nehéz
 jó mézelő, termése ehető, sok C-vitamint tartalmaz
92
Húsos som (Cornus mas)
93
CORNACEAE CORNUS
Veresgyűrűsom, veresgyűrű
Cornus sanguinea L. (Thelycrania sanguinea /L./ FOURR.)
a: dog-berry n: Rot-Hartriegel
Alaki jellemzők
 nagyobb cserje (3-4 m, de esetenként az 5-6 m-t is elérheti), törzse szabálytalan,
hajlott, oldalágai berzedten állnak
 vesszeje vékony, nyúlánk, zöld, a napsütötte oldalon vérvörös, rügyei barnák,
szőrösek, szárhoz simulók
 levelei keresztben átellenesek, széles elliptikusak, 4-10 cm hosszúak, felül
élénkzöldek, tompa fényűek, fonákuk szürkészöld, elálló, gyakran bodros egyszerű
vagy tömötten rányomott, egyenlőtlenül kétágú szőrökkel fedett
 virágai végálló sátorozó bogernyőkben nyílnak, fehérek, a szirmok kiterültek
 csonthéjas termése gömbölyded, borsó nagyságú, kékesfekete, a csontár gömbölyded,
4-5 mm átmérőjű, 8 hosszanti barázdás, sárgásszürke
 rövid életű (30 év), mérsékelt növekedésű faj
 lombfakadás után, május közepétől június közepéig virágzik
 termése szeptember-októberben érik, november-decemberben hullik
 őszi lombszíne ibolyásvörös
 tőről és gyökérről is jól sarjad, sarjtelepeket alkothat
 mezofil – mezohigrofil  baziklin
Elterjedés
 Európa, de Észak- és Kelet-Európa java részéről hiányzik
Előfordulás
 gyakori az egész országban, a Nagyalföld belsejében ma szórványos
Élőhely
 gyertyános-tölgyesek, cseres-tölgyesek, szikladomborzatú erdők, erdőssztyepp-erdők
és főleg ligeterdők
Egyéb
 fája kemény, rugalmas, szerszámnyelek készítésére alkalmas
 vesszejét fonásra használják
 a nyesést jól bírja, élősövénynek nevelhető
 tarka levelű fajtáit parkokban, kertekben ültetik
 a kétágú szőrökkel fedett hajtásrendszerű alfaja (subsp. hungarica /KÁRP./ SOÓ) ritka
94
Veresgyűrűsom (Cornus sanguinea)
95
FABACEAE CORONILLA
Bokros koronafürt
Coronilla emerus L. (Hippocrepis emerus (L.) LASSEN)
a: scorpion senna n: Strauchkronwicke
Alaki jellemzők
 kisebb cserje (1,5 m), erősen ágas
 vesszeje vékony, bordás, zöld színű, rügyei aprók, zöldek, szártól elállók
 levelei szórt állásúak, páratlanul szárnyaltak, 7-9 levélkéből összetettek, a levélkék
1-2 cm hosszúak, a végálló levélke ülő
 pillangós virágai 2-4 tagú levélhónalji ernyőkben nyílnak, sárgák és fénylők
 cikkes hüvely termése 5-10 cm hosszú, 6-10 tagból áll, olívzöld, tagonként 1 maggal,
mely 4-5 mm hosszú, hengeres, sárgásbarna
 lombfakadás után, május-júniusban virágzik
 termése július-augusztusban érik, ősz végén hullik
 tőről sarjad
Elterjedés
 Dél-Európa, Kis-Ázsia, szórványosan Közép-Európa, Észak-Afrika, szubmediterrán
jelleggel
Előfordulás
 Déli-Bakony, Balaton-felvidék, Keszthelyi-hegység, Zamárdi mellől és a Budai-
hegységből kipusztult
Élőhely
 bokorerdők, mészkedvelő tölgyesek szélei, sziklaerdők
Egyéb
 a nagyvad erősen károsítja
96
Bokros koronafürt (Coronilla emerus)
97
CORYLACEAE CORYLUS
Közönséges mogyoró
Corylus avellana L.
a: hazelnut n: Gewöhnlich-Hasel
Alaki jellemzők
 nagyobb cserje, ritkábban kis termetű fa (7-9 m)
 többtörzsű, törzsei fölfelé törők, csúcsuk táján elágazók, kérge fényes barnásszürke,
sima, koronája sátorozó
 vesszeje barnásszürke, fehér paraszemölcsökkel borított, végén szőrözött, rügyei
zöldesbarnák, fénylők, oldalt összenyomottak
 levelei váltakozó állásúak, de az erőteljes sarjhajtásokon előfordulhat a szórt
levélállás is, kerekdedek, 6-12 cm hosszúak, levélnyele serteszerű mirigyszőrökkel
fedett
 egylaki, porzós virágzatai már ősszel kialakulnak, 1-3-asával a hajtás vége felé
jelennek meg, 4-6 cm hosszúak, termős virágzatai rügybezártak, csak a piros bibék
nyúlnak ki a rügypikkelyek közül
 makk termése kerekded, oldalról lapított, 16-18 mm hosszú, világosbarna, levélszerű
kupacs borítja
 mérsékelten rövid életű (60-80 év), mérsékelt növekedésű faj
 lombfakadás előtt, februárban virágzik
 xeromezofil – mezofil  baziklin
Elterjedés
 Európa, Kis-Ázsia, Kaukázus
Előfordulás
 az alföldeken szórványos, egyébként gyakori
Élőhely
 gyertyános-tölgyesek, szikladomborzatú erdők, keményfás ligeterdők, ritka a homoki
tölgyesekben, cseres-tölgyesekben, bükkösökben
Egyéb
 fája vörösesfehér, középkemény, nehéz, szívós, hajlékony
 vesszejéből rajzszenet égetnek, karókat, botokat készítenek
 jó méhlegelő
 termése ehető, a madarak és kisemlősök is kedvelik
98
♀
Közönséges mogyoró (Corylus avellana)
99
CORYLACEAE CORYLUS
Török mogyoró
Corylus colurna L.
a: turkish hazel n: Baum-Hasel
Alaki jellemzők
 nálunk közepes termetű fa (20 m), hazájában ennél magasabbra nő
 törzse egyenes, sudarlós, a koronán végigfutó, kérge világosszürke, hosszan
repedezett, szabálytalan, hosszúkás cserepekben felpattogzó, koronája szabályos kúp
alakú, lombozata tömött
 vesszeje sárgásszürke, erősen parás kérgű, hosszrepedésekkel tagolt, rügyei
világosbarnák, hegyesek, molyhosak
 levelei váltakozó állásúak, széles visszás tojásdadok, 8-12 cm hosszúak, levélnyele
finoman szőrös
 egylaki, porzós virágzatai már ősszel kialakulnak, 1-3-asával a hajtás vége felé
jelennek meg, 8-12 cm hosszúak, termős virágzatai rügybe zártak, csak a piros bibék
nyúlnak ki a rügypikkelyek közül
 termése kerekded, oldalról lapított, 17-20 mm hosszú, vörösesbarna makk, borzasan
szétálló, szálas hasábú kupacs borítja
 mérsékelten hosszú életű (200 év), gyors növekedésű faj
 lombfakadás előtt, februárban, március első felében virágzik
 tőről sarjad
 xeromezofil  baziklin
Elterjedés
 Délkelet-Európa, Kis-Ázsia, Kaukázus, hozzánk legközelebb a Déli-Kárpátok Al-
Dunára néző vonulatain fordul elő
Előfordulás
 hazájában dombvidéki-előhegységi faj, nálunk nem őshonos
 hazánkban parkokban, sorfaként, helyenként kisebb állományokban ültetik
Élőhely
 hazájában különféle tölgyesekben jelenik meg
Egyéb
 fája fehéres rózsaszín, középkemény, nehéz, finom szövetű, a kereskedelembe
"rózsafa" néven kerül
 termése vastag héja, kicsiny magja miatt alig élvezhető
 kedvelt sor- és parkfa
 a városok száraz, szennyezett levegőjét nehezen tűri
100
♀
Török mogyoró (Corylus colurna)
101
ANACARDIACEAE COTINUS
Cserszömörce, parókafa, szkumpia
Cotinus coggygria SCOP. (Rhus cotinus L.)
a: wig tree n: Perückenstrauch
Alaki jellemzők
 nagyobb cserje (4-5 m), szárazabb termőhelyeken elterülő, erősen szétágazó,
kedvezőbb termőhelyen rövid és szabálytalan törzsű, felálló ágú, ± gömbölyded
koronájú, itt 5 m-nél magasabbra is nőhet
 vesszeje sárgásbarna, csúcsa vörösbarna és hamvas, megtörve sárgarépa illatú,
rügyei kicsinyek, összenyomottak, szártól elállók, sötét vörösesbarnák
 levelei szórt állásúak, széles elliptikusak, 3-8 cm hosszúak, felül sötétzöldek,
fonákuk kékesszürke
 poligám virágai nagy, laza, végálló bugákban nyílnak, sárgászöldek, közöttük sok a
meddő, melyek kinyílás előtt lehullanak
 csonthéjas termése ferdén visszás tojásdad, oldalról összenyomott, 4-5 mm hosszú,
bordás, barna
 mérsékelten rövid életű, mérsékelt növekedésű faj
 lombfakadás után, május végén, júniusban virágzik
 őszi lombszíne narancssárga vagy kárminpiros
 tőről és különösen gyökérről jól sarjad, nagyobb sarjtelepeket alkothat
Elterjedés
 Appenin-félsziget északi fele, Balkán-félsziget, szórványos Közép-Európa déli
felében, Kis-Ázsiában, Kaukázusban, szubmediterrán jelleggel
Előfordulás
 Északi-középhegység (Bükk, Naszály), Dunántúli-középhegység, Dél-Dunántúl
(Külső-Somogy, Mecsek, Villányi-hegység)
Élőhely
 bokorerdők, mészkedvelő tölgyesek szélei
Egyéb
 fája élénksárga, intarziakészítésre használják
 őszi lombszíneződésével, nagy, laza terméságazatával mutatós díszcserje
 korábban csersavtartalma miatt gyűjtötték, a finom szattyánbőrök cserzésére
használták
 a legeltetést, a nagyvad rágását és a tüzet jól tolerálja
102
Cserszömörce (Cotinus coggygria)
103
ROSACEAE COTONEASTER
Piros madárbirs, szirti madárbirs, közönséges madárbirs
Cotoneaster integerrimus MEDICUS (C. vulgaris LINDLEY)
a: wild common cotoneaster n: Gewöhnlich-Steinmispel
Alaki jellemzők
 kisebb cserje (1 m), ágai többnyire felállnak
 vesszeje sárgásbarna, kopaszodó, rügyei vörösesbarnák vagy barnák
 levelei szórt állásúak, széles tojásdadok, 2-4 cm hosszúak, a levélcsúcs a
hosszúhajtás levelein hegyes, egyébként tompa, felül sötétzöldek, fonákuk szürkén
molyhos
 virágai 2-3 tagú levélhónalji, bókoló fürtökben nyílnak, fehérek vagy rózsaszínűek, a
vacok kopasz
 almácska termése gömbölyded, 6-7 mm átmérőjű, élénkpiros, lisztes húsa
citromsárga, benne 2-5/3 barna színű, fénylő, 4-5 mm hosszú kőmaggal
 rövid életű, lassan növő faj
 lombfakadás után, április végén, május elején virágzik
 termése július-augusztusban érik, augusztustól októberig hullik
 őszi lombszíne sárgásvörös
 xerofil  baziklin (– acidoklin)
Elterjedés
 Észak-Európa déli fele, Közép- és Délkelet-Európa, Kis-Ázsia, Kaukázus
Előfordulás
 Északi- és Dunántúli-középhegység (kivéve Gerecse), Nyugat-Dunántúl (Kőszegi-
hegység), a Mecsekből kipusztult
Élőhely
 sziklai cserjések, sziklaerdők, bokorerdők, mészkedvelő tölgyesek szegélyei,
sziklagyepek
Egyéb
 ritkább, védett faj
 a fekete madárbirssel olykor hibridet (C. x matrensis DOMOKOS) képez
104
Piros madárbirs (Cotoneaster integerrimus)
105
Fekete madárbirs, fekete kőnaspolya
Cotoneaster niger (THUNB.) FRIES (C. melanocarpus LODD.)
a: black medlar n: Schwarz-Steinmispel
Alaki jellemzők
 kisebb cserje (1,5-2 m), ágai többnyire felállnak
 vesszeje vörösesbarna, fénylő, kopaszodó, rügyei szürkés- vagy sárgásbarnák
 levelei szórt állásúak, széles tojásdadok vagy elliptikusak, 2-5 cm hosszúak, felül
sötétzöldek, napon fénylők, fonákuk zöldesfehéren szőrös
 virágai 3-8 tagú levélhónalji, bókoló fürtökben nyílnak, pirosasfehérek, a vacok
kopasz
 almácska termése gömbölyded, 6-8 mm átmérőjű, hamvas- vagy bíborfekete, lisztes
húsa lilássárga, benne többnyire 2 vagy 3 barna színű, fénylő, 4-5 mm hosszú
kőmaggal
 termése július-augusztusban érik, augusztus-októberben hullik
 őszi lombszíne vörösbarna
 xerofil  baziklin – acidoklin
Elterjedés
 Közép- és Kelet-Európa, Belső-Ázsia, kontinentális jelleggel
Előfordulás
 Észak- és Dunántúli-középhegység, Nyugat-Dunántúl (felsőcsatári Nagyvilágos-
hegy)
Élőhely
 sziklai cserjések, bokorerdők, sziklaerdők, mészkedvelő tölgyesek szegélyei, szikla-
gyepek
Egyéb
 védett faj
 a piros madárbirssel hibridet (C. x matrensis DOMOKOS) képez, mely szintén védett
és nem ritka
 a piros madárbirstől sokszor csak terméses állapotban különböztethető meg
biztonsággal
106
Fekete madárbirs (Cotoneaster niger)
107
Molyhos madárbirs, nagylevelű madárbirs, molyhos kőnaspolya
Cotoneaster tomentosus (AIT.) LINDLEY (C. nebrodensis C. KOCH)
a: downy medlar n: Filz-Steinmispel
Alaki jellemzők
 kisebb cserje (1,5-2,5 m), ágai többnyire felállnak
 vesszeje barna, gyapjasan szőrös, csak a második évben kopaszodó, rügyei
barnásvörösek
 levelei szórt állásúak, széles tojásdadok vagy kerekdedek, 3-6 cm hosszúak, felül
sötétzöldek, kifejletten is pelyhesek, fonákuk fehéren vagy szürkén gyapjas
 virágai 3-8 tagú levélhónalji, bókoló fürtökben nyílnak, kívül piroslók, belül
fehéresek, a vacok sűrűn molyhos
 almácska termése kicsit szögletesen gömbölyded, 7-8 mm átmérőjű, téglavörös,
éretten is molyhos felületű, lisztes húsa sárga, benne 3-5 barna színű, fénylő, 4-5 mm
hosszú kőmaggal
 termése szeptember-októberben érik, október-novemberben hullik
 őszi lombszíne vörös
Elterjedés
 Dél-Európa, szórványosan Közép-Európa, szubmediterrán jelleggel
Előfordulás
 Gerecse, Vértes, Keleti-Bakony, Keszthelyi-hegység; a Dél-Dunántúlról (Mecsek,
Alsok, Kurd) kipusztult
Élőhely
 bokorerdők, mészkedvelő tölgyesek szegélyei, sziklaerdők, mészkő-dolomit szikla-
gyepek
Egyéb
108
Molyhos madárbirs (Cotoneaster tomentosus)
109
ROSACEAE CRATAEGUS
Cseregalagonya, kétbibés galagonya
Crataegus laevigata (POIRET) DC. (C. oxyacantha auct.)
a: may hawthorn n: Zweikern-Weißdorn
Alaki jellemzők
 nagyobb cserje (4 m), ágai rövidek, ívesen meghajlók, lombozata sűrű
 vesszeje vörösesbarna, kopasz, fényes, mérsékelten tövises, tövisei 5-8 mm hosszúak,
rügyei vörösesbarnák, fényesek
 levelei szórt állásúak, visszás tojásdadok, 2-5 cm hosszúak, 3-5 karéjúak, az öblök
legfeljebb a fél lemez feléig érnek, felül fényesek, sötétzöldek, fonákuk világoszöld
 virágai 6-12 tagú sátorozó bugákban nyílnak, fehérek, átmérőjük 15-20 mm,
kellemetlen szagúak
 almácska termése ± gömbölyded, 10-12 mm átmérőjű, skarlátvörös, fénylő, benne 2
sárgásbarna, bordás felületű, 6-7 mm hosszú kőmaggal
 lombfakadás után, május elején virágzik
 termése szeptemberben, október elején érik, tél elején hullik
 őszi lombszíne sárga vagy sárgászöld
 xeromezofil – mezofil  neutrofil – baziklin
Elterjedés
 Nyugat-, Közép- és Dél-Európa
Előfordulás
 középhegységeinkben gyakori, dombvidékeinken szórványos, alföldjeinken ritka
Élőhely
 gyertyános-tölgyesek, cseres-tölgyesek, szegélycserjések, ritkábban keményfás liget-
erdők
Egyéb
 levelét, termését gyógyászati célokra gyűjtik
 a nyesést jól tűri, élősövénynek alkalmas
110
Cseregalagonya (Crataegus laevigata)
111
ROSACEAE CRATAEGUS
Egybibés galagonya
Crataegus monogyna JACQ.
a: common hawthorn n: Einkern-Weißdorn
Alaki jellemzők
 nagyobb cserje, ritkábban kis termetű fa (8 m), törzse rövid, alacsonyan elágazó,
koronája laza, széles, ágai ívesen kihajlanak
 vesszeje vörösesbarna vagy barna, tövisei 8-20 mm hosszúak, rügyei barnák,
fényesek
 levelei szórt állásúak, rombos tojásdadok, 4-6 cm hosszúak, 3-7 hasábúak, az öblök a
fél lemez feléig vagy azon túl érnek, felül fényesek, zöldek, fonákuk halvány
kékeszöld
 virágai 10-18 tagú sátorozó bugákban nyílnak, fehérek, átmérőjük 12-15 mm,
 almácska termése tojásdad vagy elliptikus, 8-10 mm hosszú, élénkvörös, fénylő,
benne 1 sárgásbarna, bordás felületű kőmaggal
 termése szeptember végén, októberben érik, tél elején hullik
 ősz lombszíne sárga vagy sárgászöld
 tőről jól sarjad, ritkábban gyökérsarjat is hoz
 xerofil – xeromezofil (– mezofil)  neutrofil
Elterjedés
 Európa (hiányzik Északkelet-Európából), Kis-Ázsia, Kaukázus, Észak-Afrika
Előfordulás
 az egész országban gyakori, az alföldeken itt-ott hiányzik
Élőhely
 cseres-tölgyesek, mészkedvelő tölgyesek, bokorerdők, erdőssztyepp erdők, szegély-
cserjések, továbbá gyertyános-tölgyesek, keményfás ligeterdők
Egyéb
 levelét, termését gyógyászati célokra gyűjtik, termését a madarak kedvelik
 fájából szerszámnyelek készíthetők
 az emberi zavarást jól tűri
112
Egybibés galagonya (Crataegus monogyna)
113
ROSACEAE CRATAEGUS
Fekete galagonya, magyar galagonya
Crataegus nigra WALDST. et KIT.
a: hungarian hawthorn n: Schwarzer Weißdorn
Alaki jellemzők
 nagyobb cserje vagy kis termetű fa (6 m), törzse alacsonyan elágazó, koronája laza,
ágai rövidek, ívesen szétterülők
 vesszeje barnásvörös, szürkén molyhos, télen kopaszodó, gyengén tövises, tövisei
10-20 mm hosszúak, rügyei barnásvörösek, fényesek
 levelei szórt állásúak, háromszög tojásdadok, 5-9 cm hosszúak, 7-11 karéjúak, az
öblök a fél lemez harmadáig érnek, felül sötétzöldek, kopaszodók, fonákuk
maradandóan szürkésfehéren gyapjas
 virágai 4-10 tagú sátorozó bugákban nyílnak, fehérek, elvirágzáskor rózsaszínűek,
átmérőjük 15-20 mm, kellemetlen szagúak
 almácska termése gömbölyded, 8-10 mm átmérőjű, fekete, fénylő, benne (4-)5
sárgásbarna, rücskös felületű, 5-6 mm hosszú kőmaggal
 lombfakadás után, május végén, június elején virágzik
 mezohigrofil  baziklin
Elterjedés
 Duna-völgy alsó szakasza és itteni mellékfolyói
Előfordulás
 sík vidéki faj
 Alsó-Duna ártér, a középső Duna szakaszról nagyobbrészt már kipusztult, tengődő
állománya van a Csepel-szigeten nemesnyáras állományban
Élőhely
 puhafás és keményfás ligeterdők
Egyéb
 az intenzív erdőgazdálkodás miatt erőteljes visszaszorulása tapasztalható
 rendszerint együtt fordul elő a Degen-galagonyával (C. x degenii ZSÁK), mely az
egybibés galagonya és fekete galagonya hibridje, s szintén védett
114
Fekete galagonya (Crataegus nigra)
115
THYMELAEACEAE DAPHNE
Henye boroszlán
Daphne cneorum L. (D. broterana /COUTINHO/ SAMP.)
a: garland flower n: Flaum-Steinröslein
Alaki jellemzők
 örökzöld, heverő vagy felálló szárú törpecserje (5-30 cm)
 levelei szórt állásúak, megnyúlt elliptikusak vagy megnyúlt lándzsásak, 1-2 illetve 2-
3 cm hosszúak, vastagok, bőrszerűek, felül fényesek, sötétzöldek, fonákuk
szürkészöld
 virágai 6-10 tagú végálló fejecskékben nyílnak, ülők, rózsaszínűek, erősen illatosak
 csonthéjas termése elliptikus, 4-5 mm hosszú, burka bőrszerű, pelyhes, sárgás- majd
vörösesbarna színű, a csontár hosszúkás tojásdad, 3-4 mm hosszú, feketésbarna
 április-májusban virágzik
 termése júliusban érik, augusztus-szeptemberben hullik
 földalatti oldalhajtásai segítségével terjedhet
 xerofil / xerofil-xeromezofil  bazifil / acidofil
Elterjedés
 Közép-Európa diszjunkt jelleggel
Előfordulás
 Bükk, Budai-hegység, Vértes, Bakony, Keszthelyi-hegység, Kisalföld (Gönyű),
illetve Őrség, Vend-vidék; kipusztult a Nyírségből (Terem), Mecsekből, Belső-
Somogyból (Mesztegnyő)
Élőhely
 zárt mészkő-dolomit sziklagyepek, sziklaerdők, bokorerdők, homoki gyepek (subsp.
cneorum), illetve fenyőelegyes-tölgyesek szélei, tisztásai (subsp. arbusculoides)
Egyéb
 ritkulóban lévő, védett faj
 két, alakilag többé-kevésbé, ökológiailag viszont jól elkülönülő alfaját lehet meg-
különböztetni, a heverő szárú, kisebb levelű, mészkedvelő, xerofil alfajt (subsp.
cneorum), és a felálló szárú, nagyobb levelű, mészkerülő, xeromezofil alfajt (subsp.
arbusculoides /TUZSON/ JÁV.)
 az egész növény erősen mérgező
116
Henye boroszlán (Daphne cneorum)
117
Babérboroszlán, babérkaboroszlán
Daphne laureola L. (D. philippi GREN.)
a: spruge laurel n: Lorbeer-Seidelbast
Alaki jellemzők
 örökzöld, kisebb cserje (60-100 cm), nyúlánk, felálló hajtásokkal, kevés oldalággal
 levelei szórt állásúak, a hajtáscsúcson tömörülők, visszás lándzsásak, 5-10 cm
hosszúak, vastagok, bőrszerűek, felül fényesek, sötétzöldek, fonákuk matt, világos-
vagy sárgászöld
 virágai 5-10 tagú levélhónalji fürtökben nyílnak, rövid kocsányúak, sárgászöldek,
gyengén illatosak
 csonthéjas termése tojásdad alakú, 6-8 mm hosszú, fényesfekete színű, a csontár
tojásdad alakú, 5-6 mm hosszú, zöldesszürke színű
 március végén, április elején virágzik
 termése június-júliusban érik, augusztusban hullik
 nem sarjad
Elterjedés
 Nyugat- és Dél-Európa, szórványosan Közép-Európa, Észak-Afrika, szubatlanti-
szubmediterrán jelleggel
Előfordulás
 Vértes, Bakony, Keszthelyi-hegység, kipusztult a Dél-Börzsönyből és a Budai-
hegységből
Élőhely
 bükkösök, szurdok- és törmeléklejtő-erdők, ritkábban gyertyános-kocsánytalan
tölgyesek, cseres-kocsánytalan tölgyesek
Egyéb
 ritkább, védett faj
118
Babérboroszlán (Daphne laureola)
119
Farkasboroszlán, farkashárs
Daphne mezereum L.
a: mezereon n: Echt-Seidelbast
Alaki jellemzők
 kisebb cserje (60-120 cm), nyúlánk, felálló hajtásokkal, kevés oldalággal, szürkés-
barna kéreggel és sárgásfehér, kellemetlen szagú hánccsal
 vesszeje világos barnásszürke, puha tapintású, rügyei a szártól erősen elállók,
zöldesek
 levelei szórt állásúak, a hajtáscsúcson tömörülők, visszás lándzsásak, 3-8 cm
hosszúak, vékonyak, felül világos- vagy sárgászöldek, fonákuk szürkészöld
 virágai a hajtások oldalán magánosan vagy hármasával nyílnak, ülők,
lilásrózsaszínűek, erősen illatosak
 csonthéjas termése gömbölyded, borsó nagyságú, skarlátpiros színű, a csontár
gömbölyded, 4-6 mm átmérőjű, törékeny falú, szürkésbarna
 lombfakadás előtt, február-márciusban virágzik
 termése júniusban érik, július-augusztusban hullik
 őszi lombszíne fakósárga
 nem sarjad
Elterjedés
 Európa, Kaukázus, Nyugat-Ázsia
Előfordulás
 Északi-középhegység (hiányzik Cserhát, Gödöllői-dombvidék), Dunántúli-közép-
hegység (hiányzik Budai-hegység, Vértes), Nyugat- és Dél-Dunántúl (hiányzik
Külső-Somogy), Dráva-sík
Élőhely
 bükkösök, gyertyános-kocsánytalan tölgyesek, szikladomborzatú erdők, patakmenti
ligeterdők
Egyéb
 ritkulóban lévő, védett faj
120
Farkasboroszlán (Daphne mezereum)
121
ELAEAGNACEAE ELAEAGNUS
Keskenylevelű ezüstfa
Elaeagnus angustifolia L.
a: oleaster n: Schmalblatt-Ölweide
Alaki jellemzők
 kis termetű fa (10 m), gyakran nagyobb cserje marad
 törzse többnyire térgörbe és megdőlt, alacsonyan elágazó, kérge sötétbarna, puha,
hosszant rostosan felrepedező és leváló, koronája laza, ágai erősek, lazán szétállók
 vesszeje vékony, ezüstösen pikkelyszőrös, középső és alsó részén egyenes ág-
tövisekkel, rügyei kicsik, ezüstösen pikkelyszőrösek
 levelei szórt állásúak, lándzsásak vagy szálas lándzsásak, 3-8 cm hosszúak, felül
zöldek, fényesek, fonákuk pikkelyszőröktől ezüstfehér
 poligám virágai levélhónalji 2-3 tagú csomókban vagy magánosan nyílnak, belül
sárgák, kívül ezüstfehérek, erős illatúak
 csonthéjas termése 1-3-asával áll, tojásdad vagy elliptikus, 10-16 mm hosszú, ezüst-
szürke, majd sárgás- vagy vörösesbarna, benne a csontár orsó alakú, 8-12 mm
hosszú, világosbarna, 8 sötét hosszanti sávval
 lombfakadás után, május második, június első felében virágzik
 tőről jól sarjad, betemetett ágai meggyökeresednek
 xerofil  baziklin, sótűrő
Elterjedés
 Kis- és Közép-Ázsia
Előfordulás
 sík vidéki (– dombvidéki) faj, nálunk nem őshonos, adventív elem
 főként az alföldeken található
Élőhely
 hazájában a félsivatagok vízfolyásait kísérő fás vegetáció tagja, hazánkban
erdősávok, erdőszegélyek, szikfásítások, roncsolt területek
Egyéb
 özönfajjá vált
 gyökerén nitrogéngyűjtő baktérium (sugárgomba) faj (Frankia elaeagni) él
 jó mézelő
 a városi környezetet jól tűri
 hazánkba a török uralom idején kerülhetett be
122
Keskenylevelű ezüstfa (Elaeagnus angustifolia)
123
EPHEDRACEAE EPHEDRA
Csikófark
Ephedra distachya L. (E. vulgaris L.C.M. RICHARDS)
a: sea grape n: Meerträubel
Alaki jellemzők
 örökzöld törpecserje (20-30 cm), hajtásai mereven felállók vagy felemelkedők,
ritkábban heverők, sötét- vagy kékeszöldek, ± sima felületűek
 levelei párosan helyezkednek el, pikkelyszerűek, ± 2 mm hosszúak, alsó kétharmad
részükön hüvelyszerűen összenőttek, eleinte fűzöld színűek, később fehéresek,
hártyásak
 kétlaki, porzós és termős virágai külön egyedeken nyílnak, porzós virágzata 2-8
tagból áll, szőlőfürtszerű
 magköpenyes magja magánosan vagy párosával áll, ± gömbölyded, 6-7 mm
átmérőjű, a magköpeny húsos és vörös, a mag 4-5 mm hosszú, sötétbarna
 magja június-augusztusban érik, július-szeptemberben hullik
 gyökérről sarjad
Elterjedés
 Eurázsia déli része, kontinentális jelleggel
Előfordulás
 sík vidéki (– dombvidéki) – középhegységi faj
 Budai-hegység (Gellért-hegy, Sashegy), Szentendrei-sziget, Duna-Tisza köze, Mező-
föld (Érd-Százhalombatta) szórvány előfordulásokkal; a Kisalföldről (Esztergom,
Pilismarót), Csepel-szigetről, Balatonszemesről, Balatonszabadiról és több
kiskunsági lelőhelyéről kipusztult
Élőhely
 mészkedvelő homoki gyepek, löszgyepmaradványok, dolomit sziklagyepek
Egyéb
 visszaszorulóban lévő, fokozottan védett, nyitvatermő faj
 zsurlószerű növény, felületes szemlélő a hosszú zsurlóval (Equisetum ramosissimum)
tévesztheti össze
 az egész növény mérgező
124
♀
Csikófark (Ephedra distachya)
125
CELASTRACEAE EUONYMUS
Csíkos kecskerágó, közönséges kecskerágó
Euonymus europaeus L. (E. vulgaris MILLER)
a: spindle-tree n: Gewöhnlich-Spindelstrauch
Alaki jellemzők
 nagyobb cserje (4 m), nagyon ritkán kis termetű fa (6-8 m), törzse cserjeméretben is
jól elkülöníthető, koronája szabálytalan, ágai görbék
 vesszeje sötétzöld színű, élein gyakran paralécek alakulnak ki („csíkos”), rügyei
szárhoz simulók, zöldek
 levelei keresztben átellenesek, hosszúkás elliptikusak, 3-8 cm hosszúak, felül fénylők
 poligám virágai 3-8 tagú levélhónalji álernyőkben nyílnak, a szirmok kiterülők,
megnyúlt tojásdadok, zöldessárgák vagy fehérek
 tok termése 4 bordájú („papsipkaszerű”), 10-12 mm átmérőjű, világos kárminpiros, a
4 fehéres, 6-8 mm hosszú magot a narancssárga magköpeny teljesen beburkolja
 termése augusztus-szeptemberben érik, szeptember-októberben hullik
 őszi lombszíne ibolyáspiros
 tőről jól sarjad, szabad állásban álló egyedei a föld feletti rész elpusztulása után
gyökérről is sarjadnak
Elterjedés
 Európa (de Észak- és Északkelet-Európából hiányzik), Kis-Ázsia, Kaukázus
Előfordulás
 alföldjeinken ritkább, hegy- és dombvidékeinken gyakoribb
Élőhely
 főleg gyertyános-tölgyesek, cseres-tölgyesek, erdőssztyepp erdők, keményfás liget-
erdők, egyébként a nagyon száraz és a nedves-vizes élőhelyek kivételével bárhol
élhet
Egyéb
 fája kemény, egyenletes szövetű, korábban faragásra használták
 magköpenyes magvait a madarak kedvelik
 levele és termése nagyon mérgező
126
Csíkos kecskerágó (Euonymus europaeus)
127
CELASTRACEAE EUONYMUS
Bibircses kecskerágó
Euonymus verrucosus SCOP.
a: rough-stemmed spindle-tree n: Warzen-Spindelstrauch
Alaki jellemzők
 kisebb cserje (2 m), sűrűn ágas, hajtásai erősen elállók
 vesszeje nyúlánk, zöld színű, sűrűn paraszemölcsös („bibircses”), rügyei a szártól
kissé elállnak, zöldek
 levelei keresztben átellenesek, nyúlánk tojásdadok, 3-7 cm hosszúak, vékonyak
 poligám, virágai 1-3 tagú levélhónalji álernyőkben nyílnak, a szirmok kiterülők,
kerekdedek, zöldesbarnák és pettyezettek
 tok termése 4 bordájú („papsipkaszerű”), 10-12 mm átmérőjű, kárminpiros, a 4
fekete, fényes, 4,5-5,5 hosszú magot a skarlátpiros magköpeny csak részlegesen
takarja
 lombfakadás után, május második felében virágzik
 termése szeptemberben érik, októberben hullik
 őszi lombszíne lilásvörös
 tőről jól sarjad, a megdőlő egyedek talajjal érintkező hajtásai meggyökeresedhetnek
 xerofil – xeromezofil  baziklin
Elterjedés
 Közép-Európa keleti fele, Délkelet- és Kelet-Európa, Kaukázus
Előfordulás
 az Északi- és Dunántúli-középhegységben gyakori, Dél-Dunántúlon és a Kisalföldön
ritkább, Nyugat-Dunántúlon és a Nagyalföldön szórványos, nagyobbrészt hiányzik
Élőhely
 cseres-kocsánytalan tölgyesek, mészkedvelő tölgyesek, bokorerdők, sziklaerdők, lösz-
tölgyesek
Egyéb
 magköpenyes magvait a madarak kedvelik
128
Bibircses kecskerágó (Euonymus verrucosus)
129
FAGACEAE FAGUS
Közönséges bükk, európai bükk, bükkfa
Fagus sylvatica L.
a: common beech n: Rot-Buche
Alaki jellemzők
 törzse hengeres, nyúlánk, kérge vékony, sima, ezüstszürke, koronája sűrű, ágai
meredeken fölfelé irányulók
 vesszeje szürkésbarna, fényes, rügyei a szártól erősen elállók, orsó alakúak, nagyok,
fahéjbarnák
 levelei váltakozó állásúak, elliptikusak, 5-8 cm hosszúak, élük hullámos és pillás
 egylaki, porzós és termős virágai külön fejecskékben nyílnak, a porzós virágzatok
hosszú kocsányúak, csüngők, a hajtás alsóbb részein találhatók, a termős virágzatok
kocsánya rövidebb, merevebb, elálló
 makk termése háromélű, 15-20 mm hosszú, gesztenyebarna, kettesével zárt, 2-3 cm
hosszú, bozontos felületű kupacsban ülnek, mely éréskor 4 részre hasad
 termése októberben érik és hullik
 őszi lombszíne sárga vagy sárgásbarna
 tőről rosszul sarjad, csak a fiatalabb fák sarjadzása kielégítő
 közepes hőigényű  árnytűrő
 mezofil  acidoklin – baziklin
Elterjedés
 Nyugat- és Közép-Európa, szórványosabb Dél-Európában, szubatlanti jelleggel
Előfordulás
 (dombvidéki –) középhegységi – magashegységi faj
 Északi- és Dunántúli-középhegység, Nyugat- és Délnyugat-Dunántúl, Zselic,
Mecsek, helyenként az alföldperemi részeken (pl. Bodrogköz, Szatmár-Beregi-sík,
Dráva-sík) is
Élőhely
 bükkösök, szikladomborzatú erdők állományalkotó fafaja, ritka elegyfaként gyertyános-
tölgyesekben, keményfás ligeterdőkben is megjelenhet
Egyéb
 fája vörösesfehér, kemény, nehéz, a faszénégetés egyik alapanyaga
 a keleti bükkel (F. orientalis LIPSKY) alkotott állandósult hibridje (F. moesiaca /K.
MALY/ CZECZ.) a Balkán-félszigeten él, talán nálunk is előfordul
130
♀
Közönséges bükk (Fagus sylvatica)
131
RHAMNACEAE FRANGULA
Kutyabenge, kutyafa, büdösfa
Frangula alnus MILLER (Rhamnus frangula L.)
a: black dogwood n: Faulbaum
Alaki jellemzők
 nagyobb cserje, ritkán kis termetű fa (5-8 m), többnyire többtörzsű, ágai fölállnak,
oldalhajtásai közel vízszintesen elállnak
 vesszeje vékony, lilásbarna, a csúcsi részen rozsdabarnán szőrös, paraszemölcsei
fehérek, megnyúltak, feltűnőek, rügyei szárhoz simulók, sárgásbarnán molyhosak
 levelei szórt állásúak, visszás tojásdadok, 4-8 cm hosszúak, felül fénylő sötétzöldek,
fonákuk világoszöld
 virágai 2-7 tagú levélhónalji álernyőkben nyílnak, harang alakúak, zöldesfehérek
 benge termése borsó nagyságú, eleinte zöld, majd pirosassárga, éretten ibolyásfekete,
benne a 3 csontár széles tojásdad alakú, lapított, 4-5 mm hosszú, zöldessárga színű
 lombfakadás után, június elejétől augusztusig folyamatosan virágzik
 termése július-szeptemberben érik, ősszel és télen hullik
 tőről jól sarjad, visszavágva gyökérsarjakat is hozhat
 mezohigrofil – higrofil  acidoklin
Elterjedés
 Európa, Nyugat-Ázsia
Előfordulás
 az Északi-középhegységben és Dunántúlon viszonylag gyakori, a Nagyalföldön
helyenként hiányzik
Élőhely
 nedves-vizes élőhelyek, mint ligeterdők, láperdők, illetve főleg változó vízhatású,
kötött talajok mészkerülő erdeiben
Egyéb
 a jó minőségű füstös lőpor egyik adaléka a kutyabenge faszene
 jó méhlegelő
 kérge mérgező
132
Kutyabenge (Frangula alnus)
133
OLEACEAE FRAXINUS
Magyar kőris, szlavón kőris, pannon kőris
Fraxinus angustifolia VAHL. subsp. danubialis POUZAR
(F. angustifolia VAHL. subsp. pannonica SOÓ et SIMON)
a: hungarian ash n: Quirl-Esche
Alaki jellemzők
 nagy termetű fa (30-45 m)
 törzse egyenes, hengeres, gyakran villásodik, kérge szürkésbarna, hamarabb
repedezik, hosszanti és kereszt irányban hálózatosan tagolt, koronája ritka, ágai
mereven fölfelé irányulók
 vesszeje vastag, sötét- vagy olajzöld, fénylő, a rügyek sötétbarnák, a vessző rügy-
magasságban ellaposodik
 levelei keresztben átellenesek, páratlanul szárnyaltak, 7-9 levélkéből összetettek,
melyek keskeny lándzsásak, 5-8 cm hosszúak, gyéren fogazottak
 poligám virágai kissé bókoló, nyúlánk fürtökben nyílnak, a virágtakaró hiányzik
 lependék termése 30-50 mm hosszú, világosbarna színű, a mag lapos
 hosszú életű (200-250 év), gyorsan növő faj
 lombfakadás előtt, április első felében virágzik
 termése szeptember végén, október elején érik, tél végén, tavasz elején hullik
 őszi lombszíne sárga vagy ibolyásvörös
 mezohigrofil  neutrofil, enyhén sótűrő
Elterjedés
 A Duna-völgy középső és alsó szakasza: Bécsi-medence, Morva-medence, Pannon-
medence, Olténia, Munténia és Dobrudzsa
Előfordulás
 sík vidéki (– dombvidéki) faj
 alföldjeink folyói mentén, továbbá lefolyástalan teknőiben, a Dél-Dunántúl
alacsonyabb dombvidékén található, de nem él a Kisalföld északi felében
Élőhely
 keményfás ligeterdők állományalkotó fafaja, égerlápokban, gyertyános-kocsányos
tölgyesekben elegyfa
Egyéb
 fája sárgásfehér, kemény, nehéz, fénylő, rugalmas
 csak az 1950-es évek közepén ismerték fel, hogy nem a magas kőris síkvidéki
változatáról („lapályi kőris”, „barnarügyű kőris”), hanem a Dél-Európára jellemző
keskenylevelű kőris (F. angustifolia VAHL.) izolált előfordulású alfajáról van szó
 hibridizálódhat a magas kőrissel
134
Magyar kőris (Fraxinus angustifolia subsp. danubialis)
135
OLEACEAE FRAXINUS
Magas kőris
Fraxinus excelsior L. (F. coriariifolia SCHEELE)
a: common ash n: Edel-Esche
Alaki jellemzők
 törzse egyenes, hengeres, gyakran villásodik, kérge szürkésbarna, későn repedezik,
hosszanti irányban hálózatosan tagolt, koronája ritka, ágai mereven fölfelé irányulók
 vesszeje vastag, zöldesszürke, fénytelen, a rügyek feketék, a vessző rügymagasságban
ellaposodik
 levelei keresztben átellenesek, páratlanul szárnyaltak, 9-13/11 levélkéből összetettek,
melyek lándzsásak, 6-10 cm hosszúak, sűrűn fogazottak
 poligám virágai elálló bugákban nyílnak, a virágtakaró hiányzik
 lependék termése 30-45 mm hosszú, okkersárga vagy szürkésbarna színű, a mag
lapos
 termése szeptember végén, október elején érik, tél végén, tavasz elején hullik
 őszi lombszíne hiányzik, zölden hullatja leveleit
Elterjedés
 Európa (de hiányzik Északkelet-Európából), Kis-Ázsia, Kaukázus
Előfordulás
 középhegységeinkben és dombvidékeinken gyakoribb, a sík vidékre csak a Kisalföld
északi felében ereszkedik le, ahol a magyar kőrist helyettesíti
Élőhely
 bükkösök, szikladomborzatú erdők, ritkábban gyertyános-kocsánytalan tölgyesek, a
Kisalföld északi felében keményfás ligeterdők
Egyéb
 fája sárgásfehér, kemény, nehéz, fénylő, rugalmas, csomoros törzsei adják a „habos
kőrist”
 hibridizálódhat a magyar kőrissel
136
Magas kőris (Fraxinus excelsior)
137
OLEACEAE FRAXINUS
Virágos kőris, mannakőris
Fraxinus ornus L. (Ornus europaea PERS.)
a: manna ash n: Blumen-Esche
Alaki jellemzők
 rossz termőhelyen kis termetű fa (8 m), gyakran cserje méretű marad, jó termőhelyen
viszont elérheti a 15-20 m-es magasságot is
 törzse szabálytalan, hajlott, kérge sötétszürke, sokáig sima, koronája ellaposodó,
ágai fölfelé irányulnak, gyakran villásodnak
 vesszeje vastag, zöldesszürke, fénytelen, rügyei ezüstszürkék, gyakran vörhenyesek
 levelei keresztben átellenesek, páratlanul szárnyaltak, rendszerint 7 levélkéből össze-
tettek, melyek elliptikusak, 3-8 cm hosszúak, kissé bőrszerűek, a fonákon a főér
mentén rozsdás szőrűek
 poligám virágai dús virágú végálló bugákban nyílnak, szirmai keskenyek, sárgás-
fehérek
 lependék termése 20-30 mm hosszú, vörösesbarna, a mag hengeres
 termése július végén, augusztus első felében érik, ősszel hullik
 őszi lombszíne sárga vagy ibolyásvörös
Elterjedés
 Közép-Európa délkeleti része, Dél-Európa, Kis-Ázsia, szubmediterrán jelleggel
Előfordulás
 (dombvidéki –) középhegységi faj
 Dél-Dunántúl, Dunántúli-középhegység, Északi-középhegység (Börzsöny-Mátra,
ettől keletre többfelé ültetik és elvadul)
Élőhely
 bokorerdők, mészkedvelő tölgyesek, cseres-kocsánytalan tölgyesek, sziklaerdők
Egyéb
 fája sárgásfehér, kemény, nehéz, korábban a bognáripar hasznosította
 bemetszett kérgén kifolyó nedv a mannacukor alapanyaga
 kultúrváltozatait utcai sorfának és parkfának alkalmazzák
138
Virágos kőris (Fraxinus ornus)
139
OLEACEAE FRAXINUS
Amerikai kőris, vörös kőris
Fraxinus pennsylvanica MARSH.
a: green ash n: Rot-Esche
Alaki jellemzők
 törzse hengeres, villásodásra nem hajlamos, zárt állásban is ferde növésű, kérge
barna, hamar repedezik, hosszanti és lapos kéregcserepekkel, koronája keskeny, ágai
vékonyak
 vesszeje vastag, zöldes- vagy barnásszürke, lehet szőrös is, rügyei rozsdabarnák
 levelei keresztben átellenesek, páratlanul szárnyaltak, rendszerint 7 levélkéből össze-
tettek, melyek tojásdadok, 7-10 cm hosszúak, fonákuk lehet szőrös is
 kétlaki, porzós és termős virágai külön egyedeken nyílnak, porzós virágai zömök,
termős virágai nyúlánk bugákban állnak, a szirmok hiányoznak, a csésze megvan
 lependék termése 35-70 mm hosszú, sárgás, a mag ± hengeres
 lombfakadás előtt, áprilisban virágzik
 termése szeptemberben érik, tél elején hullik
 őszi lombszíne sárga vagy sárgásbarna
 mezohigrofil – higrofil  neutrofil, ± sótűrő
Elterjedés
 Észak-Amerika középső és keleti része
Előfordulás
 az alföldeken gyakori, az alacsonyabb dombvidékeken ritkább
Élőhely
 hazájában folyóvölgyekben és tavak partvidékén él, hazánkban puhafás és keményfás
ligeterdők, kultúrerdők
Egyéb
 fája sárgásfehér, kemény, nehéz, de nem jó minőségű
 az ártereken agresszívan terjed, özönfaj
 változatos faj, hazánkban a szőrözött hajtásrendszerű északi vörös kőris (var. austini
FERN.), a kopasz hajtásrendszerű zöld kőris (var. subintegerrima /VAHL/ FERN.),
valamint átmeneteik egyaránt előfordulnak
140
♂
♀
Amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica)
141
CAESALPINIACEAE GLEDITSIA
Lepényfa, gledícsia, "krisztustövis"
Gleditsia triacanthos L.
a: honey locust n: Gleditschie
Alaki jellemzők
 törzse nyúlánk, kérge szürkésbarna, paraszemölcsös, majd hosszirányban repedezett,
szabálytalan lemezekben leváló, koronája széles tojásdad, ágrendszere laza, ágai
vastagok, lombozata laza
 vesszeje zegzugos, sárgásbarna vagy barna, fényes 1-, 3- vagy többágú, erőteljes,
fénylőbarna ágtövisekkel, rügyei kettesével egymás felett állnak, rejtettek
 levelei szórt állásúak, egyszeresen vagy kétszeresen szárnyaltak, az egyszeresen
szárnyaltak 10-20 cm hosszúak, 20-30 levélkéből összetettek, a kétszeresen
szárnyaltak, 15-30 cm hosszúak, szárnyanként 8-14 levéléből állnak, a levélkék
megnyúlt tojásdadok, 2-4 cm hosszúak, zöldek
 poligám virágai zömök levélhónalji fürtökben nyílnak, kicsinyek, zöldek, illatosak
 hüvely termése 30-40 cm hosszú, nem felnyíló, vörösesbarna, fénylő, benne méz-
szerű, pépes állománnyal, magjai széles elliptikusak, 8-10 mm hosszúak, sötétbarnák
 mérsékelten rövid életű (80 év), gyors növekedésű faj
 lombfakadás után, június második felében virágzik
 xeromezofil  neutrofil, gyengén sótűrő
Elterjedés
Előfordulás
 hazájában elsősorban síkvidéki faj, nálunk nem őshonos, adventív elem
 főleg a sík vidékeinken ültetik, erdőszéleken, fasorokban, erdősávokban, parkokban
fordul elő
Élőhely
 hazájában elsősorban a folyóvölgyek elegyes erdőiben él
Egyéb
 fája rózsaszínű, középkemény, középnehéz
 Európába 1700 körül hozták be
 tövistelen alakja (f. inermis WILLD.) is ismert
 kedvelt parkfa
 nagy tövisei, jó sarjadzóképessége, nyeshetősége, alakíthatósága miatt élősövénynek
kiválóan alkalmas, bár hamar felnyurgul
142
Lepényfa (Gleditsia triacanthos)
143
ARALIACEAE HEDERA
Borostyán
Hedera helix L.
a: ivy n: Efeu
Alaki jellemzők
 örökzöld lián, vegetatív hajtásaival a talajon kúszik, vagy kapaszkodógyökereivel
fákra, sziklákra mászik fel
 levelei szórt állásúak, a vegetatív (kúszó vagy felkapaszkodó) hajtásokon tenyeresen
karéjosak, 4-10 cm hosszúak, 3 vagy 5 karéjúak, a generatív (felkapaszkodott)
hajtásokon tojásdadok, 6-10 cm hosszúak, bőrszerűek, felül sötétzöldek, fényesek,
gyakran fehéren erezettek, fonákuk sárgászöld
 virágai magános vagy fürtökben lévő gömbös ernyőkben nyílnak, zöldessárgák,
illatosak
 álbogyó termése borsó nagyságú, gömbölyded, eleinte zöld, éréskor ibolyásfekete,
benne 2-3, 5-6 mm hosszú, háromoldalú, sárgásfehér maggal
 hosszú életű, több száz évig élő, lassan növő faj, generatív szakaszát csak idős
korban, fölkapaszkodva éri el
 szeptember végén, októberben virágzik
 termése áprilisban érik, nyár elején hullik
 örökzöld lombozata ősszel lilásvörösre színeződik
 hajtásai járulékos gyökereket fejlesztenek, így gyorsan terjeszkedik, az idős egyedek
generatív részeiből vegetatív (rejuvenálódott = visszafiatalodott) hajtások törhetnek elő
Elterjedés
 Nyugat-, Közép- és Dél-Európa, Észak-Afrika, szubatlanti-szubmediterrán jelleggel
Előfordulás
 hegy- és dombvidékeinken gyakori, alföldjeinken főleg a peremvidékeken és a folyók
mentén fordul elő
Élőhely
 bükkösök, gyertyános-tölgyesek, szikladomborzatú erdők, keményfás ligeterdők
Egyéb
 egyetlen egyed több száz négyzetmétert képes befedni a talajfelszínen
 jó mézelő
144
Borostyán (Hedera helix)
145
ELAEAGNACEAE HIPPOPHAË
Homoktövis
HippophaË rhamnoides L.
a: sea buckthorn n: Sanddorn
Alaki jellemzők
 nagyobb cserje (2-4 m), nagyon ritkán kisebb fa, törzse alacsonyan elágazó, ágai
szabálytalanok, berzedtek, koronája sűrű, benne sok az elhalt, le nem hullott ág
 vesszeje fokozatosan elvékonyodó tövisben végződik, ezüstösen vagy bronzosan
pikkelyszőrös, rügyei bronzvörösek, a porzós egyedek virágrügyei rövid füzérben
halmozottan állnak
 levelei szórt állásúak, szálasak, 5-8 cm hosszúak, pikkelyszőröktől fénylő ezüstösek,
felül kopaszodók, fonákuk rozsdabarna pikkelyekkel fedett
 kétlaki, virágai nagyon aprók, pártájuk hiányzik
 csonthéjas termése 1-3-asával áll, elliptikus, 6-8 mm hosszú, narancssárga, benne a
csontár orsó alakú, 4-5 mm hosszú, fénylő sötétbarna
 rövid életű (30-50 év), lassan növő faj
 lombfakadás előtt, március második felében virágzik
 termése augusztusban érik, tél elején hullik
 őszi lombszíne zöld vagy barnászöld
 gyökérről kiválóan sarjad, nagyobb sarjtelepeket alkothat, hajtásrendszere
károsodása esetén tősarjakat is hoz
 xerofil – higrofil  baziklin, ± sótűrő
Elterjedés
 Norvég-, Északi- és Balti-tenger partvidéke, illetve a Pireneusok, Alpok, Kárpátok,
Kis-Ázsia, Kaukázus és Belső-Ázsia hegyvidéke
Előfordulás
 magashegységi, nálunk dealpin faj
 egyetlen meglévő, őshonos állomány: Káposztásmegyer, ültetett, elvadult állomány:
Örkény; kipusztult, őshonosnak vélt állományok: Budapest környéke (Alsógöd, Pest,
Pestlőrinc, Rákoskeresztúr, Nagytétény), Győr, Murakeresztúr; több kivadulása,
telepítése (részben kipusztulva) is ismert
Élőhely
 folyómenti hordalékliget, nálunk és az országhatárokon túli magashegységekben
hordalékcserje, a tengerpartokon homokdűnéken él
Egyéb
 pionír jellegű, védett faj
 díszcserjeként sokfelé (pl. autópályák mente, parkok, kertek) ültetik
 termésérét itt-ott termesztik is
 lédús termése nagyon sok C-vitamint tartalmaz
 gyökerén nitrogéngyűjtő baktérium (sugárgomba) faj (Frankia elaeagni) él
146
♂
♂ ♀
Homoktövis (Hippophaë rhamnoides)
147
JUGLANDACEAE JUGLANS
Fekete dió
Juglans nigra L.
a: black walnut n: Schwarz-Walnuss
Alaki jellemzők
 törzse nyúlánk, hengeres, kérge sötétbarna, korán, kissé hálózatosan repedezik,
koronája tetőző, ágai ritkán állók
 vesszeje sárgásbarna, finoman szőrös, rekeszes belű, rügyei világosbarnák
 levelei szórt állásúak, páratlanul szárnyaltak, 30-60 cm hosszúak, 15-23 levélkéből
összetettek, melyek tojásdad lándzsásak, 5-10 cm hosszúak, felül élénkzöldek,
kopaszak, fonákuk az erek mentén mirigyszőrös
 egylaki, porzós virágzatai lazák, magánosak, termős füzérei 2-8 virágúak, bibéjük
pirosló
 csonthéjas termése 40-45 mm átmérőjű, a bibircses felületű, zöld burok éréskor nem
reped fel, a csontár 25-30 mm hosszú, barnásfekete, árkolt és rücskös felületű, a mag
kicsiny
 lombfakadással egyidőben, május első felében virágzik
 tőről sarjad
 melegigényes, kissé fagyérzékeny  fényigényes
Elterjedés
Előfordulás
 hazájában sík vidéki-dombvidéki faj, nálunk nem őshonos, adventív elem
 főleg a sík vidékeken ültetik ártéri és üde homoki termőhelyeken a keményfás liget-
erdők, ill. a mélyebb fekvésű homoki tölgyesek, gyertyános-kocsányos tölgyesek helyére
Élőhely
 hazájában a folyóvölgyek mély termőrétegű talaján nő más lombos fafajok
társaságában, hazánkban kultúrerdőkben található, többnyire elegyetlenül ültetik
Egyéb
 fája sötét ibolyás vagy vöröses, kemény, középnehéz, egyenletes szövetű
 kedvelt parkfa
 Európába először 1629-ben hozták be, hazánkban nagyobb, állományszerű ültetése
már az 1880-as években megtörtént
 termése nem fogyasztható, a nagyvad alig károsítja
 a szennyezett levegőre közepesen érzékeny
 lombja erősen allelopatikus hatású
148
 gyökerén N-gyűjtő baktérium (sugárgomba) faj (Frankia sp.) él
149
♀
Fekete dió (Juglans nigra)
150
JUGLANDACEAE JUGLANS
Királydió, közönséges dió
Juglans regia L.
a: common walnut n: Echt-Walnuss
Alaki jellemzők
 nálunk közepes termetű fa (20 m), hazájában jóval nagyobbra is megnőhet
 törzse rövid, zömök, hamar elágazó, kérge sima, világosszürke, majd hosszant
repedezett, lapos, sötétebb kéregcserepekkel, koronája széles, boltozatos, ágai
vastagok, szabálytalanul szétágazók
 vesszeje zöldesbarna vagy barna, kopasz, fényes, rekeszes belű, rügyei szürkésbarnák
 levelei szórt állásúak, páratlanul szárnyaltak, 25-35 cm hosszúak, 5-9(11) levélkéből
összetettek, melyek elliptikusak, 6-12 cm hosszúak, felül fénylő sötétzöldek, fonákuk
az erek mentén pelyhes lehet
 egylaki, porzós virágzatai tömöttebbek, magánosak, termős füzérei 2-8 virágúak,
bibéjük fehér
 csonthéjas termése 35-50 mm hosszú, a zöld burok szabálytalanul reped fel, aroma-
tikus illatú, a csonttár 25-45 mm hosszú, világosbarna, ráncos felületű, a mag nagy
 termése szeptemberben, október első felében érik, szeptember második felében,
októberben hullik
 őszi lombszíne sárga vagy barna
 tőről sarjad
 melegigényes, fagyérzékeny  mérsékelten fényigényes
Elterjedés
 Balkán-félsziget, Kis-Ázsia, Kaukázus, Közép-Ázsia, Nyugat-Himalája
Előfordulás
 hazájában főként a középhegységek fája, nálunk nem őshonos, de Dél-Szlovéniában,
Horvátországban, Dél-Erdélyben már őshonosan megtalálható
 széltében termesztik, gyakorta elvadul, de ezek az egyedek zárt állományokban nem
tudnak felnőni, erdőszéleken, felritkult erdőkben viszont megnőhetnek
Élőhely
 nálunk különféle lombos erdőkben (pl. keményfás ligeterdők, gyertyános-tölgyesek,
cseres-tölgyesek, üdébb erdőssztyepp erdők) verődhet fel
Egyéb
 fája szürkésbarna, kemény, középnehéz, egyenletes szövetű
 ősi kultúrnövény, természetes elterjedési területét ezért ma már nehéz megállapítani
 az egész növény allelopatikus hatású, levele nehezen bomlik, toxikus termékei miatt
számos növényfaj képtelen környezetében megélni
151
♂
Királydió (Juglans regia)
152
CUPRESSACEAE JUNIPERUS
Közönséges boróka
Juniperus communis L.
a: common juniper n: Echt-Wacholder
Alaki jellemzők
 örökzöld nagyobb cserje, ritkán kis termetű fa (10-12 m), változatos megjelenéssel
(elterülő alaktól az oszlopszerűig), rendszerint alul több ágra oszló törzzsel, sima,
szürkésbarna, szalagosan leváló kéreggel
 tűlevelei váltakozó állású, 3 tagú örvökben állnak, elállók, merevek, szúrósak, 10-15
mm hosszúak, szürkészöldek
 kétlaki, porzós virágzata sárga színű, a nővirágzat halványzöld
 tobozbogyó termése 2 év alatt érik, gömbölyded, 5-8 mm átmérőjű, hamvas feketés-
kék, benne 3 darab, 4-5 mm hosszú, vörösbarna maggal
 május közepe táján virágzik
 termése szeptember- októberben érik, tél végén hullik
 nem sarjad
 xerofil  közömbös (acidoklin – baziklin)
Elterjedés
 Észak-Amerika, Európa és Ázsia hideg és mérsékelt övi része, Észak-Afrika
Előfordulás
 síkvidéki – dombvidéki – középhegységi faj
 a Tiszántúlról hiányzik, egyéb területeken szórványos, a Duna-Tisza közén és Belső-
Somogy déli részén gyakori
Élőhely
 mészkerülő erdők, borókás-nyárasok, korábban legeltetett erdők, felhagyott legelők,
kopárok
Egyéb
 fája vörösesbarna, kemény, középnehéz, tartós, illatos, egyenletes szövetű, gyanta -
járata nincs
 pionír faj
 terméséből égetett szeszek (borovicska, gin) készülnek
 az elterülő egyedek inkább nő-, a fölfelé törők inkább hímivarúak
 tömeges megjelenése korábbi legeltetésre, alomszedésre, erdőkiélésre utal
 hazánkban a subsp. communis alfaja él
 egyik alfaja a környező magashegységek alhavasi cserjéseiben is élő törpe (havasi)
boróka (J. c. subsp. nana SYME, syn.: J. c. subsp. alpina /NEILR./ ČELAK.), mely 1
m-nél magasabbra nem nő, legyökeresedő ágú, 4-8 mm tűhosszúságú, nem szúrós és
simuló tűjű alfaj, s gyakran a legeltetés hatására szaporodik el
153
♂
Közönséges boróka (Juniperus communis)
154
FABACEAE LABURNUM
Aranyeső, sárgaakác, fái zanót
Laburnum anagyroides MEDICUS (Cytisus laburnum L.)
a: golden rain n: Gewöhnlicher Goldregen
Alaki jellemzők
 nagyobb cserje vagy kis termetű fa (7 m)
 törzse felálló, kérge ± sima, feketésbarna, ágrendszere laza, ágai idősebb korban
lehajlók
 vesszeje szürkészöld, rányomottan ezüstösen szőrös, rügyei szárhoz simulók, ezüst-
szürkék
 levelei hármasak, szórt állásúak, levélkéi 3-8 cm hosszúak, fonákuk szürkészöld,
rányomottan szőrös
 pillangós virágai laza, csüngő fürtökben nyílnak, aranysárgák
 hüvely termése 4-7 cm hosszú, enyhén lapított, selyemszőrű, a magvak babszem
alakúak, 4-4,5 mm hosszúak, fényes barnásfeketék
 őszi lombszíne sárgás- vagy barnászöld
Elterjedés
 Közép- és Délkelet-Európa hegyvidéke (Júra-hegység – Alpok déli része – Balkán-
félsziget északi része), szubmediterrán jelleggel
Előfordulás
 középhegységi – magashegységi faj, nálunk nem őshonos
 valószínűsíthető, hogy a Dunántúlon és az Északi-középhegyégben kertekből
kivadult egyedei fordulnak elő
Élőhely
 eredeti termőhelyén a bokorerdők növénye, nálunk bokorerdőkben, mészkedvelő
tölgyesekben, cseres-kocsánytalan tölgyesekben és szélein bukkan fel
Egyéb
 gyakorta ültetett dísznövény
 az egész növény nagyon mérgező
155
Aranyeső (Laburnum anagyroides)
156
PINACEAE LARIX
Vörösfenyő, európai vörösfenyő, rozmaringfenyő
Larix decidua MILLER (L. europaea DC.)
a: european larch n: Europa-Lärche
Alaki jellemzők
 nagy termetű fa (35-40 m), de eredeti magashegységi élőhelyein alacsonyabbra nő
 törzse sudarlós, tövénél gyakran kard alakúan ívelt, kérge vastag, kéregcserepei
szélesek, lepattintva kárminvörös színűek („vörös”fenyő), koronája laza, magasra
tolódó, gallyai lecsüngők
 vesszeje vékony, pikkelyesen repedezett, sárgásbarna, rövidhajtásai kúposak, alap-
jukon borzasak, rügyei sárgásbarnák
 tűlevelei a hajtásokon egyesével, szórtan, a rövidhajtásokon csomókban
helyezkednek el, 20-30 mm hosszúak, laposak, fűneműek, világoszöld színűek
 egylaki, porzós virágzata hengeres, lefelé hajló, sárga, termős virágzata felálló,
ibolyáspiros majd zöldessárga
 tobozai felállóak, 2,5-3,5 cm hosszúak, pikkelyeik lazán záródók, világosbarnák,
magjai háromszög alakúak, 3-5 mm hosszúak, barnásak
 mérsékelten hosszú életű (150-200 év), gyorsan növő faj
 lombfakadás előtt vagy azzal egyidőben, március végén, áprilisban virágzik
 magja októberben érik, tavasszal hullik, a kinyílt toboz több évig a fán marad
 őszi lombszíne sárga vagy aranysárga
 nem sarjad
 (xeromezofil –) mezofil  acidoklin – baziklin
Elterjedés
 Közép-Európa (Alpok, Szudéták, Kárpátok, a Kárpátok lengyelországi előhegységei)
Előfordulás
 magashegységi (– alhavasi) faj, nálunk nem őshonos
 főleg a középhegységeinkben és Nyugat- ill. Délnyugat-Dunántúlon ültetik
Élőhely
 eredeti élőhelyén fénynek és szélnek kitett, gyakran erodált termőhelyeken nő, főleg
az alhavasi cserjések és a lucfenyvesek átmeneti részein, a lucfenyvesekbe többnyire
mesterségesen, több évszázada hozták le, nálunk üde lomberdőkben (pl. bükkösök,
gyertyános-kocsánytalan tölgyesek), illetve kultúrerdőkben (pl. lucfenyvesek) ültetik
Egyéb
 fája vörösesbarna, középkemény, középnehéz, igen tartós
157
♂
Vörösfenyő (Larix decidua)
158
OLEACEAE LIGUSTRUM
Közönséges fagyal, vesszős fagyal
Ligustrum vulgare L.
a: privet n: Gewöhnlich-Liguster
Alaki jellemzők
 kisebb cserje (1-2 (4) m), rendszerint több szárral, felálló, csúcsukon bókoló, kevésbé
elágazó hajtásokkal
 vesszeje nyúlánk, vékony, zöldesszürke, rügyei zöldesbarnák, a hónaljrügyek szárhoz
simulók
 levelei keresztben átellenesek, lándzsásak, 4-7 cm hosszúak, vastagok, bőrszerűek,
felül fényes sötétzöldek, fonákuk sárgászöld
 virágai végálló, kúpos bugákban nyílnak, fehérek, majd sárgásfehérek, bódító
illatúak
 bogyó termése borsó nagyságú, eleinte zöld, éretten fényesfekete, benne 2 maggal,
melyek 4-5 mm hosszúak, ráncos felületűek, ibolyásbarnák
 lombfakadás után, júniusban virágzik
 őszi lombszíne ibolyászöld, a levelek egy része télen is a cserjén marad
 tőről és gyökérről sarjad, a talajon elfekvő ágai is meggyökeresednek
Elterjedés
Előfordulás
 a Nagyalföldön helyenként hiányzik, egyébként gyakori
Élőhely
 gyertyános-tölgyesek, cseres-tölgyesek, mészkedvelő tölgyesek, erdőssztyepp erdők,
szegélycserjések, ritkán egyéb üde lomberdők
Egyéb
 a nyesést jól tűri, élősövénynek alkalmas
 vesszeje kötözésre használták
 termését a madarak szívesen fogyasztják
 termése, levele és kérge mérgező
159
Közönséges fagyal (Ligustrum vulgare)
160
CAPRIFOLIACEAE LONICERA
Jerikói lonc, jerikói magcsat
Lonicera caprifolium L. (L. pallida HOST)
a: goat-leaf honeysuckle n: Echt-Geißblatt
Alaki jellemzők
 liánszerű, 4 m-ig is fölfutó cserje, szára akár 10 m hosszú is lehet, csavarodó,
támaszték hiányában a talajon kúszó, kérge szalagosan foszló
 vesszeje üreges belű, szalmasárga, fénylő, rügyei szalmasárgák, borzasak
 levelei keresztben átellenesek, a generatív hajtások felső levélpárjai vállukon
összenőttek, széles elliptikusak, 4-10 cm hosszúak, felül sötétzöldek, fonákuk
kékeszöld
 virágai a levelek hónaljában többnyire 6 tagú álörvökben, a hajtások végén
fejecskékben nyílnak, sárgásfehérek, illatosak, pártacsövük hosszú
 álbogyó termése borsó nagyságú, korallpiros, fénylő, magjai 3-5 mm hosszúak,
laposak, sárgásbarnák
 termése augusztusban érik, augusztus-szeptemberben hullik
 hajtásai földre érve meggyökeresedhetnek
Elterjedés
 Közép-Európa déli fele, Dél-Európa, Kis-Ázsia, Kaukázus, szubmediterrán jelleggel
Előfordulás
 Mecsek, Villányi-hegység, Baranyai- és Tolnai-dombvidék, Dráva-sík területén
őshonos, az ország több egyéb táján kivadult, ezek közül Nyugat-Dunántúlon a
leggyakoribb
Élőhely
 bokorerdők, mészkedvelő tölgyesek, cseres-tölgyesek, gyertyános-tölgyesek, bükkösök,
keményfás ligeterdők, erdőszélek
Egyéb
 védett faj
 kedvelt díszcserje is
 termése mérgező
161
Jerikói lonc (Lonicera caprifolium)
162
Fekete lonc, fekete ükörke
Lonicera nigra L. (L. carpatica KIT.)
a: black honeysuckle n: Schwarz-Heckenkirsche
Alaki jellemzők
 kisebb cserje (2 m), szára felálló, ágai sűrűn szétágaznak
 vesszeje sárgás- vagy szürkésbarna, fénylő, rügyei a szárral hegyesszöget zárnak be,
kopaszak
 levelei keresztben átellenesek, megnyúlt elliptikusak, 4-8 cm hosszúak
 virágai a levelek hónaljában hosszú kocsányú ikervirágzatokban nyílnak, pirosas-
fehérek
 ikerbogyó termése borsó nagyságú, kékesfekete, magjai 3-3,5 mm hosszúak, laposak,
barnák
 mezofil  acidofil
Elterjedés
 Közép- és Dél-Európa magashegységei
Előfordulás
 magashegységi faj, nálunk dekárpáti elem
 Zempléni-hegység (Hollóháza: Piszkés-tető)
Élőhely
 a környező magashegységekben a lucfenyvesek (és alhavasi cserjések) jellemző faja,
nálunk mészkerülő bükkösben él
Egyéb
 hazánkban 1953-ban fedezték fel
163
Fekete lonc (Lonicera nigra)
164
Ükörkelonc, ükörke
Lonicera xylosteum L. (L. leiophylla A. KERNER )
a: fly honeysuckle n: Gewöhnlich-Heckenkirsche
Alaki jellemzők
 kisebb cserje (2-3 m), szára felálló, ágai sűrűn szétágaznak, később ívesen
lehajlanak, kérge világosszürke, szalagosan felhasadó
 vesszeje szürke, héjkérge rostokra foszlik, a bél üreges, rügyei a szárral majdnem
derékszöget zárnak be
 levelei keresztben átellenesek, széles elliptikusak, 3-6 cm hosszúak, élük pillás, alul-
felül lágyan szőrösek
 virágai a levelek hónaljában hosszabb kocsányú ikervirágzatokban nyílnak,
kezdetben fehérek, majd sárgásak vagy pirosasak
 ikerbogyó termése borsó nagyságú, sötétvörös, fénylő, magjai 2,8-3,2 mm hosszúak,
laposak, vörösessárgák
Elterjedés
 Európa és Nyugat-Ázsia
Előfordulás
 dombvidéki – középhegységi – magashegységi faj
 Északi-középhegység (Zempléni-hegység – Mátra), Dunántúli-középhegység, Soproni-
dombvidék, Mecsek, az alföldeken ritka (Kisalföld északi része, Mezőföld, Alsó-
Duna ártér)
Élőhely
 cseres-kocsánytalan tölgyesek, mészkedvelő tölgyesek, ritkán üde lomberdők,
keményfás ligeterdők
Egyéb
 nevében az ükörke előtag ikervirágzatára utal
165
Ükörkelonc (Lonicera xylosteum)
166
LORANTHACEAE LORANTHUS
Sárgafagyöngy, fakín
Loranthus europaeus JACQ.
a: yellow-berried mistletoe n: Eichenmistel
Alaki jellemzők
 epifiton, bokra ± gömb alakú, 40-150 cm átmérőjű, hajtásrendszere egyre rövidülő
szártagokkal sűrűn elágazik, ágai törékenyek, kérge feketésszürke, sima
 vesszeje hajlékony, gesztenyebarna, álvillásan elágazik, rügyei vörösesbarnák
 levelei keresztben átellenesek, megnyúlt visszás tojásdadok, 2-5 cm hosszúak, kissé
bőrszerűek, a termős példányoké nyúlánkabbak
 kétlaki, porzós virágai fürtökben, termős virágai füzérekben nyílnak, sárgászöldek, a
porzós virágok leple keskeny, a termősöké szálas
 álbogyó termése borsó nagyságú, ovális alakú, sárga színű, ragadós-nyálkás húsú,
benne 1 darab barna, 3-4 mm hosszú maggal
 rövid életű (15 év), lassan növő faj
 őszi lombszíne zöld
 kéreggyökerein képződő járulékos rügyei segítségével vegetatív terjeszkedésre is
képes
Elterjedés
 Közép-Európa délkeleti része, Appenin- és Balkán-félsziget, szórványosan Kis-Ázsia
Előfordulás
 síkvidéki – dombvidéki – középhegységi faj
 a Kis- és Nagyalföldön, illetve Dél-Dunántúlon szórványosabb, egyébként gyakori
Élőhely
 tölgyfajokon és szelídgesztenyén fordul elő
Egyéb
 félélősködő (hemiparazita), a gazdanövénytől vizet és ásványi sókat von el
 termését a madarak, főleg a rigók terjesztik
 álbogyóiból régen madárlépet készítettek
167
♀
Sárgafagyöngy (Loranthus europaeus)
168
SOLANACEAE LYCIUM
Közönséges ördögcérna, semfű-semfa
Lycium barbarum L. (L. halimifolium MILL.)
a: spiny box-thorn n: Bocksdorn
Alaki jellemzők
 kisebb cserje (2-3 m), feltűnően sok és vékony, a gyökfőből kinövő, ívesen lehajló és
hosszan csüngő ággal
 vesszeje vékony, fakószürke, héjkérge fonalasan leváló, tövisei puhák, egy részük
rügyeket visel, melyek aprók, magánosan vagy 4-5-ösével állók, a vesszőbe
süllyedtek
 levelei szórt állásúak, lándzsásak, 3-10 cm hosszúak, szürkészöldek
 virágai a hosszúhajtások leveleinek hónaljában magánosan, a rövidhajtásokon 2-5
tagú csomókban nyílnak, bíborlilák majd világosbarnák
 bogyó termése megnyúlt tojásdad alakú, 15-20 mm hosszú, skarlátvörös, benne (1-)2
maggal, melyek 2,2-2,8 mm hosszúak, összenyomottak, sárgásbarnák
 mérsékelten rövid életű, gyorsan növő faj
 lombfakadás után, június-szeptemberben virágzik
 termése augusztus-októberben érik, ősszel hullik
 tőről és különösen gyökérről jól sarjad
Elterjedés
 feltehetően közép-kínai eredetű, Közép- és Dél-Európában, Észak-Amerikában
adventív
Előfordulás
 sík vidéki – dombvidéki – középhegységi faj, nálunk nem őshonos, adventív elem
 szinte az egész országban megtalálható, de helyenként hiányzik, napjainkban terjesz-
kedése megállt
Élőhely
 sövények, mezsgyék, bolygatott termőhelyek szikár gyomtársulásai, felhagyott szőlők
Egyéb
 Közép- és főleg Dél-Európában a török uralom idején terjedhetett el
 termését a madarak kedvelik
169
Közönséges ördögcérna (Lycium barbarum)
170
MORACEAE MACLURA
Narancseper
Maclura pomifera SCHNEID. (M. aurantiaca NUTT.)
a: osage orange n: Osagedorn
Alaki jellemzők
 törzse szabálytalanul elágazó, kérge hálózatosan repedezett, barna, koronája szabály-
talan, hajtásrendszere zegzugos
 vesszeje zegzugos, szürkészöld, 1-2 cm hosszú, enyhén hajlott ágtövisekkel, rövid-
hajtásai feltűnőek, feketésszürkék, borzasak, rügyei rozsdabarnák, kissé besüllyedtek
 levelei szórt állásúak, tojásdadok vagy lándzsás tojásdadok, 4-10 cm hosszúak, felül
sötétzöldek, fényesek, fonákuk halványzöld
 egylaki, porzós fejecskéi 1-3-asával állnak, 0,5 cm átmérőjűek, laza felépítésűek,
termős fejecskéi magánosak, 1,5-2 cm átmérőjűek, tömöttek
 eper terméságazata 8-10(15) cm átmérőjű, zöld majd sárgászöld, rücskös felületű,
tejnedvet tartalmaz, a makkocska 7-10 mm hosszú, erősen lapított, fehér
 mérsékelten rövid életű (60 év), lassú növekedésű faj
 termése októberben érik, tél elején hullik
 melegigényes, kissé fagyérzékény  fényigényes
Elterjedés
 Észak-Amerika középső része
Előfordulás
Élőhely
 hazájában a folyóvölgyek lakója, nálunk elsősorban a sík vidékeken fasorokban,
erdősávokban, mezsgyéken, parkokban ültetik
Egyéb
 fája aranysárga, kemény, nehéz, az akácéhoz hasonló
 feltűnő termése miatt díszfa
 kemény tövisei, jó sarjadzóképessége és metszhetősége miatt élősövénynek is
felhasználható, de hamar felnyurgul
 hajtása és termése tejnedvet tartalmaz
171
♀
♂
Narancseper (Maclura pomifera)
172
ROSACEAE MALUS
Vadalma
Malus sylvestris MILLER
a: wild apple tree n: Wild-Apfel
Alaki jellemzők
 kis termetű fa (10 m), jobb termőhelyen elérheti a 15 m-t is
 törzse rövid, többnyire görbe, ormós, kérge szürkésbarna, pikkelyesen repedező,
koronája szabálytalan, ágai rövidek
 vesszeje vöröses- vagy feketésbarna, csúcsán ± szürkén gyapjas, rügyei szárhoz
simulók, vörösesbarnák, szőrösek
 levelei szórt állásúak, elliptikusak, 4-8 cm hosszúak, ráncos felületűek, kopaszak,
vagy a fonákon maradhatnak szőrösek is
 virágai kevés tagú álernyőkben nyílnak, kívül piroslók, belül fehérek
 alma termése 2,5-3 cm átmérőjű, sárgászöld, fanyar húsú, magjai 5-6 mm hosszúak,
lapítottak,világosbarnák
 rövid életű (30-40 év), mérsékelt növekedésű faj
 termése szeptemberben érik, szeptember-októberben hullik
 tőről rosszul sarjad
Ö k o l ó g i a i j e l l emzők
Elterjedés
 Európa (hiányzik a Pireneusi-félszigetről, a Skandináv-félsziget jó részéről, Észak-
kelet-Európából)
Előfordulás
 középhegységeinkben gyakoribb, sík- és dombvidékeinken szórványosabb
Élőhely
 ligeterdők, gyertyános-tölgyesek, ritkábban száraz tölgyesek
Egyéb
 fája vörösesbarna, kemény, nehéz, gyengén fénylő
 a régóta termesztett nemes alma (Malus domestica BORKH.) fajtáival sok esetben
hibridizálódik
 magoncai nemes almafajták alanyául szolgálnak
173
Vadalma (Malus sylvestris)
174
MORACEAE MORUS
Fehér eperfa
Morus alba L.
a: white mulberry n: Weiß-Maulbeere
Alaki jellemzők
 törzse zömök, szabálytalanul elágazó, kérge hosszant repedezett, szürkésbarna,
koronája ovális, ágai nyúlánkak, felfelé irányulók
 vesszeje kissé zegzugos, sárgásszürke, kopasz, rügyei vörösesbarnák
 levelei szórt állásúak, tojásdadok, 6-10 cm hosszúak, az erőteljes hosszúhajtásokon
gyakran tagoltak, felül világoszöldek, fényesek, fonákuk matt
 egylaki, porzós virágzatai 2-4 cm hosszúak, általában a más hajtásokon megjelenő
termős füzérek zömökek, 0,5-1 cm hosszúak, virágai zöldessárgák
 eper terméságazata 1,5-2 cm hosszú, fehér, pirosló vagy fekete színű, lédús, édes, a
makkocska 2-3 mm hosszú, sárgásbarna, sima felületű
 termése júniusban érik és hullik
 őszi lombszíne aranysárga
Elterjedés
 Kína
Előfordulás
 hazánkban elsősorban a sík vidékeken található, nálunk nem őshonos, adventív elem
Élőhely
 főleg ligeterdőkben vadul el, fasorokban, erdősávokban, kertekben ültetik
Egyéb
 fája aranysárgától csokoládébarnáig változó színű, kemény, nehéz, tartós, az
akácéhoz hasonló
 Európába először a XVI. században hozták be
 régi kultúrnövény, a selyemhernyó-tenyésztés miatt sokfelé elterjedt, ma már vissza-
szorulóban van
 lehulló, bőséges termése miatt park- és sorfaként nem kedvelik
 az alföldeken elvadul, terméseit madarak terjesztik
 rokona, a sötétbordó, savanykás termésű, szőrös levelű, kis-ázsiai elterjedésű fekete
eperfa (Morus nigra L.), mely nálunk ritka parkfa
175
♀
Fehér eperfa (Morus alba)
176
TAMARICACEAE MYRICARIA
Csermelyciprus, német tamariska
Myricaria germanica (L.) DESV.
a: german tamarisk n: Deutsche Ufertamariske
Alaki jellemzők
 kisebb cserje (2 m), idősebb ágai kihajlók, a fiatalabbak fölfelé törők
 vesszeje nyúlánk, sárgászöld vagy vörösesbarna, kopasz, fénylő, rügyei igen aprók,
szárhoz simulók
 levelei szórt állásúak, pikkely alakúak, 2-7 mm hosszúak, húsosak, kékesszürkék,
zsindelyszerűen simulók, oldalhajtásai nem fásodnak el, hanem ősszel a levelekkel
együtt hullanak le
 virágai végálló, megnyúlt, felálló füzérekben nyílnak, halványrózsaszínűek
 tok termése megnyúlt gúla alakú, 10-12 mm hosszú, 3 oldalú, benne sok, apró,
sárgásbarna, szőrüstökös maggal
 lombfakadás után, május-augusztusban, folyamatosan virágzik
 termése június-szeptemberben folyamatosan érik és hullik
 (xerofil –) higrofil  baziklin
Elterjedés
 Európa magashegységei (Pireneusok, Alpok, Kárpátok, Skandinávia), Kaukázus,
Közép-Ázsia
Előfordulás
 magashegységi, nálunk dealpin faj
 ma csak a Dráva mentén él, kipusztult a Szigetközből, a Rába mentéről
(Püspökmolnári – Vasvár), Mura mentéről és a Felső-Tiszáról (Tuzsér)
Élőhely
 zátonyok, hordalékligetek
Egyéb
 nagyon ritka, védett faj
 hazai élőhelyeiről a vízrendezések, mederkotrások miatt szorult vissza
 pionír faj
 megjelenésre hasonlít a tamariskákhoz
177
Csermelyciprus (Myricaria germanica)
178
CORYLACEAE OSTRYA
Komlógyertyán, komlós vénic, komlóbükk, komlófa
Ostrya carpinifolia SCOP.
a: hop-hornbeam n: Hopfenbuche
Alaki jellemzők
 törzse alacsonyan szétágazik, kérge idősebb korban lapos kéregcserepekre fölpattogzó,
barna, koronája kúpos és tömött
 vesszeje barna, fényes, a vége felé finoman szőrös, rügyei szártól elállók, barnászöldek
 levelei váltakozó állásúak, tojásdadok, 5-10 cm hosszúak, felül sötétzöldek, fonákuk
halványzöld, az erek mentén és az érzugokban szőrösek, a levélnyél szőrös
 egylaki, porzós virágzatai már őszre kialakulnak, hengeresek, a hajtás végén
találhatók, termős füzérei másik hajtásvégen helyezkednek el, felállók, majd csüngők
 makkocska termése 4-5 mm hosszú, finoman bordás, kupacslevele 1,2-1,8 cm
hosszú, zsákszerű, felfújt
 mérsékelten rövid életű (80-100 év), gyors növekedésű faj
 termése júliusban érik, ősszel hullik
Elterjedés
 Dél-Európa (hiányzik a Pireneusi-félszigetről), Kis-Ázsia, szubmediterrán jelleggel
Előfordulás
 egykor a Zákány–Őrtilosi-dombvidéken élt (?), ma kipusztultnak tekintjük
Élőhely
 a délvidéken a mészkedvelő tölgyesek és egyéb üdébb erdők fája, hazai élőhelye nem
azonosítható
Egyéb
 pionír jellegű faj, gyakran erodált termőhelyeken lép fel
 terméságazata a komlóéhoz hasonló
 a XX. század első harmadának végén már nem találták meg hazai élőhelyén
179
♀
Komlógyertyán (Ostrya carpinifolia)
180
ROSACEAE PADUS
Zselnicemeggy, zselnice, májusfa, büdöshárs
Padus avium (L.) MILLER (Prunus padus L.)
a: hagberry n: Echt-Traubenkirsche
Alaki jellemzők
 kis termetű fa (10 m), esetenként 15 m-es magasságot is elérhet
 törzse sudarlós, gyakran görbe, kérge sötétszürke, sokáig sima, majd hosszan
sekélyen repedezett, koronája alacsonyan kezdődő, kiritkuló
 vesszeje lilás- vagy sötétbarna, erősen paraszemölcsös, megtörve kellemetlen szagú,
rügyei barnák, szárhoz simulók
 levelei szórt állásúak, visszás tojásdadok vagy elliptikusak, 6-12 cm hosszúak,
ráncosak, fénytelenek, felül sötétzöldek, fonákukon kékeszöldek, a levélnyélen a
levélalap közelében 2 fejlett, zöldes mirigyszemölcs van
 virágai soktagú, hengeres, bókoló fürtökben nyílnak, fehérek, illatosak
 csonthéjas termése gömbölyded, 7-8 mm átmérőjű, fekete, fényes, kesernyés, a
csontár 5-6 mm hosszú, világos zöldesszürke, felülete finoman gödörkés
 lombfakadással egyidőben, április elejétől május elejééig virágzik
 termése július végén, augusztus elején érik és hullik
 tőről és gyökérről jól sarjad
 mezohigrofil  acidoklin
Elterjedés
 Európa (de Dél-Európában szórványos) és Nyugat-Ázsia, szubboreális jelleggel
Előfordulás
 Nyugat- és Délnyugat-Dunántúlon gyakoribb, az Északi- és Dunántúli-közép-
hegységben ritkább, szórványos Dél-Dunántúlon és az alföldeken
Élőhely
 patakmenti ligeterdők, keményfás ligeterdők, láperdők
Egyéb
 fája sárgásbarna, középkemény, középnehéz, fénylő
 magja mérgező
181
Zselnicemeggy (Padus avium)
182
ROSACEAE PADUS
Kései meggy
Padus serotina (EHRH.) BORKH. (Prunus serotina EHRH.)
a: black cherry n: Herbst-Traubenkirsche
Alaki jellemzők
 törzse gyakran görbe, erősen elágazik, kérge sima, barnásszürke, sok, kereszt-
irányban megnyúló, világos paraszemölccsel, koronája széles
 vesszeje vörösesbarna, erősen paraszemölcsös, megtörve kellemetlen szagú, rügyei
vörösesbarnák, szártól elállók
 levelei szórt állásúak, megnyúlt tojásdadok vagy elliptikusak, 5-12 cm hosszúak,
vastagok, bőrszerűek, fényesek, zöldek, fonákukon sárgászöldek és a főér mentén
rozsdabarnán szőrösek, a levélnyélen a zöldes mirigyszemölcsök szabálytalanul
helyezkednek el
 virágai soktagú, hengeres, felálló majd csüngő fürtökben nyílnak, sárgásfehérek,
átható szagúak
 csonthéjas termése gömbölyded, 8-10 mm átmérőjű, piros, majd éretten fekete,
fényes, kesernyés, a csontár 7-9 mm hosszú, sárgásbarna, felülete finoman gödörkés
 termése augusztus-szeptemberben érik és hullik
 őszi lombszíne vöröses élénksárga
Elterjedés
 Észak-Amerika keleti fele, Mexikó hegyvidékei egészen Guatemaláig
Előfordulás
 sík vidéki (– dombvidéki) faj, nálunk nem őshonos, adventív elem
 elsősorban az alföldek homokos talajain ültetik és vadul el (pl. Nyírség, Duna-Tisza-
köze, Tengelic, Belső-Somogy), de más részeken is találkozunk ültetett ill. kivadult
egyedeivel
Élőhely
 hazájában a hegylábak és folyóvölgyek mély termőrétegű talajain más lombos
fafajokkal együtt nő, nálunk kultúrerdők (erdei- és feketefenyvesek, akácosok, nemes
nyárasok), de behatol a természetszerű erdőkbe is
Egyéb
 fája vörösesbarna, középkemény, középnehéz, fénylő
 magja mérgező
183
Kései meggy (Padus serotina)
184
VITACEAE PARTHENOCISSUS
Közönséges borostyánszőlő, közönséges vadszőlő
Parthenocissus inserta (KERN.) K. FRITSCH
a: virginia crepper n: Gewöhnlich-Jungfernrebe
Alaki jellemzők
 kacsokkal kapaszkodó lián (10-15 m), kérge barnásszürke, hálózatosan repedezett
 vesszeje kopasz, sárgásszürke, sima kérgű, rügyei kopaszak, sárgásszürkék
 levelei szórt állásúak, többnyire 5 levélkéből ujjasan összetettek, melyek nyúlánk
elliptikusak, 5-12 cm hosszúak, felül sötétzöldek, fényesek, fonákuk világoszöld,
fénylő
 virágai oldaltálló bugában nyílnak, kicsinyek, sárgászöldek
 termése gömbölyű, 6-8 mm átmérőjű, kékesfekete, hamvas felületű bogyó, benne 3-4
széles szív alakú mag van
 termése július-augusztusban érik, augusztus-szeptemberben hullik
 őszi lombszíne lángoló vörös
 hajtása földre érve meggyökeresedik
Elterjedés
 Észak-Amerika
Előfordulás
 elvadul, főként települések környékén találjuk
Élőhely
 hazájában üde lomboserdőkben, főleg azok szélein jelenik meg, hazánkban üde
lombos erdők, települések környéke
Egyéb
 nálunk kedvelt dísznövény
 a hozzá hasonló, a kacságakon tapadókorongokat viselő tapadó borostyánszőlőt
(P. quinquefolia /L./ PLANCH.) főleg házfalak befuttatására használják, úgyszintén a
japán borostyánszőlőt (P. tricuspidata /SIEB. & ZUCC./ PLANCH.) is, melynek levelei
3 karéjúak, tapadókorongjai vannak
185
Közönséges borostyánszőlő (Parthenocissus inserta)
186
PINACEAE PICEA
Közönséges lucfenyő, luc
Picea abies (L.) (P. excelsa /LAM./ LINK)
a: norway spruce n: Gewöhnlich-Fichte
Alaki jellemzők
 törzse egyenes, enyhén sudarlós, kérge pikkelyes, szürkésvörös majd szürke,
koronája piramis alakú
 hajtása világos- vagy vörösesbarna, kopasz, rügyei megnyúlt tojásdadok, barnák,
nem gyantásak, a hártyás rügypikkelyek ± simulók
 tűlevelei a vezérhajtáson és közelében körkörösen, az oldalhajtásokon többnyire
félkörösen állnak, 4 oldalúak, 15-25 mm hosszúak, sötétzöldek, szúrósak
 egylaki, porzós virágzatai barkaszerűek, csoportosak, 2-2,5 cm hosszúak, sárgásak,
nővirágzata magános, 4-5 cm hosszú, ibolyáspiros
 tobozai egy év alatt érnek, csüngők 10-15 cm hosszúak, sötétbarnák, magjai 3-5 mm
hosszúak, sötétbarnák
 május közepén virágzik
 magja októberben érik, tél végén hullik, tobozait nyár elején veti le
 nem sarjad
 mezofil  acidoklin
Elterjedés
 Észak-Északkelet-Európában a sík vidékekre is leereszkedik, Közép- és Délkelet-
Európában a magashegységek lakója
Előfordulás
 környezetünkben magashegységi faj, nálunk esetleg csak a Soproni-hegység,
Kőszegi-hegység és Vend-vidék mély völgyeiben őshonos
 főleg Nyugat-Dunántúlon és az Északi-középhegységben ültetik, de telepítik a
Dunántúli-középhegységben, dombvidékeinken, sőt helyenként alföldjeinken is
Élőhely
 a környező magashegységekben a természetes lucfenyvesek állományalkotó fája,
hazánkban kultúrfenyveseket létesítenek belőle, vagy szálanként, csoportosan
természetszerű erdeinkbe ültetik
Egyéb
 fája világos sárgásfehér, könnyű, puha, egyenletes szövetű
 kedvelt karácsonyfa, tűit azonban meleg helyen hamar ledobja
 a hazai klímát nehezen tűri, időnként tömegesen pusztul, számos károsítója és
kórokozója lépett fel
187
♂
Közönséges lucfenyő (Picea abies)
188
PINACEAE PINUS
Feketefenyő
Pinus nigra ARNOLD
a: austrian pine n: Schwarz-Föhre, Schwarz-Kiefer
Alaki jellemzők
 eredeti élőhelyén közepes termetű fa (20 m), jó termőhelyre ültetve nagy termetű
fává (30 m) is nőhet
 törzse egyenes, hengeres, kérge hosszant repedezett, sötétszürke, koronája széles,
ágai örvösen állnak
 hajtása sárgásbarna, vastag, fénylő, tűlevelei kettesével állnak, 8-10 cm hosszúak,
szúrósak, sötétzöldek, a tűhüvelyek feketések
 egylaki, porzós virágzatai barkaszerűek, halmozottan állnak, sötétsárgák, a nővirág-
zatok 1-3-asával jelennek meg, pirosak
 tobozai 5-8 cm hosszúak, okkersárgák, fénylők és rövid kocsányúak, a mag 5-7 mm
hosszú, sárgás- vagy barnásszürke színű, többnyire szeplős
 május második, június első felében virágzik
 magja a 2. év októberében érik, tél végén hullik, toboza a következő tavaszon esik le
 nem sarjad
Elterjedés
 Északnyugat-Afrika, Dél-Európa és Kis-Ázsia hegyvidéke, szubmediterrán jelleggel
Előfordulás
 középhegységi – magashegységi faj, nálunk nem őshonos, de hozzánk közel a Keleti-
Alpokban felhatol a Bécsi-erdőig, ill. az Al-Dunánál a Domugleden is él
 hazánkban főleg az alföldi homokterületeken, a középhegységi kopárokon ültetik
állományszerűen, de szinte az egész országban megtalálható
Élőhely
 eredeti élőhelyein őskőzeten, vulkáni és meszes alapkőzeten egyaránt megjelenik,
kiemelkedő szirteken, meredek lejtőkön, kopárokon képez laza záródású állományokat,
nálunk kultúrfenyveseket létesítenek belőle, vagy csoportosan ültetik természetszerű
erdeinkbe
Egyéb
 fája vörösesbarna, puha, könnyű, erősen gyantás, durva szövetű, göcsös
 változatos faj, a feldarabolódott elterjedési terület miatt több (4-6), izolálódott alfaját
és számos változatát különböztetik meg
 nálunk a subsp. nigra alfaját ültetik, mely az Alpok délkeleti részén, a Dinári-
hegységben és az Appeninekben él
189
♂
Feketefenyő (Pinus nigra)
190
PINACEAE PINUS
Simafenyő
Pinus strobus L.
a: eastern white pine n: Strobe
Alaki jellemzők
 hazájában nagy termetű fa (35-50 m), nálunk inkább csak közepes méretet (25 m) ér
el
 törzse egyenes, hengeres, kérge sokáig sima, csak idős korban a törzs alján hosszant
repedezett, koronája kúp alakú, ágrendszere örvös
 hajtása vékony, hajlékony, sárgásbarna, finoman szőrös, tűlevelei ötösével állnak,
8-12 cm hosszúak, lágyak, kékeszöldek, szélük finoman fűrészes, a tűhüvelyek
hamar lehullanak
 egylaki, porzós virágzatai barkaszerűek, halmozottan állnak, halványsárgák, a nő-
virágzatok 1-3-asával jelennek meg, kékeszöldek
 tobozai 10-15 cm hosszúak, barnák, rövid kocsányúak, a mag 5-6 mm hosszú,
szürkésbarna színű, sűrűn sötét szeplős, gyengén fénylő
 mérsékelten hosszú életű (100-150 év), gyors növekedésű faj
 magja augusztusban érik, szeptember-októberben hullik, tobozait télen veti le
 nem sarjad
Elterjedés
Előfordulás
 nálunk nem őshonos, adventív elem
 főleg a sík vidékeken és dombvidékeken ültetik állományszerűen, de a
hegyvidékeken is előfordul
Élőhely
 hazájában a lápos területek szélétől a mély termőrétegű homokos-vályogos talajokon
át a hegyvidéki területekig egyaránt megjelenik, helyenként elegyetlenül, másutt
egyéb fenyőfajokkal és lombos fákkal alkot elegyes állományokat, hazánkban
kultúrfenyveseket létesítenek belőle
Egyéb
 fája világos vörösesbarna, puha, igen könnyű, számos gyantajárattal
 kedvelt parkfa is
 sima kérgét a nagyvad előszeretettel hántja
 feltűnő kórokozója egy hólyagrozsda-faj (Cronartium ribicola)
191
 a hozzá hasonló, hosszabb és csüngő tűjű, nagyobb tobozú, Nyugat-Himalájában
honos selyemfenyő (Pinus wallichiana A. B. JACKS.) szintén gyakori parkfa
192
♀
♂
Simafenyő (Pinus strobus)
193
PINACEAE PINUS
Erdeifenyő
Pinus sylvestris L.
a: scots pine n: Rot-Föhre
Alaki jellemzők
 törzse egyenes, hengeres, kérge a törzs felső részén rozsdavörös, pikkelyekben
leváló, az alsó részen vastag, szürkésbarna, hosszant repedező, koronája szétterülő,
laza, oldalágai örvösek, vastagok
 hajtása okkersárga, tűlevelei kettesével állnak, 4-7 cm hosszúak, hossztengelyük körül
kissé csavarodottak, szürkés- vagy kékeszöldek, a tűhüvelyek hártyásak, szürkék
 egylaki, porzós virágzatai barkaszerűek, halmozottan állnak, élénksárgák, a nő-
virágzatok 1-3-asával jelennek meg, ibolyászöldek
 tobozai 3-7 cm hosszúak, szürkésbarnák, nem fénylők, görbe kocsányúak, a mag 3-4
mm hosszú, sötétszürke-szürkéssárgán tarka
 magja a 2. év októberében érik, tél végén, tavasz elején hullik, toboza felnyílva
még 1-2 évig a fán marad
 nem sarjad
 xerofil / higrofil  acidofil / baziklin
Elterjedés
 Eurázsia (Nyugat- és Dél-Európában szórványos)
Előfordulás
 nálunk Nyugat-Dunántúlon (Soproni-hg., Vasi-dombvidék, Kőszegi-hg., Őrség, Vend-
vidék, Hetés, Göcsej) őshonos, a bakonyaljai (Fenyőfő – Bakonyszentlászló) homok-
vidéken spontaneitása kérdéses, egyéb területeken kiterjedten ültetett
Élőhely
 a Nyugat-Dunántúlon fenyőelegyes-tölgyesek, mészkerülő tölgyesek elegyfája, az egész
országban kiterjedten ültetik állományszerűen kultúrfenyvesekbe, ill. csoportosan
természetszerű erdeinkbe, a nedves-vizes, ill. szikes termőhelyek kivételével
mindenütt telepítik
Egyéb
 fája vörösesbarna, puha, könnyű, gyantás, göcsös
 pionír faj
 őshonos elterjedési részén (Nyugat-Dunántúl) a korábbi tájhasználat (kisparaszti
szálalás, égetéses váltógazdálkodás, erdei legeltetés, alomszedés) kedvezett a
tájszintű felszaporodásának
 számos kórokozója és károsítója van, kultúrállományai rossz egészségi állapotban
vannak
194
♂ ♀
Erdeifenyő (Pinus sylvestris)
195
PLATANACEAE PLATANUS
Juharlevelű platán
Platanus x hybrida BROT. (P. x acerifolia WILLD., P. hispanica MÜNCHH.)
a: London plane-tree n: Gewöhnlich-Platane
Alaki jellemzők
 törzse szabálytalan kerületű, erőteljesen szétágazó, kérge nagyobb, szabálytalan
lemezekben leváló, tarka, koronája széles, szétterülő
 vesszeje zegzugos, barnászöld vagy barnásvörös, gyűrűsszerű pálharipacsokkal,
rügyei zöldesek vagy vörösesbarnák, időszakosan rejtettek
 levelei szórt állásúak, 15-25 cm szélesek, 3-5 karéjúak, világoszöldek, a levélfonák
az erek mentén szőrös
 egylaki, porzós és termős virágai külön fejecskékben nyílnak, porzós virágzatai
sárgásak és a hajtás közepén, termős virágzatai pirosak és a hajtás végén találhatók
 makkocska termése fordított gúla alakú, alapján hosszú, merev serteszőrök vannak, a
terméságazat 2-3 cm átmérőjű, többnyire kettesével találhatók
 nagyon hosszú életű (400-500 év), gyors növekedésű faj
 lombfakadással egyidőben, májusban virágzik
Elterjedés
 mivel kultúrfaj, ezért nem megállapítható
Előfordulás
Élőhely
 parkokba, fasorokba ültetik, ezen kívül főleg az ártéren kisebb állományai is
fellelhetők
Egyéb
 fája vörösesbarna, kemény, közepesen nehéz, nem tartós, a bükkéhez hasonló
 eredete bizonytalan, lehet, hogy a nyugati és a keleti platán ( P. occidentalis L., ill.
P. orientalis L.) hibridje, de az is elképzelhető, hogy a keleti platán régóta
termesztett alakköre, mely az alapfajtól elkülönült és kultúrfajjá vált
 az egyik leggyakoribb parkfa
 a városi viszonyokat nehezen viseli
196
♂ ♀
Juharlevelű platán (Platanus x hybrida)
197
SALICACEAE POPULUS
Fehér nyár, ezüst nyár
Populus alba L.
a: white poplar n: Silber-Pappel
Alaki jellemzők
 nagytermetű fa (35 m)
 törzse többnyire görbe, kérge a törzs alsó részén sötétszürke és mélyen repedezett,
egyébként sima, fehéres- vagy zöldesszürke, koronája széles, vastag ágakra bomló
 vesszeje hengeres, zöldesbarna, fehéren nemezes, de kopaszodó, rügyei a szártól
kissé elállók, fehéren molyhosak
 levelei szórt állásúak, a hosszúhajtásokon karéjosak, 6-12 cm hosszúak, fonákuk
maradandóan fehéren nemezes, a rövidhajtásokon kerekdedek, 4-7 cm hosszúak,
fonákuk őszre fehéren és zsírosan fénylik
 kétlaki, porzós virágzata 5-6 cm hosszú, csüngő, bozontos, termős virágzata csüngő,
bozontos
 tok termése megnyúlt tojásdad, a magok tojásdad alakúak, 1,5-2 mm hosszúak,
sárgásfehérek, szőrüstökösek
 lombfakadás előtt, március második felében virágzik
 termése és magja április végén, május elején érik és hullik
 őszi lombszíne arany- vagy zöldessárga
 tőről mérsékelten, gyökérről jól sarjad
 xeromezofil – mezohigrofil  baziklin
Elterjedés
 Eurázsia déli fele, Észak-Afrika
Előfordulás
 alföldjeinken gyakori, dombvidékeinken főleg meszes alapkőzeten szórvány
előfordulásai vannak
Élőhely
 keményfás ligeterdők, erdőssztyepp erdők, ritkán puhafás ligeterdők
Egyéb
 fája sárgásbarna, puha, könnyű, szurkos
 a korábbi szakirodalom és erdészeti gyakorlat konzekvensen elkülöníti a szürke
nyárat (P. x canescens SMITH), mely a fehér nyár és a rezgő nyár első generációs (F 1)
hibridje, de a természetben ritka, mert szülőfajaival (elsősorban a fehér nyárral)
visszakereszteződik, s így változatos (introgresszált) hibridrajok jönnek létre
198
♀
Fehér nyár (Populus alba)
199
SALICACEAE POPULUS
Fekete nyár, topolyafa, csomoros nyár
Populus nigra L.
a: black poplar n: Schwarz-Pappel
Alaki jellemzők
 törzse vastag, egyenes, gyakran dudoros, kérge sötétszürke, hálózatosan és mélyen
repedezett, koronája széles, seprőszerű, ágai vastagok, szétterülők
 vesszeje hengeres, barnássárga vagy sárgásszürke, fénylő, rügyei szárhoz simulók,
nagyok, barnássárgák, balzsamosak
 levelei szórt állásúak, a hosszúhajtásokon háromszögűek, 6-12 cm hosszúak, rövid
nyelűek, a rövidhajtásokon deltoid alakúak, 5-8 cm hosszúak, hosszú nyelűek, a
levélszegély porcos
 kétlaki, porzós virágzata 4-6 cm hosszú, csüngő, kopasz, termős virágzata csüngő,
kopasz
 tok termése zömök tojásdad, a magok tojásdad alakúak, 2-2,5 mm hosszúak, világos-
szürkék, szőrüstökösek
 hosszú életű (250 év), gyorsan növő faj
 termése és magja június második felében érik és hullik
 őszi lombszíne sárgás- vagy zöldesbarna
 tőről jól, gyökérről mérsékelten sarjad
 higrofil  neutrofil
Elterjedés
Előfordulás
 alföldjeinken fordul elő
Élőhely
 puhafás ligeterdők állományalkotó fafaja, ritkábban bokorfüzesek, keményfás
ligeterdők
Egyéb
 fája sárgásszürke, puha, nagyon könnyű, egyenletes szövetű
 a csomoros törzsű egyedek fája (topolya) szép rajzolatú, keresett cikk
 erősen visszahúzódó faj, a nemes nyárakkal történő hibridizálódás miatt kipusztulás
fenyegeti
 oszlopos koronájú, hímivarú kultúrváltozata a jegenyenyár (cv. Italica)
200
♂
Fekete nyár (Populus nigra)
201
SALICACEAE POPULUS
Rezgő nyár
Populus tremula L.
a: aspen n: Zitter-Pappel
Alaki jellemzők
 törzse többnyire egyenes, hengeres, kérge a törzs alsó részén sötétszürke és mélyen
repedezett, egyébként sima, zöldeszürke, koronája laza
 vesszeje hengeres vagy gyengén bordás, barna vagy vörösesbarna, fényes, rügyei
szárhoz simulók, barnák, fényesek, kissé ragadósak
 levelei szórt állásúak, a hosszúhajtáson tojásdadok, 8-12 cm hosszúak, a rövid-
hajtáson kerekdedek, 3-8 cm hosszúak, nagyon hosszú levélnyelűek, kopaszak vagy
kopaszodók
 kétlaki, porzós virágzata 8-10 cm hosszú, csüngő, bozontos, termős virágzata
csüngő, bozontos
 tok termése orsó alakú, a magok 0,8-1,2 mm hosszúak, lándzsásak, szürkés- vagy
feketésbarna színűek, szőrüstökösek
 lombfakadás előtt, március első felében virágzik
 termése és magja április második felében érik és hullik
 tőről nem, gyökérről jól sarjad
 (xeromezofil –) mezofil (–  acidoklin
mezohigrofil)
Elterjedés
 Eurázsia
Előfordulás
 hazánkban főleg a középhegységekben és a dombvidékeken él, de szórvány elő-
fordulásai az alföldeken is vannak
Élőhely
 mészkerülő erdők, vágások, erodált területek, valamint ritkábban keményfás
ligeterdők, láperdők
Egyéb
 fája sárgásfehér, puha, könnyű, egyenletes szövetű
 pionír faj
 az erdészeti gyakorlat – helytelenül – gyomfának tekinti, s élőhelyein visszaszorítani
igyekszik
202
♀
Rezgő nyár (Populus tremula)
203
SALICACEAE POPULUS
Nemes nyárak
Populus x euramericana (DODE) GUINIER (P. x canadensis MOENCH )
a: euramerican poplar n: Euro-amerikanische Pappel
Alaki jellemzők
 nagy termetű fák (30-35 m)
 törzsük ± egyenes, hengeres vagy sudarlós, kérgük sima, szürkés, a törzs alsó részén
rendszerint mélyen repedezett, ágaik vékonyak és sokszor ± örvösek, vagy
vastagabbak, fölfelé törők
 vesszejük erőteljes, bordás, gyakran paraléces, rügyeik nagyok, barnák, balzsamosak
 leveleik szórt állásúak, háromszög vagy deltoid alakúak, porcos és pillás szegélyűek,
alapjuknál gyakran 1-2 mirigyszemölccsel
 kétlakiak, porzós virágzataik csüngők, kopaszak, termős virágzataik csüngők,
kopaszak
 termésük zömök tojásdad tok, rendszerint kevés fejlett maggal, melyek szőrüstökösek
 rövid vágásfordulóval (15-30 év) kezelt, nagyon gyors növekedésű fajták
 lombfakadás előtt, március második, április első felében virágoznak
 a nőivarú klónok termése és magja júniusban érik és hullik
 őszi lombszínük sárgás- vagy zöldesbarna
 tőről sarjadnak
Ö k o l ógiai jellemzők
 kiegyenlített hőigényűek  fényigényesek
Elterjedés
 kultúrfaj fajtáit termesztik, ezért csak termesztési területről lehet beszélni
Előfordulás
 nálunk főleg a sík vidékeken ültetik őket állományszerűen, többnyire faültetvény
formájában
Élőhely
 főként homok-, láp- és öntésterületek kultúrerdői, faültetvényei, ill. fasorok,
erdősávok
Egyéb
 fájuk világossárga vagy zöldesszürke, puha, nagyon könnyű
 az amerikai fekete nyár (Populus deltoides MARSCH.) és a fekete nyár (P. nigra L.)
korábban spontán (XVIII. századtól), később keresztezés útján létrejött hibridjei,
melyek szelekciós nemesítésen estek át
 hazánkban közel 20 fajtájukat termesztik
 mivel monoklónok, ezért vagy hímivarú, vagy nőivarú fajtáik vannak
 intenzív agrotechnikai művelést igényelnek, ezért biológiai-ökológiai szempontból
állományaik egyhangúak, sivárak
204
Nemes nyárak (Populus x euramericana)
205
ROSACEAE PRUNUS
Kökény, tövisfa
Prunus spinosa L.
a: blackthorn n: Schlehdorn
Alaki jellemzők
 nagyobb cserje (3 m), szabálytalan növekedésű, törzsecskéje függőleges, oldalágai
berzedtek, kérge feketésszürke
 vesszeje kissé szögletes, vékony, zöldesbarna vagy szürke, csúcsa felé bársonyosan
szőrös, rövidhajtási tövisben végződnek, rügyei aprók, sötétszürkék, a hosszú-
hajtásokon rendszerint hármasával állnak
 levelei szórt állásúak, a hosszúhajtáson visszás tojásdadok vagy tojásdadok, 2,5-3,5
cm hosszúak, a rövidhajtáson megnyúlt visszás tojásdadok, 2-5 cm hosszúak,
gyengén molyhosak, később kopaszodók
 virágai magánosan, ritkábban 2-3-asával nyílnak, fehérek
 csonthéjas termése gömbölyded, 10-11 mm átmérőjű, kékesfekete színű, hamvas
felületű, a csontár széles ovális alakú, 7-9 mm hosszú, sárgásbarna, hálózatos
felületű
 lombfakadás előtt vagy lombfakadással egyidőben, áprilisban virágzik
 termése szeptemberben érik és a tél folyamán hullik
 tőről és gyökérről jól sarjad, sarjtelepeket alkothat
 xerofil – xeromezofil (– mezofil)  neutrofil
Elterjedés
 Európa (Észak- és Északkelet-Európából hiányzik), Kis-Ázsia, Kaukázus, Észak-
Afrika
Előfordulás
 az egész országban elterjedt, gyakori
Élőhely
 cseres-tölgyesek, mészkedvelő tölgyesek, bokorerdők, erdőssztyepp erdők, szegély-
cserjések, legelők, szőlők, utak mente
Egyéb
 termése sok C-vitamint tartalmaz
 erodált termőhelyek megkötésére alkalmas
 idősebb egyedei hamar felkopaszodnak
 magja mérgező
 közeli rokona a cseresznyeszilva (P. cerasifera EHRH.), mely kis termetű, gyakran
több törzsű fa, gömbölyded és sárga vagy piros termésű, Kis- és Közép-ázsiai
elterjedésű, nálunk gyakran ültetett, s újabban sokfelé elvadul
206
Kökény (Prunus spinosa)
207
PINACEAE PSEUDOTSUGA
Duglászfenyő
Pseudotsuga menziesii (MIRB.) FRANCO (P. taxifolia BRIT., P. douglasii CARR.)
a: douglas fir n: Küsten-Douglasie
Alaki jellemzők
 hazájában óriási termetű fa (60-100 m), nálunk nagy termetű fa (35 m)
 törzse nyúlánk, hengeres, kérge vastag, hosszan és durván repedezett, szürkésbarna,
koronája széles kúp alakú
 hajtása szürkés- vagy vörösesbarna, kopasz vagy rövid szőrökkel borított, rügyei
nagyok, orsó alakúak, szürkés- vagy vörösesbarnák, alapjuknál  gyantásak
 tűlevelei fésűsen állnak, 25-40 mm hosszúak, lágyak, élénkzöldek (zöld
duglászfenyő – var. viridis), vagy körkörösek, 25-30 mm hosszúak, merevebbek,
kékesszürkék, deresek (kék duglászfenyő – var. glauca), a tűk fonáka 2 világos
légzőnyílássávval
 egylaki, porzós virágzatai barkaszerűek, magánosak, 1,5-2 cm hosszúak, narancs-
sárgák, nővirágzata magános, almazöld vagy piros színű
 tobozai 4-10 cm hosszúak, világosbarnák, a fedőpikkelyek tobozra simulók (var.
viridis) (a) vagy hátratörtek (var. glauca) (b), a mag 5-7 mm hosszú, barnás
 hosszú életű (150-250 év), gyors növekedésű faj
 április második felében, májusban virágzik
 magja szeptemberben érik, télen hullik, tobozait tavasszal veti le
 nem sarjad
 kiegyenlített hőigényű  mérsékelten fényigényes
Elterjedés
 pacifikus Észak-Amerika, hazájában a var. viridis FRANCO tengerparti, a var. glauca
(BEISSN.) FRANCO szikláshegységi változat
Előfordulás
 főleg az Északi-középhegységben és Nyugat-Dunántúlon ültetik állományait
Élőhely
 hazájában mély termőrétegű, üdébb talajokon más fenyőfajok társaságában nő, vagy
elegyetlen állományokat képez, nálunk kultúrfenyvesekben állományszerűen, vagy
természetszerű erdeinkben csoportosan ültetik
Egyéb
 fája rózsásvörös, középnehéz, puha, rugalmas
 gyakoribb parkfa, különösen a kék duglászfenyő szelektált egyedeit ültetik, melyek a
városok szárazabb levegőjét jobban elviselik
 újabban karácsonyfaként is használják
208
♀
♂
b
a
Duglászfenyő (Pseudotsuga menziesii)
209
RUTACEAE PTELEA
Alásfa, háromlevelű hártyamag
Ptelea trifoliata L.
a: common hoptree n: Kleeulme
Alaki jellemzők
 kis termetű fa (6 m), sokszor cserje marad és többtörzsű
 törzse rövid, kérge barnásszürke, sűrűn paraszemölcsös, koronája gömbölyded, gyéren
elágazó
 vesszeje barna, sötét, sűrűn álló és apró paraszemölcsökkel tarkított, levélpárnája
erősen kiemelkedő, rügyei félig rejtettek, szőrözöttek
 levelei szórt állásúak, hármasak, levélkéi elliptikusak, 6-12 cm hosszúak, áttetszően
pontozottak, szétdörzsölve aromatikus illatúak
 poligám virágai terpedt, végálló bugában nyílnak, zöldesfehérek, illatosak
 termése 20-25 mm átmérőjű lependék, melynek szárnya pergamenszerű, feltűnően
erezett, sárgásbarna színű, benne két maggal
 termése októberben érik, tél közepén hullik
 tőről sarjad
 xerofil-mezofil  neutrofil
Elterjedés
 Észak-Amerika keleti része
Előfordulás
 elsősorban parkokban, arborétumokban, vadaskertekben ültetik, ahonnan kivadul
(pl. Nyírség, Duna–Tisza köze, Mezőföld, Komárom–Esztergomi-sík)
Élőhely
 hazájában száraz, sziklás fennsíkokon, völgyekben, kanyonokban él, hazánkban
akácosokban, erdőszéleken, erdőfelújításokban, vadvédő erdőkben, parkerdőkben
bukkan fel
Egyéb
 pionír faj
 további kivadulásai és terjedése várható
 hazájában korábban keserű termését a komló kiváltására használták a sörkészítésnél
210
Alásfa (Ptelea trifoliata)
211
ROSACEAE PYRUS
Magyar vadkörte, magyar körte
Pyrus magyarica TERPÓ
a: hungarian pear n: Ungarische Birne
Alaki jellemzők
 kisebb termetű fa, a vadkörtéhez hasonló felépítéssel
 vesszeje vékony, barna, fényes, tövisei erősek, rügyei szártól elállók, fényesek, sötét-
barnák
 levelei szórt állásúak, szív alakúak vagy széles tojásdadok, 2,5-4,5 cm hosszúak, a
levélszél szálkásan fűrészes
 virágai sátorozó fürtökben leveles rövidhajtásokon nyílnak, fehérek
 alma termése gömbölyded alakú, 15-22 mm átmérőjű, melyről a csésze lehull, és
csak egy világos színű gyűrű marad vissza, a mag 4-6 mm hosszú, tojásdad, lapított,
barnásfekete
 mérsékelten hosszú életű, lassan növő faj
 termése szeptember-októberben érik és hullik
 őszi lombszíne vérvörös
 tőről mérsékelten sarjad
Elterjedés
 a Pannon-medence bennszülött (endemikus) faja
Előfordulás
 termőkorú példányai ma már csak Pomáz, Tahi, Pilisszentkereszt és Pilisszentlászló
határában ismertek, a Visegrádi-hegység és a Pilis több pontjáról, valamint a bakonyi
Burok-völgyből eltűnt
Élőhely
 félkultúr területek, szegélycserjések, egykor cseres-kocsánytalan tölgyesek
Egyéb
 kipusztulással veszélyeztetett, fokozottan védett faj
 faji hovatartozása kérdéses, beazonosítása csak idősebb korban, terméses állapotban
biztos, termőkorú egyedei alig vannak
 csak a Pannon-medence területéről ismert
 legközelebbi rokona a Nyugat-Európában élő szívlevelű körte (P. cordata DESV.)
 hibridizálódik a vadkörtével, hibridjük a P. x karpatiana TERPÓ
212
Magyar vadkörte (Pyrus magyarica)
213
ROSACEAE PYRUS
Gyapjas körte, hókörte, vastaggallyú körte, molyhos körte
Pyrus nivalis JACQ.
a: snow pear n: Schnee-Birne
Alaki jellemzők
 kis termetű fa (10 m)
 törzse ± egyenes, hamar elágazó, kérge hosszan repedezett, világos szürkésbarna,
koronája gömbölyded, ágai erősek, fölfelé törők
 vesszeje vastag, 6-10 mm átmérőjű, barna, fehéren molyhos, majd kopaszodó, tövisei
ritkán vannak, rügyei szártól elállók, nagyok, sötétbarnák, molyhosak
 levelei szórt állásúak, lándzsás visszás tojásdadok vagy elliptikusak, 4-9 cm
hosszúak, fiatalon mindkét oldalon szürkésfehéren molyhosak, felül később
kopaszodók
 virágai sátorozó fürtökben leveles rövidhajtásokon nyílnak, fehérek, sűrűn gyapjasak
 alma termése lapított gömbölyded vagy nyakas körte alakú, 25-40 mm hosszú,
magja 4-6 mm hosszú, tojásdad, lapított, barnásfekete
 mérsékelten hosszú életű, lassan növő faj
 őszi lombszíne vérvörös
 tőről és különösen gyökérről jól sarjad, sarjtelepeket alkothat
 xerofil – xeromezofil  neutrofil
Elterjedés
 Nyugat-, Közép- és Délkelet-Európa, Kis-Ázsia, szubmediterrán jelleggel
Előfordulás
 szórványosan a Zempléni-hegységben, Csereháton, gyöngyösi Sárhegyen, Dunazug-
hegységben és a Balaton-felvidéken
Élőhely
 félkultúr élőhelyek: száraz tölgyesek szélei, mezsgyék, felhagyott szőlők
Egyéb
 védett faj
 több évszázaddal ezelőtt termesztették, mai előfordulási helyein kultúrreliktumnak
tekinthető
 gyakran hibridizálódik a vadkörtével, a hibrid a P. x pannonica T ERPÓ
 közel álló taxonok a zsályalevelű körte (P. salviifolia DC.) és az osztrák (fekete,
sózó) körte (P. austriaca KERN.), előbbi Hegyalján és Szentendre mellett, utóbbi a
Balaton-felvidéken, a Somlón és Nyugat-Dunántúlon él
214
Gyapjas körte (Pyrus nivalis)
215
ROSACEAE PYRUS
Vadkörte, vackor
Pyrus pyraster BURGSD.
a: wild pear n: Wild-Birne
Alaki jellemzők
 törzse nyúlánk, kérge szürke, vastag, négyzetes cserepekben repedező, koronája laza,
gömbölyded, oldalágai erősek, az alsók el- vagy lehajlók
 vesszeje vékony, barna, fényes, tövisei erősek, rügyei szártól elállók, fényesek, sötét-
barnák
 levelei szórt állásúak, kerekdedek vagy széles tojásdadok, 2-5 cm hosszúak,
bőrszerűek, felül sötétzöldek, fényesek, fonákukon világoszöldek, levélnyelük hosszú
 virágai sátorozó fürtökben leveles rövidhajtásokon nyílnak, fehérek
 alma termése gömbölyded alakú, 20-30 mm átmérőjű, a mag 4-6 mm hosszú, tojás-
dad, lapított, barnásfekete
 termése szeptemberben érik és hullik
 tőről mérsékelten, gyökérről csak nagyon ritkán sarjad
 xerofil – xeromezofil  baziklin, sótűrő
Elterjedés
 Európa (de Észak- és Északkelet-Európából hiányzik), Kis-Ázsia, Kaukázus, Észak-
Afrika, szubmediterrán jelleggel
Előfordulás
 az országban – a magasabb régiók kivételével – gyakori
Élőhely
 mészkedvelő tölgyesek, cseres-tölgyesek, erdőssztyepp erdők; vágásterületek,
legelők, felhagyott szőlők, ritkábban üde lomberdők
Egyéb
 fája barnásvörös, kemény, nehéz, tompa fényű, egyenletes és finom szövetű, kevésbé
vetemedik
 termését a nagyvad kedveli, pálinkafőzésre is alkalmas
 a nemes körte (Pyrus communis L.) egyik szülőfaja
216
Vadkörte (Pyrus pyraster)
217
FAGACEAE QUERCUS
Csertölgy, cser, cserfa
Quercus cerris L.
a: turkey oak n: Zerr-Eiche
Alaki jellemzők
 termőhelyi optimumában nagy termetű fa (35 m), ettől gyengébb termőhelyeken
alacsonyabbra nő
 törzse egyenes, hengeres, kérge nagyon durva, mélyen és hosszant repedezett,
szürke, a barázdákban vöröses, koronája boltozatos, laza
 vesszeje kissé bordás, szürkésbarna, molyhos, rügyei kicsik, fahéjbarnák, ár alakú,
összesodrott pálhaképletek borítják
 levelei szórt állásúak, lándzsás elliptikusak, 8-18 cm hosszúak, vastagok, felül
érdesek, fénylők, sötétzöldek, fonákuk szürkészöld, ± maradandóan pelyhes
 egylaki, porzós virágzata csüngő, sárgászöld, 4 tagú lepellel, termős virágai 1-4-
esével rövid füzérekben ülnek
 makk termése 2 év alatt érik, 20-40 mm hosszú, erősen kiemelkedő köldökű,
vörösesbarna, finoman karcolt, kupacsa bozontos, a makk 1/3-át borítja
 termése szeptemberben, október első felében érik, októberben hullik
 őszi lombszíne arany- vagy sárgásbarna
Ö k o l ó g i a i j e l l emzők
Elterjedés
 Appenin-félsziget, Pannon-medence, Balkán-félsziget, Kis-Ázsia, szubmediterrán
jelleggel
Előfordulás
 a Nagyalföldről és a Zempléni-hegységből hiányzik, a Kisalföldön szórványos,
egyébként dombvidékeinken és középhegységeinkben gyakori
Élőhely
 mészkedvelő tölgyesek, cseres-tölgyesek állományalkotó fája, termőhelyi optimumán
túl (pl. üde lomberdők helyére) is gyakran ültették
Egyéb
 fája vörösesbarna, kemény, igen nehéz, de kevésbé rugalmas és tartós (csersavat alig
tartalmaz)
 termőhelyi optimumán kívül ültetve gyakran fagylécesedik
218
♀
Csertölgy (Quercus cerris)
219
FAGACEAE QUERCUS
Magyar tölgy
Quercus frainetto TEN. (Qu. farnetto TEN ., Qu. conferta KIT.)
a: hungarian oak n: Ungarische Eiche
Alaki jellemzők
 törzse nyúlánk, egyenes, kérge finoman repedezett, vékony, világos vörösesbarna,
koronája szabálytalan, tömött, ágai vastagok
 vesszeje vastag, zöldesbarna, szürkén gyapjas és hosszabb, vörösesbarna szőröktől
borzas, rügyei tompák, szürkén gyapjasak
 levelei szórt állásúak, visszás tojásdadok, 12-20 cm hosszúak, vékonyak, felül
kopaszodók, élénkzöldek, fonákuk világosbarnán gyapjas, majd kopaszodó
 egylaki, porzós virágzata csüngő, sárgászöld, tengelye vörösesbarnán gyapjas,
termős virágai 2-7-esével halmozódnak, nemezesek
 makk termése 1 év alatt érik, 15-30 mm hosszú, sárgásbarna, halványbarna
sávozással, a szálas pikkelyű molyhos kupacs a makk 1/3-át borítja
 lombfakadással egyidőben, májusban virágzik
 termése szeptember második felében érik, október első felében hullik
 xeromezofil  baziklin (– acidoklin)
Elterjedés
 Délkelet-Európa és az Appenin-félsziget déli fele, szubmediterrán jelleggel
Előfordulás
 dombvidéki – középhegységi faj, nálunk nem őshonos
 kisebb ültetett állományai és példányai szórványosan fordulnak elő az országban
Élőhely
 őshonos előfordulási területein elsősorban a cserrel és más szubmediterrán
tölgyfajokkal alkot állományokat, nálunk kultúrállományokban, erdőszélekre ültetve
vagy parkokban található
Egyéb
 fája világos sárgásbarna, kemény, nehéz
 rendkívül dekoratív faj
 nevével ellentétben a mai Magyarország területén őshonosan nem él, de Dél-
Erdélyben már őshonosan megtalálható
220
♀
Magyar tölgy (Quercus frainetto)
221
FAGACEAE QUERCUS
Kocsánytalan tölgy
Quercus petraea (MATTUSCHKA) LIEBL. (Qu. sessiliflora SALISB.) agg.
a: sessile oak n: Trauben-Eiche
Alaki jellemzők
 törzse nyúlánk, kérge hosszant repedezett, szürkésbarna, koronája boltozatos, ágai
nem vastagok, fölfelé törők
 vesszeje szürkés-, barnás- vagy sötétzöld, kopasz, rügyei hegyesek, világosbarnák,
pillásak
 levelei szórt állásúak, elliptikusak vagy visszás tojásdadok, 6-14 cm hosszúak, felül
fényes sötétzöldek, fonákuk szürkés- vagy világoszöld, finoman szőrös, hosszú
nyelűek (1-3 cm)
 egylaki, porzós virágzata csüngő, sárgászöld, termős virágai 3-5-ösével tömörülnek
vagy igen rövid kocsányon ülnek
 makk termése 1 év alatt érik, 15-30 mm hosszú, okkersárga, kupacsa a makk 1/3-át
borítja
 xeromezofil – mezofil  acidoklin – baziklin
Elterjedés
 Európa (hiányzik Kelet-Európából), Kis-Ázsia, Kaukázus
Előfordulás
 alföldjeinkről hiányzik, hegy- és dombvidékeinken gyakori
Élőhely
 gyertyános-kocsánytalan tölgyesek, mészkerülő tölgyesek, mészkerülő gyertyános-
tölgyesek, fenyőelegyes-tölgyesek, mészkedvelő tölgyesek, cseres-kocsánytalan tölgyesek
állományalkotó fafaja, elegyfaként bükkösökben, mészkerülő bükkösökben is felbukkan
Egyéb
 fája sárgásbarna, kemény, nehéz, rugalmas, tartós
 változatos faj, három kisfaját (alfaját?) különítik el: 1. valódi kocsánytalan tölgy (Q.
petraea s. str.) (a), mely mezofil karakterű, s elsősorban az üde lomboserdőkben
található, 2. dárdáskaréjú kocsánytalan tölgy (Q. dalechampii TEN.) (b), mely
xeromezofil karakterű, s főként a cseres-tölgyesekben, mészkedvelő tölgyesekben lép
fel, 3. erdélyi kocsánytalan tölgy (Q. polycarpa SCHUR) (c), a szárazságot a
legjobban tűrő taxon, hazánkban ritka, tipikus példányai alig vannak
222
 az 1970-es évek végétől járványszerű betegség károsította e fajt
223
a
Kocsánytalan tölgy (Quercus petraea)
224
FAGACEAE QUERCUS
Molyhos tölgy
Quercus pubescens WILLD. (Qu. lanuginosa THUILL.)
a: downy oak n: Flaum-Eiche
Alaki jellemzők
 kis vagy közepes termetű fa (5-20 m)
 törzse görbe, vastag ágakra bomló, kérge szürkésbarna, puha, morzsolható, négy-
szögletes kéregcserepekkel, koronája szabálytalan, ellaposodó, ágai vastagok
 vesszeje vékony, zöldesbarna, szürke molyhos réteggel, rügyei kicsik, tompák, szürkén
molyhosak
 levelei szórt állásúak, ± elliptikusak, kicsik, 5-8 cm hosszúak, vastagok, felül le-
kopaszodók, sötétzöldek, fonákukon molyhosak
 egylaki, porzós virágzata csüngő, sárgászöld, molyhos tengelyű, termős virágai 1-5-
ösével tömörülnek vagy rövid kocsányon ülnek
 makk termése 1 év alatt érik, 8-20 mm hosszú, világos okkersárga, a molyhos kupacs
a makk 1/2-1/3-át borítja
 mérsékelten hosszú életű (150-200 év), lassan növő faj
 őszi lombszíne arany- vagy barnássárga
Elterjedés
 Délnyugat- és Dél-Európa, Közép-Európa déli része, Kis-Ázsia, szubmediterrán jelleggel
Előfordulás
 Északi- és Dunántúli-középhegység, Nyugat-Dunántúl (Soproni-dombvidék), Dél-
Dunántúl, de szórványosan az alföldeken is
Élőhely
 bokorerdők, mészkedvelő tölgyesek állományalkotó fafaja, ritkán homoki és
lösztölgyesek
Egyéb
 fája sárgásbarna, kemény, nehéz, kevésbé rugalmas
 állományainak, mint véderdőknek, fontos talajvédő szerepe van
 közel álló rokonfaj az olasz tölgy (Quercus virgiliana TEN.), mely nagyobbra nő (20
m), törzse ± egyenes, kérge durván és főleg hosszan repedezett, vesszeje vastag,
rügyei ± négy oldalúak, levelei 8-16 cm hosszúak, kopaszodó fonákúak, 20-40 mm
hosszú termései hosszú, merev és molyhos tengelyen ülnek, nálunk is előfordul, de
alig ismert
225
♀
Molyhos tölgy (Quercus pubescens)
226
FAGACEAE QUERCUS
Kocsányos tölgy, mocsártölgy
Quercus robur L. (Qu. pedunculata EHRH.)
a: pedunculate oak n: Stiel-Eiche
Alaki jellemzők
 törzse nyúlánk, hengeres, ± térgörbe, kérge hosszant repedezett, vastag, kemény,
sötétbarna, koronája felszoruló, ágai felállók, vastagok
 vesszeje gyengén szögletes, zöldesbarna, kopasz, rügyei tompák, öt oldalúak,
világosbarnák, finoman pillásak
 levelei szórt állásúak, elliptikusak vagy visszás tojásdadok, 8-15 cm hosszúak,
vékonyak, kopaszak, rövid nyelűek (2-5 mm)
 egylaki, porzós virágzata csüngő, sárgászöld, termős virágai hosszú, merev
tengelyen 4-6-osával ülnek
 makk termése 1 év alatt érik, 18-35 mm hosszú, világosbarna, frissen olajzöld
hosszanti sávokkal, a kupacs a makk 1/4-ét borítja
 lombfakadással egyidőben, április második felében (későn fakadó változat), vagy
lombfakadás után, június első felében (korán fakadó változat) virágzik
 őszi lombszíne sárga (korán fakadó változat), vagy nem színesedik, csak télen
megbarnul (későn fakadó változat)
 xeromezofil – mezohigrofil  neutrofil, sótűrő
Elterjedés
 Európa (hiányzik a tipikus Mediterraneumból és Észak-Európa jó részéről)
Előfordulás
 alföldjeinken gyakori, helyenként az alacsony dombvidékekre is behatol
Élőhely
 keményfás ligeterdők, gyertyános-kocsányos tölgyesek, erdőssztyepp erdők, cseres-
kocsányos tölgyesek űllományalkotó fafaja, ritkábban fenyőelegyes-tölgyesek,
termőhelyi optimumában a talajvíz közelsége döntő faktor
Egyéb
 fája sárgásbarna, kemény, nehéz, rugalmas, tartós
 területfoglalása csökkenőben van
 alfajaként különítik el a szlavón tölgyet (subsp. slavonica /GÁY./ MÁTYÁS), mely
tipikus előfordulása a Dráva és a Száva közén van, ± egyenes törzsű, finomabb
kérgű, vékonyabb oldalágú, mint az alapfaj, hazánkban állományszerűen ültetik
 gyakran kereszteződik a kocsánytalan tölggyel (kisfajaival, ezért több hibridet írtak le)
227
♀
Kocsányos tölgy (Quercus robur)
228
FAGACEAE QUERCUS
Vörös tölgy
Quercus rubra L. (Qu. borealis MICHX.)
a: northern red oak n: Rot-Eiche
Alaki jellemzők
 törzse nyúlánk, kérge szürke, sokáig sima, csak idős korban repedezik sekélyen,
koronája sudaras, ágai vékonyak
 vesszeje erősen bordás, vörösesbarna, fényes, rügyei hegyesek, világosbarnák, pillásak
 levelei szórt állásúak, elliptikusak vagy visszás tojásdadok, 10-22 cm hosszúak,
vékonyak, kopaszodók, felül fénylő zöldek, fonákuk sárgászöld
 egylaki, porzós virágzata csüngő, sárgászöld, termős virágai 1-2-esével rövid
kocsányon ülnek
 makk termése 2 év alatt érik, zömök, 20-25 mm hosszú, vörösesbarna, finoman
szőrös, a lapos, tányérszerű kupacs a makk legfeljebb 1/4-ét borítja
 termése szeptember második, október első felében érik, októberben hullik
 őszi lombszíne vörös- vagy sárgásbarna
Ö k o l ó g i a i jellemzők
 közepes hőigényű, fagyérzékeny  fényigényes
Elterjedés
Előfordulás
 sík vidéki – dombvidéki – középhegységi faj, nálunk nem őshonos, adventív elem
 az alföldi kötött, szikes és meszes talajok kivételével az egész országban megtalálhatók
kisebb állományai
Élőhely
 hazájában a lombhullató erdők zónájának egyik jellemző fafaja, hazánkban elsősorban
elegyetlen kultúrállományokat létesítenek belőle
Egyéb
 fája rózsaszínű, kemény, nehéz, kevésbé tartós
 nálunk a var. maxima SARG. változatát ültetik, melynek makkja nagyobb, kupacsa
laposabb és behajló szélű, mint az alapfajé
 erős fototropizmusa és nagy levelei miatt állományainak belseje fényben szegény
 lehullott lombja nehezen bomlik
 a légszennyezést jól tűri
 feltűnő őszi lombszíneződése miatt zöldterületek fásítására alkalmas
229
♀
Vörös tölgy (Quercus rubra)
230
RHAMNACEAE RHAMNUS
Varjútövis-benge, varjútövis, ebtövis
Rhamnus catharticus L.
a: common buckthorn n: Gewöhnlicher Kreuzdorn
Alaki jellemzők
 nagyobb cserje, ritkán kis termetű fa (6-10 m), törzse többnyire villásan elágazik,
ágai felállóak, vesszőszerűek, kérge feketésszürke, ± vízszintesen repedező és föl-
pöndörödő kéregcserepekkel, lombozata laza
 vesszeje rendszerint szártövisben végződik, hamuszürke, fénylő, az erőteljes vesszőkön
a rügyállás eltolt, rügyei sötétbarnák, elhajló csúcsúak
 levelei keresztben átellenesek, elliptikusak, 5-7 cm hosszúak, ráncosak, felül sötét-
zöldek, fonákuk zöld vagy kékeszöld
 poligám virágai levélhónalji, csomószerű bogernyőkben nyílnak, aprók, sárgászöldek
 benge termése borsó nagyságú, fényesfekete, benne 3 csontárral, melyek tojásdad
alakúak, 4-5 mm hosszúak, barnásszürkék
 xerofil – xeromezofil – mezofil  baziklin
Elterjedés
 Európa (Észak- és Északkelet-Európából hiányzik, Dél-Európában szórványos),
Nyugat-Ázsia
Előfordulás
 az Északi- és Dunántúli-középhegységben gyakori, Nyugat- és Dél-Dunántúlon
szórványos, a Kis- és Nagyalföldön helyenként hiányzik
Élőhely
 bokorerdők, mészkedvelő tölgyesek, cseres-tölgyesek, erdőssztyepp erdők, szegély-
cserjések, ritkábban üde lomberdők
Egyéb
 fája feltűnő narancsvörös, kemény, szép rajzolatú
 jó termőhelyen nőhet fatermetűvé
231
Varjútövis-benge (Rhamnus catharticus)
232
RHAMNACEAE RHAMNUS
Kövi benge, sziklai benge, szirti benge
Rhamnus saxatilis JACQ. (R. infectorius L.)
a: rock buckthorn n: Felsen-Kreuzdorn
Alaki jellemzők
 kisebb cserje (1 m), törzset nem növeszt, ágai dúsan elágaznak és berzedten
szétállanak
 vesszeje rendszerint szártövisben végződik, nagyon vékony, sárgás- vagy világos-
barna, az erőteljes vesszőkön a rügyállás eltolt, rügyei aprók, világosbarnák
 levelei keresztben átellenesek, lándzsásak vagy tojásdad lándzsásak, 1-3 cm
hosszúak, bőrszerűek, felül sötétzöldek, fonákuk fehéres zöld
 poligám virágai levélhónalji, csomószerű bogernyőkben nyílnak, aprók, sárgák
 benge termése gömbölyded, 5-7 mm átmérőjű, fényesfekete, benne 2-3 csontárral,
melyek tojásdad alakúak, 3-4 mm hosszúak, szürkésbarnák
 termése július-augusztusban érik, télen hullik
Elterjedés
 Közép-Európa, szórványosan Dél-Európa
Előfordulás
 középhegységi (– magashegységi) faj
 Soproni-dombvidék (Dudlesz-erdő, Szárhalom)
Élőhely
 nálunk mészkedvelő tölgyesek és széleik, az Alpokban bokorerdőkben és szikla-
erdőkben is él
Egyéb
 a varjútövis-bengével hibridizálódik, a hibrid (R. x gayeri KÁRP.) a kövi bengével
együtt fordul elő, mely szintén védett
233
Kövi benge (Rhamnus saxatilis)
234
GROSSULARIACEAE RIBES
Havasi ribiszke
Ribes alpinum L.
a: alpine currant n: Alpen-Johannisbeere
Alaki jellemzők
 kisebb cserje (1,5 m)
 vesszeje vékony, fénylőbarna, rügyei világossárgák, görbülő csúcsúak
 levelei szórt állásúak, 3, ritkábban 5 karéjúak, 3-5 cm hosszúak, felül sötétzöldek,
gyéren szőrösek, fonákuk fénylő világoszöld
 rendszerint kétlaki, virágai levélhónalji, felálló fürtökben nyílnak, sárgászöldek vagy
pirosassárgák
 álbogyó termése borsó nagyságú, skarlátvörös, íztelen, magjai tojásdad alakúak, 2-
2,5 mm hosszúak, barnásvörösek
 lombfakadás után, áprilisban virágzik
 őszi lombszíne arany- vagy sárgászöld
 tőről jól, gyökérről nagyon ritkán sarjad
 xeromezofil – mezofil  (acidoklin –) baziklin
Elterjedés
 Európa főként magashegységi területei, Kaukázus, Észak-Afrika
Előfordulás
 magashegységi faj
 Zempléni-hegység északi része, Tornai-karszt, Bükk, Mátra, Magas-Bakony
Élőhely
 bükkösök, szurdokerdők
Egyéb
 nálunk feltehetően jégkorszaki maradvány (glaciális reliktum)
235
Havasi ribiszke (Ribes alpinum)
236
Arany ribiszke
Ribes aureum PURSCH
a: golden currant n: Gold-Johannisbeere
Alaki jellemzők
 kisebb cserje (2 m), ágai felállóak
 vesszeje világossárga vagy világosbarna, szalagosan elváló kérgű, rügyei barnásak,
finoman szőrösek
 levelei szórt állásúak, 3, ritkábban 5 karéjúak, 3-6 cm hosszúak, felül fényesek,
zöldek, fonákuk kopasz
 poligám virágai levélhónalji fürtökben nyílnak, aranysárgák, kellemes illatúak
 álbogyó termése borsó nagyságú, fekete, fénylő, magjai szabálytalan tojásdadok,
2,5-3 mm hosszúak, feketék
 termése júliusban érik, augusztusban hullik
 őszi lombszíne sötétpiros
 xerofil  neutrofil, gyengén sótűrő
Elterjedés
 pacifikus Észak-Amerika
Előfordulás
 az alföldi melegebb, lazább talajú termőhelyein gyakran elvadul
Élőhely
 hazájában nagyon sokféle élőhelyen (pl. tűlevelű és lombos erdőkben, folyóparti és
hegyvidéki cserjésekben) előfordul, nálunk korábban erdőszegélyekben, erdősávokban
ültették, ill. alanyként, díszcserjeként termesztik, ma kultúrerdőkben (pl. akácos),
tanyák környékén, bolygatott termőhelyeken verődik fel
Egyéb
 alanyként is használt faj
 Európába először a XIX. század elején hozták be
 rendszeres és gazdag virágzása miatt díszcserje
 özönfaj
 termést ritkán hoz
237
Arany ribiszke (Ribes aureum)
238
Fekete ribiszke
Ribes nigrum L.
a: black currant n: Schwarz-Johannisbeere
Alaki jellemzők
 kisebb cserje (1,5-2 m)
 vesszeje szürkéssárga vagy szürkésbarna, rügyei világosbarnák, megdörzsölve
 levelei szórt állásúak, 3 vagy 5 karéjúak, 5-10 cm hosszúak, felül zöldek, fonákuk
világoszöld, sárga mirigyekkel pontozott, feltűnő aromatikus illatúak
 poligám virágai levélhónalji fürtökben nyílnak, belül piroslók, kívül zöldek és
finoman szőrösek, átható illatúak
 álbogyó termése borsó nagyságú, fekete, jellegzetes illatú, magjai megnyúltak, 1,8-
2,6 mm hosszúak, feketék
 lombfakadás után, áprilisban-májusban virágzik
 tőről és ritkán gyökérről is sarjad
 higrofil  acidoklin
Elterjedés
 Európa (a déli részek kivételével) és Ázsia
Előfordulás
 sík vidéki faj, hazai őshonossága vitatott
 fontosabb előfordulásai: Szigetköz, Hanság, Gödi-szigetek, Ipolyszög, továbbá számos
kivadulás
Élőhely
 ligeterdők, láperdők
Egyéb
 védett faj
 számos fajtáját termesztik
239
Fekete ribiszke (Ribes nigrum)
240
Bérci ribiszke, sziklai ribiszke, kövi ribiszke
Ribes petraeum WULFEN
a: rock currant n: Felsen-Johannisbeere
Alaki jellemzők
 kisebb cserje (2 m)
 vesszeje vastag, világos- vagy szürkésbarna, rügyei nagyok, barnák
 levelei szórt állásúak, 3 vagy 5 karéjúak, 7-10 cm hosszúak, vékonyak, felül
sötétzöldek, ráncosak, fonákuk az erek mentén szőrös
 poligám virágai levélhónalji fürtökben nyílnak, zöldespirosak
 álbogyó termése borsó nagyságú, sötétvörös, savanyú, magjai szabálytalan
tojásdadok, 2,5-3 mm hosszúak, barnásvörös színűek
 termése július-augusztusban érik és hullik
Ö kológiai jellemzők
 xeromezofil-mezohigrofil  neutrofil
Elterjedés
 Közép- és Dél-Európa magashegységei, Kaukázus, Észak-Afrika
Előfordulás
 magashegységi faj
 egykor Bükk-hegység (Jávorkút)
Élőhely
 magashegységi élőhelyein alhavasi cserjések, lucfenyvesek, fenyőelegyes-bükkösök,
szurdokerdők, sziklaerdők, patak menti magaskórósok, nálunk egy bükkös vágás-
területén találták
Egyéb
 hazánkban 1956-ban találták meg, de még abban az évtizedben kipusztult
 védett faj
241
Bérci ribiszke (Ribes petraeum)
242
Piros ribiszke, kerti ribiszke
Ribes rubrum L. (R. vulgare LAM.)
a: red currant n: Rot-Johannisbeere
Alaki jellemzők
 kisebb cserje (1-1,5 m)
 vesszeje szürke, ritkábban vörösesbarna, rügyei kicsik, világosbarnák
 levelei szórt állásúak, 3 vagy 5 karéjúak, 5-7 cm hosszúak, felül sötétzöldek, fonákuk
erezett, pelyhes
 poligám virágai levélhónalji fürtökben nyílnak, barnászöldek vagy világoszöldek
 álbogyó termése borsó nagyságú, piros, savanyú, magjai szabálytalan tojásdadok,
2-2,5 mm hosszúak, vöröses- vagy sárgásbarna színűek
 tőről sarjad, gyökfőből eredő vízszintes oldalágai meggyökeresednek, melyekkel sarj-
telepet alkothat
 hidegtűrő  árnytűrő
Elterjedés
 Észak-Európa, de évszázadok óta termesztik és elvadul, így elterjedése nehezen
megállapítható
Előfordulás
 sík vidéki (– dombvidéki) faj, hazánkban nem őshonos
 az egész országban szórványosan, de sokfelé felbukkan
Élőhely
 láperdők, ligeterdők, ritkábban üde lomberdők
Egyéb
 kertekben a vörös ribiszkével (R. spicatum ROBSON) képzett hibridjének nemesített
kultúrváltozatait termesztik
 hazánkban a XVI. századtól termesztik kertjeinkben
243
Piros ribiszke (Ribes rubrum)
244
Köszméte, egres
Ribes uva-crispa L. (R. grossularia L.)
a: wild gooseberry n: Stachelbeere
Alaki jellemzők
 vesszeje világosszürke, barázdált, rövid és kisebb-nagyobb, egyszerű tüskékkel, a
szárcsomókon hármas, merev levéltövisekkel, rügyei világosbarnák
 levelei szórt állásúak, 3 vagy 5 karéjúak, 2-6 cm hosszúak, felül élénkzöldek, fényesek,
fonákuk világoszöld, többnyire pelyhes
 poligám virágai 1-3 tagú, levélhónalji fürtökben nyílnak, zöldesek vagy piroslók
 álbogyó termése ovális, 12-15 mm hosszú, zöld, csupasz vagy mirigyszőrös, a magvak
szabálytalan tojásdadok, 2,2-3,6 mm hosszúak, feketésbarnák
 lombfakadás után, áprilisban virágzik
 termése május-júniusban érik, június-júliusban hullik
 tőről és gyökérről is sarjad
Elterjedés
 Európa (de hiányzik Kelet-Európából), Észak-Afrika, Kaukázus
Előfordulás
 középhegységi (– magashegységi) faj
 a középhegységekben (különösen az Északi-középhegységben) gyakoribb, a domb-
vidékeken nagyon szórványos, a Nagyalföldről szinte teljesen hiányzik, a
Kisalföldön szórványos, utóbbi két területen kivadulásairól beszélhetünk
Élőhely
 szikladomborzatú erdők, bükkösök, ritkábban gyertyános-kocsánytalan tölgyesek,
ligeterdők
Egyéb
 termesztett alakjai gyakran kivadulnak, melyek hajtása nem tüskés
245
Köszméte (Ribes uva-crispa)
246
FABACEAE ROBINIA
Fehér akác
Robinia pseudoacacia L.
a: black locust n: Gewöhnlich-Robinie
Alaki jellemzők
 törzse nyúlánk, ormós, térgörbe, kérge szürkésbarna, igen vastag, hálózatosan
repedezett, koronája magasra tolódó, nagyon laza, ágai vékonyak
 vesszeje zegzugos, bordás, vörösesbarna, a levélripacs két oldalán 1-1 lapos, merev,
szúrós pálhatövissel, rügyei rejtettek, rozsdabarnán szőrözöttek
 levelei szórt állásúak, páratlanul szárnyaltak, 9-19 levélkéből állnak, melyek elliptikusak,
2,5-4,5 cm hosszúak, vékonyak, felül szürkészöldek, fonákuk halvány kékeszöld
 pillangós virágai levélhónalji, csüngő fürtökben nyílnak, fehérek, torkuk zöldessárga
 hüvely termése egyenes, lapos, 6-11 cm hosszú, vörösesbarna, magjai vese
alakúak, 3-5 mm hosszúak, feketésbarnák
 termése októberben érik, tél végén-tavasszal hullik
 őszi lombszíne zöldessárga vagy sárga
 tőről és gyökérről is jól sarjad
 melegigényes, fagyérzékeny  fényigényes
 xeromezofil  neutrofil, nitrofil
Elterjedés
Előfordulás
 nálunk nem őshonos faj, adventív elem
 főleg a sík vidékeken és az alacsonyabb dombvidéken ültetik, de a középhegységekben
is előfordulnak állományai
Élőhely
 hazájában meleg, sokszor erózióra hajlamos lejtőkön, suvadásokban jelenik meg,
hazánkban kultúrerdőkben állományszerűen ültetik, de aggresszív módon behatol a
természetszerű erdőkbe, gyepekbe is, fasorokba, erdősávokba is telepítik
Egyéb
 fája zöldesbarna, kemény, nehéz, tartós, kiváló tüzifa
 Európába 1601-ben került be, hazánkba 1710-1720 között hozták be
 jó mézelő, kérge és magja mérgező
 gyökerén nitrogéngyűjtő baktérium faj (Rhizobium leguminosarum) él
 ma az ország erdőterületének több mint egyötödét, közel egynegyedét foglalja el
 ahol megtelepedett, szinte kiirthatatlan, ezért számos természeti értéket veszélyeztet
 özönfaj, nagyon sok problémát okoz a természetközeli erdőgazdálkodásban, a védett
területeken
247
Fehér akác (Robinia pseudoacacia)
248
ROSACEAE ROSA
 kisebb cserjék (0,2-3 m), száruk felálló, heverő vagy kúszó, többnyire tüskés, rügyeik
félgömb vagy tompa kúp alakúak, leveleik szórt állásúak, páratlanul szárnyaltak,
virágaik oldalhajtásokon magánosan vagy sátorozó fürtökben nyílnak, csipkebogyó
áltermésük húsos falú, benne az aszmagok ± tojásdadok, 2-4 mm hosszúak, fásodott
falúak
 lombfakadás után, május-júniusban virágoznak
 termésük szeptember-októberben érik, télen hullik
Erdei rózsa
Rosa arvensis HUDSON
a: ayrshire rose n: Liege-Rose
 kúszó szárú cserje, vesszeje vékony, zöld, vékony horgas tüskéi gyéren állnak, levelei
(5-)7 tagúak, levélkéi puhák, fénytelenek, fonákukon gyéren pelyhesek, magános
virágai kicsik, fehérek, 10-15 mm hosszú csipkebogyói pirosak, melyeken jól
láthatók az oszlopszerűen álló összenőtt(!) bibeszálak
 föld feletti, vízszintesen kúszó szára meggyökeresedhet, s ezzel is terjedhet
 Mátra, Bakony, Balaton-felvidék, Keszthelyi-hg., Soproni-hegység, Kőszegi-
hegység, Zselic, Dráva-sík, Duna-vidék
 bükkösök, gyertyános-tölgyesek
Parlagi rózsa
Rosa gallica L.
a: french rose n: Essig-Rose
 0,2-0,8 m magas, felálló szárú cserje, vesszeje vékony, zöldes, egyenes vagy enyhén
ívelt, karcsú tüskékkel és mirigyes sertékkel borított, levelei (3-)5 tagúak, levélkéi
nagyok, merevek, bőrszerűek, magános virágai nagyok, bíborszínűek, 15-20 mm
hosszú csipkebogyói barnáspirosak, mirigyszőrösek
 gyöktörzse kúszó, telepeket alkothat
 az Északi-középhegységben és a Dunántúlon elég gyakori, az alföldeken ritkább
 száraz tölgyesek szélei, tisztásai
249
Erdei rózsa (Rosa arvensis)
Parlagi rózsa (Rosa gallica)
250
ROSACEAE ROSA
Havasalji rózsa
Rosa pendulina L.
a: alpine rose n: Hängefrucht-Rose
 0,5-1,5 m magas, felálló szárú cserje, vesszeje sárgászöld, legfeljebb az alsó
szakaszon lévő, sűrűn álló, serteszerű tüskékkel, levelei 7-11 tagúak, levélkéi
kopaszak, fonákuk gyakran mirigyes és megdörzsölve gyanta illatú, magános virágai
nagyok, sötétlilás pirosak, ciklámen illatúak, 15-20 mm hosszú csipkebogyói
csüngők, megnyúltak, narancsvörösek, mirigyszőrösek
 gyökérről sarjad, laza sarjtelepet alkot
 magashegyvidéki-alhavasi maradvány faj, védett
 Északi-középhegység (hiányzik a Cserhátból), Nyugat-Dunántúl (Kőszegi-hegység,
Vend-vidék)
 bükkösök, szurdokerdők, szirti gyöngyvesszős cserjések
Jajrózsa
Rosa spinosissima L. (R. pimpinellifolia L.)
a: burnet rose n: Bibernell-Rose
 0,2-1 m magas, felálló szárú cserje, vesszeje vékony, világosbarna, sűrűn álló, hosszú
és rövid, egyenes tüskékkel, valamint mirigyes sertékkel borított, levelei 7-11 tagúak,
levélkéi aprók, kopaszak vagy elszórtan szőrösek, magános virágai tejfehérek, 10-15
mm átmérőjű csipkebogyói fényes feketék
 gyökérről sarjad, sűrű sarjtelepet alkot
 az Északi- és Dunántúli-középhegységben (főleg a csúcsokon és széleken) nem ritka,
a Dunántúl egyéb területein és a Nagyalföldön ritka
 száraz tölgyesek szélei, tisztásai
251
Havasalji rózsa (Rosa pendulina)
Jajrózsa (Rosa spinosissima)
252
ROSACEAE ROSA
Gyepűrózsák
Rosa canina L. agg.
a: dog rose n: Hunds-Rose
 1-3 m magas, ívesen meghajló, zöld szárú cserjék, tüskéik nagyok, széles alapúak,
horgasak, leveleik rendszerint 7 tagúak, levélkéik kopaszak vagy gyéren szőrösek,
megdörzsölve nem illatosak, sátorozó fürtökben nyíló virágaik fehérek vagy rózsa-
színűek, a csipkebogyók vörösek, kopaszak
 a középhegységekben és a dombvidéken gyakoribbak, a sík vidéken ritkábbak
 száraz tölgyesek szélei, szegélycserjések, felhagyott területek, mezsgyék
 hazánkban 8 faj él
Rozsdás rózsák
Rosa rubiginosa L. agg.
a: sweet briar n: Wein-Rose
 1-3 m magas, felálló szárú cserjék, tüskéik egyenesek vagy enyhén görbültek, ritkán
serteszerű tüskékkel kevertek, leveleik rendszerint 7 tagúak, levélkéik kopaszok vagy
a fonákukon kissé szőrösek, dúsan mirigyesek, megdörzsölve alma, gyanta vagy
parfüm illatúak, sátorozó fürtökben nyíló virágaik fehérek vagy rózsaszínűek, a
csipkebogyók vörösek, mirigyszőrösek
 az egész országban szórványosan, de főleg a hegy-dombvidékeken találhatók
 száraz-félszáraz erdők, származékaik
Molyhos rózsák
Rosa tomentosa SM. agg.
a: downy-leaved dog rose n: Filz-Rose
 1-3 m magas, felálló szárú cserjék, tüskéik egyenesek vagy enyhén görbültek, ritkán
serteszerű tüskékkel kevertek, leveleik rendszerint 7 tagúak, levélkéik erősen
molyhos szőrzetűek, megdörzsölve gyanta illatúak, sátorozó fürtökben nyíló virágaik
rózsaszínűek, a csipkebogyók vörösek, mirigyszőrösek
 Északi-középhegység (Zempléni-hg., Tarna-vidék, Börzsöny), Dunántúli-
középhegység (Bakony), Nyugat- és Dél-Dunántúl (Zselic)
 üde lomberdők
 az ide tartozó szentendrei rózsa (R. sancti-andreae DEG. et TRTM. ex JÁV.) kultúr-
reliktum fajunk, mely védett, s a Sashegyen, Szentendrén és Prügyön található
253
Gyepűrózsák (Rosa canina agg.)
Rozsdás rózsák (Rosa rubiginosa agg.)
Molyhos rózsák (Rosa tomentosa agg.)
254
ROSACEAE RUBUS
Hamvas szeder, kék szeder
Rubus caesius L.
a: dewberry n: Auen-Brombeere
Alaki jellemzők
 félcserje (0,5-0,8 m), ívesen meghajló, csúcsán rendszerint legyökeresedő
hajtásokkal
 vesszeje hengeres, vörösesbarna, hamvas, egyenlőtlenül elszórt, ár alakú tüskékkel,
rügyei világosbarnák
 levelei szórt állásúak, hármasak, zöldek, fonákuk lágyan szőrös
 virágai kevés tagú álernyőkben nyílnak, a szirmok a csészénél hosszabbak, fehérek
 szeder terméscsoportja a kúpos vacokkal együtt válik le, kevés részterméskéből áll,
hamvaskék, savanykás
 hajtásképzése kétéves ciklusú, gyorsan növő faj
 őszi lombszíne zöld- vagy barnászöld
 tőről jól sarjad, első éves hajtásvégei legyökeresedhetnek
 mérsékelten melegigényes  árnytűrő
 higrofil  neutrofil, nitrofil
Elterjedés
Előfordulás
 a sík vidékeken gyakori, a domb- és hegyvidékeken ritkább
Élőhely
 sík vidéki ligeterdők, láperdők, ritkábban patakmenti ligeterdők, üde lomberdők
Egyéb
 a heverő szárú var. arvalis RCHB. változata szántókon és bolygatott gyomtársulásokban
terjedőben van
 termése jóízű, ehető
255
Hamvas szeder(Rubus caesius)
256
ROSACEAE RUBUS
Molyhos szeder
Rubus canescens DC. (R. tomentosus BORKH.)
a: - n: Filz-Brombeere
Alaki jellemzők
 félcserje (0,6-1 m), vesszejei kétfélék lehetnek
 vesszeje szögletes, a földre terültek sűrűn szőrösek, a felegyenesedők kopaszak vagy
gyéren szőrösek, tüskéi rövidek, hátrahajlottak
 levelei szórt állásúak, 3 vagy 5 levélkéből ujjasan összetettek, kissé bőrszerűek, felül
sötétzöldek, fonákuk fehéren molyhos
 virágai dúsvirágú fürtökben vagy bugákban nyílnak, sárgásfehérek
 szeder terméscsoportja a kúpos vacokkal együtt válik le, sok részterméskéből áll,
fényesfekete, ± száraz húsú, aromatikus ízű
 őszi lombszíne zöld vagy barnásszöld
 tőről jól sarjad, földre terült hajtásai legyökeresedhetnek
 xerofil  baziklin, ± nitrofil
Elterjedés
 Európa déli fele, Kis-Ázsia, Kaukázus
Előfordulás
 főleg középhegységeinkben él, szórványos a dombvidékeken
Élőhely
 bokorerdők, mészkedvelő tölgyesek és főleg szélei, vágások, felhagyott szőlők
Egyéb
 kevéssé ismert faj
257
Molyhos szeder (Rubus canescens)
258
ROSACEAE RUBUS
Földi szedrek, vadszedrek
Rubus fruticosus L. agg.
a: blackberry n: Brombeere
Alaki jellemzők
 félcserjék (1-2,5 m), változatos megjelenéssel, mely két fő (mesterséges) csoportra
osztható: alacsonyabb, elfekvő szárú és magasabb, ívesen meghajló szárú kisfajokra
 vesszejük hengeres, elfekvő, árszerű tüskékkel, sertékkel és mirigyszőrökkel sűrűn
fedett (borzas szedrek = Heteracanthi-csoport), vagy vesszejük szögletes, erőteljes,
ívesen meghajló, erős, széles alapú, ritkán álló tüskékkel fedett (tüskés szedrek =
Homalacanthi-csoport), rügyeik világosbarnák
 leveleik szórt állásúak, az elfekvő szárú fajoknál többnyire 3 levélkéből összetettek,
felül zöldek, fonákuk lágyan, sűrűn szőrösek, illetve az ívesen meghajló szárú
fajoknál többnyire 5 levélkéből ujjasan összetettek, felül sötétzöldek, fonákuk kopasz,
gyéren vagy sűrűn szőrös
 virágaik dúsvirágú fürtökben vagy bugákban nyílnak, fehérek, rózsaszínűek vagy
piroslók
 szeder terméscsoportjuk a kúpos vacokkal együtt válik le, sok részterméskéből áll,
fényesfekete, lédús, édes-savanykás ízű
 hajtásképzésük kétéves ciklusú, gyorsan növő kisfajok
 lombfakadás után, június-júliusban virágoznak
 termésük augusztus-októberben érik és hullik
 őszi lombszínük zöld, ibolyás- vagy barnászöld
 tőről jól sarjadnak, első éves hajtásvégeik legyökeresedhetnek
 közepes hőigényűek  árnytűrők / fényigényesek
 mezofil – mezohigrofil / xeromezofil  neutrofil, nitrofil
Elterjedés
 Nyugat- és Közép-Európa
Előfordulás
 dombvidéki – középhegységi fajok
 hegy- és dombvidékeinken gyakoriak, az alföldről szinte teljesen hiányoznak
Élőhely
 bükkösök, szurdokerdők, patakmenti ligeterdők / erdőszélek, vágásterületek
Egyéb
 hazánkból eddig 73 kisfaj előfordulását jelezték, továbbiak megtalálása várható
 a kisfajok esetében gyakori a hibridizáció, a hibridek részleges stabilizálódása, az
apogám szaporodásmód
 az erőteljes bolygatást, tápanyagfelszabadulást (pl. tarvágás, túlzott létszámú nagyvad-
állomány) tömeges megjelenésükkel jelzik
 a hegy- és dombvidékeken erőteljes felszaporodásuk tapasztalható
 termésük jóízű, ehető
259
 a nagyvad leveleiket (télen is) előszeretettel fogyasztja
260
Földi szedrek (Rubus fruticosus agg.)
261
ROSACEAE RUBUS
Málna, erdei málna
Rubus idaeus L.
a: raspberry n: Himbeere
Alaki jellemzők
 félcserje (1-1,5 m), felálló, csúcsán meghajló hajtásokkal
 vesszeje hengeres, kissé zegzugos, szürkésbarna, hamvas, különösen a töve felé
merev, vékony tüskékkel fedett, de lehet tüskétlen is, rügyei világosbarnák
 levelei szórt állásúak, páratlanul szárnyaltak, 3 vagy 5, ritkábban 7 levélkéből össze-
tettek, ráncosak, felül sötétzöldek, fonákuk fehéren nemezes
 virágai kevés tagú álernyőkben nyílnak, szirmai a csészénél rövidebbek, fehérek
 szeder terméscsoportja a vacokkúpról könnyen leválik, sok részterméskéből áll,
világospiros, bársonyos felületű, édes
 termése júliusban érik és hullik
 őszi lombszíne zöld vagy barnászöld
 gyökérről jól sarjad, hajtásvégei viszont nem gyökeresednek le
 mezofil  (acidoklin –) neutrofil, nitrofil
Elterjedés
 Eurázsia és Észak-Amerika, cirkumboreális jelleggel
Előfordulás
 középhegységeinkben, Nyugat- és Délnyugat-Dunántúlon gyakori, Dél-Dunántúlon
és a Kisalföldön szórványos
Élőhely
 bükkösök, szikladomborzatú erdők, főleg vágásterületeik
Egyéb
 nagyobb termésű fajtáit termesztik
262
Málna (Rubus idaeus)
263
LILIACEAE RUSCUS
Szúrós csodabogyó, egértövis
Ruscus aculeatus L.
a: butcher's broom n: Stech-Mäusedorn
Alaki jellemzők
 örökzöld törpecserje (50 cm, de akár 100 cm is lehet), szára föláll és elágazik,
levélágai ± átellenesen állanak, tojásdadok, 1-3 cm hosszúak, tompa zöld színűek,
szúrósak
 levelei kicsinyek, pikkelyszerűek, barnák, a levélágak tövénél helyezkednek el
 egylaki, virágai a levélágak közepe táján pikkelyszerű murvalevelek hónaljából 1-2-
esével erednek, zöldesfehérek
 bogyó termése gömbölyded, 10-15 mm átmérőjű, kárminpiros, benne többnyire 1
gömbölyded, 6-9 mm hosszú, viaszfényű mag van
 márciusban virágzik
 gyöktörzséről sarjad
 mezofil  bazifil
Elterjedés
 Nyugat- és Dél-Európa, Észak-Afrika, szubatlanti-szubmediterrán jelleggel
Előfordulás
 Keszthelyi-hegység és Balaton-felvidék (Balatonederics, Szigliget) ritka, Dél-
Dunántúl (Somogy, Baranya és Tolna megye) gyakori
Élőhely
 bükkösök, gyertyános-tölgyesek, cseres-kocsánytalan tölgyesek, ritkábban mészkedvelő
tölgyesek, keményfás ligeterdők
Egyéb
 védett faj
 korábban koszorúkészítésre nagytömegben gyűjtötték
 rendszerint tömegesen lép fel
264
♀ ♂
Szúrós csodabogyó (Ruscus aculeatus)
265
LILIACEAE RUSCUS
Lónyelvű csodabogyó
Ruscus hypoglossum L.
a: double tongue n: Zungen-Mäusedorn
Alaki jellemzők
 örökzöld törpecserje (20-30 cm), szára ferde, egyszerű, ritkán elágazó, levélágai alul
± átellenesen, felül váltakozva állnak, tojásdadok vagy lándzsás tojásdadok, 4-7 cm
hosszúak, fénylő zöldek, nem szúrósak
 levelei kicsinyek, pikkelyszerűek, barnák, a levélágak tövénél helyezkednek el
 egylaki, virágai a levélágak közepe táján pikkelyszerű murvalevelek hónaljából 5-6-
osával erednek, zöldesfehérek
 bogyó termése gömbölyded, 8-10 mm átmérőjű, gyakran kétoldalt kissé lapított,
benne többnyire 2 félgömbölyű, 5-6 mm hosszú viaszfényű mag van
 március második, április első felében virágzik
 gyöktörzséről sarjad
 mezofil  bazifil
Elterjedés
 Dél-Európa, Kaukázus, Észak-Afrika, szubmediterrán jelleggel
Előfordulás
 Dunántúli-középhegység (Magas-Bakony, Keszthelyi-hegység, Sümeg) ritka, Dél-
Dunántúl gyakoribb
Élőhely
 bükkösök, ritkábban gyertyános-kocsánytalan tölgyesek
Egyéb
 védett faj
 a szúrós csodabogyóval ellentétben nem tömegesen, hanem egyesével vagy csak kis
egyedszámban lép fel
266
♀ ♂
Lónyelvű csodabogyó (Ruscus hypoglossum)
267
SALICACEAE SALIX
Fehér fűz, ezüst fűz
Salix alba L.
a: white willow n: Silber-Weide
Alaki jellemzők
 törzse nyúlánk, ± szabálytalanul hajlott, kérge barnásszürke, hosszant repedezett,
koronája megnyúlt kúp alakú, ágai felállók, seprőszerűen elágazók
 vesszeje vékony, zöldesbarna, élénksárga vagy élénkpiros, a csúcsi részen selymesen
szőrös, rügyei a vesszőhöz hasonló színűek, selymesen szőrösek
 levelei szórt állásúak, keskeny lándzsásak, 5-10 cm hosszúak, középen a leg-
szélesebbek, szürkészöldek, fonákuk maradandóan fénylő selyemszőrű
 kétlaki, porzós és termős füzérei lazák, lekonyulók, kocsányosak, murvapikkelyei zöldek
 tok termése kopasz, világosbarna, apró magjai szőrüstökösek
 termése és magja június első felében érik és hullik
 higrofil  baziklin
Elterjedés
Előfordulás
 alföldjeinken gyakori, de megtalálható a hegy-dombvidékek széles völgyeiben is
Élőhely
 mozgóvizes területek: puhafás ligeterdők állományalkotó fafaja, ezen kívül elcserjésedve
bokorfüzesekben is felverődik, továbbá pionír voltánál fogva más nedves területeken
is megjelenhet
Egyéb
 fája sárgásbarna, puha, könnyű, laza szövetű
 pionír faj
 vízbe merülő törzse légzőgyökereket fejleszt („szakállas fűz”)
 ma szelektált kultúrváltozatait ültetik, ezért az alapfaj visszaszorulóban van
 gyakran hibridizálódik a törékeny fűzzel, hibridjük (S. x rubens SCHRANK) helyenként
a szülőfajoknál is gyakoribb lehet
 jó mézelő
 magas tavaszi vízállásos helyeken vesszőtermelésre korábban ún. fejesfa üzemmódot
alkalmaztak
268
♀
Fehér fűz (Salix alba)
269
SALICACEAE SALIX
Füles fűz, zsályafűz
Salix aurita L.
a: eared willow n: Ohr-Weide
Alaki jellemzők
 kisebb cserje (1,5-2 m), sűrű ágrendszerrel
 vesszeje vékony, vörösesbarna, kopasz, fénylő, rügyei feketésbarnák, kopaszok
 levelei szórt állásúak, visszás tojásdadok, 2,5-5 cm hosszúak, felső harmadukban a
legszélesebbek, feltűnően ráncosak és hullámos élűek, felül kissé fénylő zöldek,
fonákuk kékesszürke, kopaszodó
 kétlaki, porzós és termős füzérei tömöttek, felállók, ülők, murvapikkelyei feketék
 tok termése molyhos, világosbarna, apró magjai szőrüstökösek
 lombfakadás előtt, március második, április első felében virágzik
 termése és magja májusban érik és hullik
 tőről sarjad
Elterjedés
 Európa (de Dél-Európában szórványos), szubatlanti-szubboreális jelleggel
Előfordulás
 szórványos a Beregi-síkon, Nyírségen, Északi-középhegységben, Hanságban, Bakony-
alján, Belső-Somogyban, valamivel gyakoribb Nyugat-Dunántúlon
Élőhely
 pangóvizes területek: fűz- és nyírlápok, fenyőelegyes-tölgyesek szélei, láprétek, lápok
Egyéb
 védett faj
 gyakran hibridizálódik a rekettyefűzzel, hibridjük a S. x multinervis DÖLL
270
♂
Füles fűz (Salix aurita)
271
SALICACEAE SALIX
Kecskefűz, leányfűz, pálmafűz, barkafa
Salix caprea L.
a: goat willow n: Sal-Weide
Alaki jellemzők
 nagyobb cserje vagy kis-közepes termetű fa (10-15 m)
 törzse ± egyenes, erősen ágas, kérge sima, szürke, szögletes paraszemölcsökkel, idős
korban hosszant repedezett
 vesszeje vastag, sárgás- vagy vörösesbarna, szürkén szőrös, rügyei zöldes- vagy
vörösesbarnák, kopaszak
 levelei szórt állásúak, elliptikusak, 5-10 cm hosszúak, középen a legszélesebbek,
ráncosak, felül fénylő sötétzöldek, fonákuk sűrűn molyhos
 lombfakadás előtt, márciusban, április első felében virágzik
Elterjedés
 Eurázsia
Előfordulás
 középhegységeinkben és dombvidékeinken gyakori, alföldjeinken szórványos
Élőhely
 többletvízhatástól független területek: vágásterületek, üde lomberdők és mészkerülő
erdők szélei; utak, nyiladékok szegélyei, rézsűk, roncsolt területek
Egyéb
 pionír faj
 jó mézelő
 a „húsvéti barkát” részben ez a faj szolgáltatja
 az erdészek „gyomfaként” üldözték, ma is erőteljesen visszaszorítják
272
♂
Kecskefűz (Salix caprea)
273
SALICACEAE SALIX
Rekettyefűz, hamvas fűz
Salix cinerea L.
a: gray willow n: Asch-Weide
Alaki jellemzők
 nagyobb cserje (5 m), félgömb alakú, tövétől erősen elágazó bokorral
 vesszeje vastag, zöldes- vagy feketésszürke, sűrűn, feketésszürkén szőrös, rügyei
sárgásbarnák, szürkén molyhosak
 levelei szórt állásúak, megnyúlt visszás tojásdadok, 5-12 cm hosszúak, felső
harmadukban a legszélesebbek, ráncosak, felül matt szürkészöldek, fonákuk sűrűn,
szürkén molyhos
Elterjedés
 Eurázsia, kontinentális jelleggel
Előfordulás
 sík vidéki – dombvidéki (– középhegységi) faj
 az alföld egyes részeiről és a középhegységek magasabb pontjairól hiányzik,
egyébként gyakori
Élőhely
 pangóvizes területek: fűz- és nyírlápok, égerlápok szélei, láprétek, mocsárrétek,
magassásosok, nádasok, továbbá más nedves területeken is felverődhet
Egyéb
 jó mézelő
 a „húsvéti barkát” részben ez a faj szolgáltatja
274
♂
Rekettyefűz (Salix cinerea)
275
SALICACEAE SALIX
Parti fűz, szürke fűz
Salix elaeagnos SCOP. (S. incanca SCHRANK)
a: hoary willow n: Grau-Weide
Alaki jellemzők
 nagyobb cserje (5 m) vagy kis termetű fa (10 m), törzse egyenes, kérge sötétszürke
 vesszeje közepesen vastag, zöldesszürke vagy vörösesbarna, finoman szőrös, ízközei
nagyon rövidek, rügyei sárgásbarnák, finoman szőrösek
 levelei szórt állásúak, szálas lándzsásak, 5-12 cm hosszúak, középső szakaszukon
hosszan párhuzamos szélűek, felül sötétzöldek, fényesek, fonákuk szürkésfehéren
nemezes
 kétlaki, porzós és termős füzérei tömöttek, felállók, ülők, murvapikkelyei vöröses-
barnák ill. halványzöldek
 lombfakadás előtt vagy azzal egyidőben, április második felében virágzik
 (xerofil-)higrofil  bazifil
Elterjedés
 Közép- és Dél-Európa magashegyvidéke
Előfordulás
 magashegységi faj, nálunk dealpin elem
 Felső-Duna (Szigetköz), Rába, Mura, Felső-Tisza mente, Zempléni-hegyég
(Komlóska-völgy), ritka faj
Élőhely
 a környező magashegységekben patak- és folyóhordalékok, kavicsteraszok, kőzet-
törmelékek, nálunk mozgóvizes területek: hordalékcserjések, ritkábban bokorfüzesek
Egyéb
 védett faj
 pionír faj
 parkokban is ültetik, különösen a keskeny levelű változata (cv. Angustifolia) kedvelt
276
♀
Parti fűz (Salix elaeagnos)
277
SALICACEAE SALIX
Törékeny fűz, csörögefűz
Salix fragilis L.
a: crack willow n: Bruch-Weide
Alaki jellemzők
 törzse gyakran görbe, erős ágakra bomló, kérge barnásszürke, mélyen és kissé
hálózatosan repedezett, koronája széles, boltozatos, ritka
 vesszeje vastagabb, sárgásbarna, kopasz, az elágazásoknál pattanva törik, rügyei
sárgásbarnák vagy feketedők, kopaszak
 levelei szórt állásúak, lándzsásak, 6-15 cm hosszúak, alsó harmadukban a leg-
szélesebbek, kopaszak, felül fényes sötétzöldek, fonákuk halvány- vagy kékeszöld
 kétlaki, porzós és termős füzérei lazák, lekonyulók, kocsányosak, murvapikkelyei
zöldek
 mérsékelten rövid életű (70-80 év), gyorsan növő faj
 termése és magja júniusban érik és hullik
 higrofil  acidoklin
Elterjedés
 Eurázsia
Előfordulás
 az egész országban elterjedt a folyók és patakok mentén
Élőhely
 puhafás ligeterdők, patakmenti ligeterdők, elcserjésedve a bokorfüzesekben is meg-
jelenhet
Egyéb
 fája sárgásbarna, puha, könnyű, laza szövetű
 a fehér fűzzel alkotott hibridje a berki fűz (S. x rubens SCHRANK) gyakori, tömegesen
a Tisza és mellékfolyói mentén fordul elő
 pionír faj
 jó mézelő
 vastag, merev vesszői kosárfonásra alig használhatók
278
♂
Törékeny fűz (Salix fragilis)
279
SALICACEAE SALIX
Feketedő fűz
Salix myrsinifolia SALISB. (S. nigricans SM.)
a: dark-leaved willow n: Schwarz-Weide
Alaki jellemzők
 nagyobb cserje (4-5 m), ritkán kisebb fa, keskeny koronával
 vesszeje vékony, feketés- vagy vörösesbarna, finoman szőrös vagy kopasz, rügyei
szürkés- vagy feketésbarnák, szőrösek, majd kopaszodók
 levelei szórt állásúak, nagyon változatos alakúak, 2-8 cm hosszúak, felső
harmadukban a legszélesebbek, ráncosak, felül sötétzöldek, fonákuk – a levélcsúcs
kivételével – viaszos bevonattal szürkészöld, szárítva feketednek
 kétlaki, porzós és termős füzérei tojásdadok, felállók, rövid kocsányúak, murva -
pikkelyei feketék
 termése kopasz, világosbarna tok, apró magjai szőrüstökösek
 röviddel lombfakadás előtt vagy azzal egyidőben, április második felében virágzik
 őszi lombszíne fekete vagy feketészöld
Elterjedés
 Észak-Európa ill. Közép- és Dél-Európa magashegységei (de a Kárpátokban nem él),
Nyugat-Szibéria
Előfordulás
 elsősorban magashegységi faj, de alacsonyabb régiókban is megjelenhet
 egykor a Hanságban és Pest mellett a Rákos-patak mentén, ma Sopron mellett a Kis-
tómalmi-lápréten
Élőhely
 lápok, láprétek, folyó- és patakpartok, nedves területek
Egyéb
 korábbi élőhelyeiről még a XIX. században kipusztult, mai lelőhelyét 1998-ban
fedezték fel
280
♀
Feketedő fűz (Salix myrsinifolia)
281
SALICACEAE SALIX
Babérfűz, borostyánfűz, ötporzós fűz
Salix pentandra L.
a: bay willow n: Lorbeer-Weide
Alaki jellemzők
 nagyobb cserje vagy kis termetű fa (8 m)
 törzse egyenes, kérge szürke, hosszant repedezett, koronája elliptikus, ágai felállók
 vesszeje vastagabb, sárgászöld vagy vörösesbarna, feltűnően fényes, kopasz, rügyei
vörösesbarnák, fényesek
 levelei szórt állásúak, elliptikusak, 5-12 cm hosszúak, középen a legszélesebbek,
kopaszak, bőrszerűek, felül fényes sötétzöldek, fonákuk világoszöld
zöldek
 termése és magja augusztusban érik és hullik
Elterjedés
 Eurázsia, szubboreális jelleggel
Előfordulás
 a Szatmár-Beregi-síkon és a Délkeleti-Nyírségen vannak szórvány előfordulásai, a
Hanságból, Tapolcai-medencéből, Zempléni-hegység északi részéről kipusztult
Élőhely
 pangóvizes területek: nyír- és fűzlápok
Egyéb
 nálunk jégkorszaki maradvány (glaciális reliktum)
282
♂
Babérfűz (Salix pentandra)
283
SALICACEAE SALIX
Csigolyafűz, bíborfűz, sárfűz
Salix purpurea L.
a: purple willow n: Purpur-Weide
Alaki jellemzők
 nagyobb cserje (4 m), koronája seprőszerűen szétágazó, néha rövid törzse van, kérge
sima, sárgásszürke
 vesszeje vékony, sárgászöld vagy sárgásvörös, fényes, kopasz, előfordul az eltoltan
keresztben átellenes rügyállás is, rügyei sárgásbarnák, gyakran bíborpiros
árnyalattal, fényesek, kopaszok
 levelei szórt állásúak, de eltoltan keresztben átellenesek is lehetnek, lándzsásak, 5-10
cm hosszúak, felső harmadukban a legszélesebbek, kopaszak, felül kissé fénylő
sötétzöldek, fonákuk szürkés- vagy kékeszöld
 kétlaki, porzós és termős füzérei tömöttek, oldalra hajlók, ülők, murvapikkelyei
sötétbarnák
 lombfakadás előtt, március második, április első felében virágzik
 termése és magja május-júniusban érik és hullik
Elterjedés
 Európa (az északi, északkeleti részek kivételével), Észak Afrika, Kis- és Nyugat-
Ázsia
Előfordulás
 elsősorban a Duna és mellékfolyói mentén él, a Tisza és mellékfolyói, illetve a hegy-
dombvidéki patakok mentén szórványosabb
Élőhely
 mozgóvizes területek: bokorfüzesek; árkok, kubikgödrök, holtágak, patakhordalékok,
főleg durvább frakciójú üledékeken
Egyéb
 pionír faj
 értékes fonófűz
 jó mézelő
284
♀
Csigolyafűz (Salix purpurea)
285
SALICACEAE SALIX
Serevényfűz, cinegefűz, ciglefűz, rozmaringfűz
Salix rosmarinifolia L. (S. repens L. subsp. rosmarinifolia /L./ HARTM.)
a: rosemary-leaved willow n: Rosmarin-Kriech-Weide
Alaki jellemzők
 kisebb cserje (1 m), törzse elfekvő, rövid, ágai vesszőszerűek, feltörők
 vesszeje feltűnően vékony, vörösesbarna, selymesen szőrös, rügyei aprók, vöröses-
barnák, selymesen szőrösek
 levelei szórt állásúak, hosszúkás lándzsásak, 1-3 cm hosszúak, középen a leg-
szélesebbek, ezüstösen selymesen szőrösek, felül kopaszodók, sötétzöldek
 kétlaki, porzós és termős füzérei kicsinyek, gömbölydedek, tömöttek, ülők, murva-
pikkelyei sötétbarnák
 lombfakadás előtt, márciusban virágzik
 termése és magja május második felében érik és hullik
 őszi lombszíne sárga vagy barnásvörös
 tőről jól sarjad, elfekvő törzséből felívelő hajtásai meggyökeresedhetnek, s így kisebb
sarjtelepeket képezhet
Elterjedés
 Közép- és Kelet-Európa, Ázsia mérsékelt övi része, kontinentális jelleggel
Előfordulás
 sík vidéki (– dombvidéki) faj
 tömeges a Duna-Tisza közén, az alföld többi részén és a hegy-dombvidékeken
szórványos
Élőhely
 pangóvizes területek: láprétek, üde homoki gyepek, ritkábban magassásosok
Egyéb
 ritkulóban, visszaszorulóban lévő faj
286
♀
Serevényfűz (Salix rosmarinifolia)
287
SALICACEAE SALIX
Mandulafűz, mandulalevelű fűz, háromporzós fűz
Salix triandra L. (S. amygdalina L.)
a: almond-leaved willow n: Mandel-Weide
Alaki jellemzők
 nagyobb cserje (8 m), ágrendszere sűrű, kérge barnásszürke, cserepesen leváló és
világosan foltos
 vesszeje vastagabb, kissé szögletes, zöldes- vagy zöldesbarna, fényes, gyakran
elágazó, rügyei barnák vagy zöldesbarnák, belső oldalukon gyengén molyhosak
 levelei szórt állásúak, lándzsásak, 5-10 cm hosszúak, a középső szakaszon hosszan ±
párhuzamos szélűek, kopaszak, nem fénylők, felül sötétzöldek, fonákuk világoszöld,
gyengén fénylő (subsp. triandra), ill. szürkéskék vagy fehéres, matt (subsp.
amygdalina /L./ SCHÜBL. & MARTENS, syn.: subsp. discolor /KOCH/ ARC.)
zöldek
 tok termése kopasz, világosbarna, apó magjai szőrüstökösek
 lombfakadás előtt, március végén, április elején, majd júliusban, augusztus első
felében újra virágzik
 termése és magja június-augusztusban érik és hullik
Elterjedés
 Eurázsia
Előfordulás
 alföldjeinken a folyók mentén mindenütt gyakori
Élőhely
 mozgóvizes területek: bokorfüzesek
Egyéb
 pionír faj
 hámozás után is fehér vesszeje fonásra kiválóan alkalmas
 jó mézelő
288
♂
Mandulafűz (Salix triandra)
289
SALICACEAE SALIX
Kosárkötőfűz, kötő fűz, kenderfűz
Salix viminalis L.
a: water willow n: Korb-Weide
Alaki jellemzők
 nagyobb cserje (5 m), vesszői nyúlánkak, fölfelé törők, kérge sima, szürkészöld,
paraszemölcsös
 vesszeje vastag, sárgás- vagy zöldesbarna, csúcsi részén szürkén molyhos, hosszú
ízközű, rügyei zöldessárgák vagy vörösesbarnák, finoman szőrösek
 levelei szórt állásúak, keskeny lándzsásak, 10-20 cm hosszúak, alsó harmadukban a
legszélesebbek, visszahajló élűek, felül sötétzöldek, fonákuk ezüstszürkén selymes
 kétlaki, porzós és termős füzérei tömöttek, felállók, ülők, murvapikkelyei sötétek
Elterjedés
 Eurázsia, de Észak-Európából hiányzik, szórványos Dél-Európában, kontinentális
jelleggel
Előfordulás
 alföldjeinken a folyók mentén gyakori, szórványosan fölbukkan a hegy-dombvidékek
patakjai mentén is
Élőhely
 mozgóvizes területek: bokorfüzesek
Egyéb
 pionír faj
 leggyakoribb fonófűzünk
 jó mézelő
290
♀
Kosárkötőfűz (Salix viminalis)
291
CAPRIFOLIACEAE SAMBUCUS
Fekete bodza
Sambucus nigra L.
a: common elder n: Schwarz-Holunder
Alaki jellemzők
 nagyobb cserje, ritkán kis termetű fa (8 m)
 törzse hajlott, alacsonyan elágazó, parás kérge világosszürke, hosszant,
szalagszerűen repedezett, koronája szabálytalan, ágai ívesen kihajlók
 vesszeje vastag, bordás, parásodó kérgű, zöldes- vagy világosszürke, erősen kiemel-
kedő rozsdabarna paraszemölcsökkel és nagy, fehér laza béllel, rügyei sötétbarnák,
borzasak
 levelei keresztben átellenesek, páratlanul szárnyaltak, 5-7 tagúak, levélkéi
tojásdadok, 4-12 cm hosszúak, felül sötétzöldek, fonákuk világoszöld
 virágai sátorozó bogernyőkben nyílnak, sárgásfehérek, erős illatúak
 benge termése gömbölyű, 5-6 mm átmérőjű, fényes ibolyásfekete, 3 csontárral,
melyek megnyúlt tojásdadok, 3,5-4,5 mm hosszúak, zöldesbarnák
 termése augusztus-szeptemberben érik, október-novemberben hullik
 mezofil  neutrofil, nitrofil
Elterjedés
 Európa (de hiányzik Északkelet-Európából és Kelet-Európa nagy részéről), Kis-
Ázsia, Kaukázus
Előfordulás
 az egész országban gyakori, kivéve a Nagyalföld legszárazabb belső részeit
Élőhely
 üde, bolygatott lomberdők és főként vágásaik, akácosok, üde gyomtársulások
Egyéb
 fatermetűvé csak szabad állásban és kedvező termőhelyen fejlődik
 fája világossárga, kemény, szívós
 termését kedvelik a madarak, valamint ételek, italok színezésére használják
 levele és éretlen termése mérgező
292
Fekete bodza (Sambucus nigra)
293
CAPRIFOLIACEAE SAMBUCUS
Vörös bodza, szarvasbodza, fürtös bodza
Sambucus racemosa L. (S. sibirica NAKAI)
a: alpine elder n: Rot-Holunder
Alaki jellemzők
 nagyobb cserje (2-4 m), szára fölálló, ágai ívesen kihajlanak
 vesszeje vastag, bordás, szürkés- vagy olajbarna, bele rozsdasárga, rügyei vöröses-
barnák
 levelei keresztben átellenesek, páratlanul szárnyaltak, 5 tagúak, levélkéi nyúlánkak,
lándzsás tojásdadok, 5-8 cm hosszúak, felül sötétzöldek, fonákuk kékeszöld
 virágai tojásdad alakú bugákban nyílnak, zöldessárgák, majd sárgásfehérek, illatosak
 benge termése gömbölyded, 4-5 mm átmérőjű, fénylő, korallpiros, 3 csontárral,
melyek megnyúlt tojásdadok, 2,2-3,2 mm hosszúak, narancssárgák
 termése július-augusztusban érik, szeptember-októberben hullik
 tőről jól, gyökérről ritkán sarjad
 mezofil  acidoklin, nitrofil
Elterjedés
 Közép- és szórványosan Dél-Európa
Előfordulás
 (középhegységi –) magashegységi faj
 Északi-középhegység (kivéve Cserhát, Gödöllői-dombvidék), Nyugat-Dunántúl, Mecsek
Élőhely
 bükkösök, szurdokerdők és vágásaik
Egyéb
 ritkulóban lévő faj
 levele és éretlen termése mérgező
294
Vörös bodza (Sambucus racemosa)
295
FABACEAE SAROTHAMNUS
Seprőzanót
Sarothamnus scoparius (L.) WIMMER (Cytisus scoparius /L./ LINK)
a: scotch broom n: Besenginster
Alaki jellemzők
 kisebb cserje (1,5-2 m), szára fölálló, hajtásrendszere sűrűn elágazó, fölfelé törő,
seprőszerű, kérge zöldesszürke, finoman repedezett
 vesszeje feltűnően vékony, barázdált és erősen bordás, sötétzöld, rügyei aprók, zöldek
 levelei szórt állásúak, a hajtás alsó és középső részén megjelenők hármasak,
levélkéik visszás tojásdadok, 1-2 cm hosszúak, selymesen szőrös fonákúak, hamar
lehullók, a hajtás felső részén megjelenők egyszerűek, elliptikusak, 0,5-1 cm
hosszúak, őszig fennmaradók
 pillangós virágai levélhónaljiak, magánosak, élénksárgák
 hüvely termése lapos, 2,5-4 cm hosszú, fekete, pillás élű, magjai elliptikusak, 3-4
mm hosszúak, sárgásbarnák, fényesek
 termése augusztusban érik, télen hullik
 tőről sarjad
 közepes hőigényű, fagyérzékeny  fényigényes
 xeromezofil  acidofil
Elterjedés
 Nyugat- és Közép-Európa, szórványosan Dél-Európa, szubatlanti jelleggel
Előfordulás
 őshonossága vitatható, talán Nyugat-Dunántúlon feltételezhető
 vadtakarmánynak ültetik, a Nagyalföld kivételével sok helyen kivadult az országban
Élőhely
 mészkerülő erdők szélei, tisztásai, vágásai
Egyéb
 zöld hajtásait télen szívesen fogyasztja a vad
 hideg teleken tövig visszafagyhat
 gyökerén nitrogéngyűjtő baktérium faj (Rhizobium leguminosarum) él
296
Seprőzanót (Sarothamnus scoparius)
297
ROSACEAE SORBUS
Lisztes berkenye, süvöltény
Sorbus aria (L.) CRANTZ s.l.
a: common whitebeam n: Echt-Mehlbeere
Alaki jellemzők
 törzse egyenes, gyakran a gyökfőnél elágazó, kérge sima, sötétszürke, fehéren foltos,
koronája alacsonyan kezdődő, tömött, erősen ágas
 vesszeje vörösesbarna, fényes, kopaszodó, rügyei tojásdadok, hegyesek, zöldek vörös
foltokkal, ragadósak
 levelei szórt állásúak, elliptikusak vagy kerekdedek, 5-14 cm hosszúak, felül
kopaszodók, fényes sötétzöldek, fonákuk maradandóan fehéren nemezes
 virágai dúsvirágú sátorozó bugákban nyílnak, nagyok, fehérek, a virágkocsány és
vacok sűrűn nemezes
 almácska termése ovális, 12-15 mm hosszú, skarlátvörös, fehéren pettyezett, benne 2
kövecses magházzal, magjai 5-6 mm hosszúak, ferde tojásdadok, vörösesbarnák,
selyemfényűek
 mérsékelten hosszú életű (100-150 év), lassan növő faj
 termése szeptemberben érik, tél elején hullik
 őszi lombszíne sárgászöld vagy vörösessárga
 tőről és gyökérről sarjad
 xerofil – xeromezofil  baziklin
Elterjedés
 Nyugat-, Közép- és Dél-Európa, Észak-Afrika, Kis-Ázsia
Előfordulás
 Északi- és Dunántúli-középhegység, Soproni-dombvidék, Kőszegi-hegység
Élőhely
 szikladomborzatú erdők, bokorerdők, mészkedvelő tölgyesek
Egyéb
 fája világos barnásvörös, kemény, nehéz, egyenletes szövetű
 alakkörébe tartozik a kerekded levelű, xeromorf felépítésű, az Északi- és a
Dunántúli-középhegységben élő déli berkenye (S. graeca /SPACH./ LODD.),
valamint a Bükk-hegységben (Ómassa: Kerek-hegy) és a Szlovák-karszton előforduló
Hazslinszky-berkenye (S. hazslinszkyana /SOÓ/ MÁJOVSKỲ) is, rajtuk kívül több
átmeneti alak is él hazánkban
 a barkócaberkenyével (S. torminalis) hibridizálódik, az így létrejött, apomiktikus
úton szaporodó, eddig jelzett 21 kisfaj a Dunántúli-középhegység bennszülöttje
 valamennyi lisztes fonákú berkenye védett
298
 jó mézelő, termését a madarak eszik és terjesztik
299
Lisztes berkenye (Sorbus aria)
300
ROSACEAE SORBUS
Madárberkenye, veres berkenye
Sorbus aucuparia L.
a: mountain ash n: Eberesche
Alaki jellemzők
 törzse egyenes, hengeres, gyakran gyökfőnél elágazó, kérge sima, világosszürke,
fényes, erősen paraszemölcsös, koronája megnyúlt tojásdad, laza, ágai nyúlánkak,
fölfelé törők
 vesszeje szürkés- vagy vörösesbarna, hosszú ízközű, rügyei nyúlánk tojásdadok,
ibolyásfeketék
megnyúlt elliptikusak, 2-5 cm hosszúak, részaránytalan vállúak, alsó harmadukban
ép szélűek
 virágai dúsvirágú sátorozó bugákban nyílnak, kicsik, fehérek, a virágkocsány és
vacok molyhos
 almácska termése gömbölyded, 9-10 mm átmérőjű, cinóbervörös, paraszemölcsös,
benne 3 pergamenfalú magházzal, magjai 3,5-4,5 mm hosszúak, féltojás alakúak,
vörösesbarnák
 őszi lombszíne sötétvörös
 xeromezofil-mezofil  acidoklin
Elterjedés
 Európa, szubboreális jelleggel
Előfordulás
 az Északi-középhegység magasabb régióiban és Nyugat-Dunántúlon szórványos, a
Dunántúl egyéb területein ritka
Élőhely
 mészkerülő erdők, sziklaerdők
Egyéb
 fája barnásvörös, kemény, nehéz, egyenletes szövetű
 termése sok C-vitamint tartalmaz, a madarak kedvelik és terjesztik
 mutatós díszfa is
 a településekről gyakran kivadul
301
Madárberkenye (Sorbus aucuparia)
302
ROSACEAE SORBUS
Házi berkenye, fojtóska, fojtós berkenye, kerti berkenye
Sorbus domestica L.
a: service tree n: Speierling
Alaki jellemzők
 törzse egyenes, hengeres, kérge apró pikkelyekre repedező, sötétbarna, koronája
tojásdad alakú, ágai vastagok
 vesszeje zöldes- vagy vörösesbarna, csúcsa felé finoman szőrös, rügyei megnyúlt
tojásdadok, hegyesek, fényesek, sárgászöldek vöröses árnyalattal, ragadósak
lándzsásak, 3,5-5 cm hosszúak, részarányos vállúak, végig fűrészesek
 virágai sátorozó bugákban nyílnak, nagyok, fehérek, a virágkocsány és vacok
gyapjas
 almácska termése körte vagy alma alakú, 1,5-3 cm hosszú, sárga, a napos oldalon
vörösödő, paraszemölcsös, 5 pergamenfalú magházzal, magjai 6-7 mm hosszúak,
széles tojásdadok, gesztenyebarnák
 őszi lombszíne vörös
 tőről és gyökérről mérsékelten sarjad
Elterjedés
 Dél-Európa, szubmediterrán jelleggel; Közép-Európában feltehetően meghonosodott
Előfordulás
 dombvidéki – középhegységi faj, nálunk őshonossága kérdéses, régóta termesztett
 a Dunántúli-középhegységben, Nyugat- és Délnyugat-Dunántúlon gyakoribb, az
Északi-középhegységben és Dél-Dunántúlon szórványosabb
Élőhely
 cseres-kocsánytalan tölgyesek, mészkedvelő tölgyesek, bokorerdők, erdőszélek,
szőlők, mezsgyék, gyümölcsösök
Egyéb
 körte alakú (f. pyrifera HAYNE) és alma alakú (f. pomifera HAYNE) terméssel bíró
alakjait lehet elkülöníteni
 régebben a fajt gyümölcséért termesztették
 visszaszorulóban lévő, védett faj
303
Házi berkenye (Sorbus domestica)
304
ROSACEAE SORBUS
Barkócaberkenye, barkócafa
Sorbus torminalis (L.) CRANTZ
a: wild service tree n: Elsbeere
Alaki jellemzők
 törzse nyúlánk, kérge sötétbarna, cserepesen fölpattogzó, koronája boltozatos, ágai
vastagok
 vesszeje gyengén szögletes, zöldes- vagy vörösesbarna, rügyei zömök tojásdadok,
összenyomottak, zöldek, fényesek
 levelei szórt állásúak, 3-4 karéjpárral, 5-10 cm hosszúak, felül kopaszodók, fényes
sötétzöldek, fonákuk világoszöld
 virágai sátorozó bugákban nyílnak, kicsik, fehérek, a virágkocsány és vacok szőrös
 almácska termése tojásdad alakú, 12-15 mm hosszú, barna, fehéren pettyezett, 2
kövecses magházzal, magjai 6-7 mm hosszúak, ferde tojásdadok, vörösesbarnák
 termése szeptemberben érik, október-novemberben hullik
 őszi lombszíne sárga vagy narancssárga
 csak fiatal korban sarjad tőről
Elterjedés
 Nyugat-, Közép- és Dél-Európa, Kis-Ázsia, Kaukázus, Észak-Afrika, szubmediterrán
jelleggel
Előfordulás
 hegy- és dombvidékeinken gyakori (kivéve Nyugat-Dunántúlt), a sík vidéken csak a
Szatmár–Beregi-síkra ereszkedik le
Élőhely
 gyertyános-kocsánytalan tölgyesek szárazabb típusai, cseres-kocsánytalan tölgyesek,
mészkedvelő tölgyesek, ritkábban bokorerdők
Egyéb
 termését a madarak, valamint a kisemlősök kedvelik és terjesztik
 a lisztes berkenyével (S. aria s.l.) könnyen hibridizálódik (lásd ott)
305
Barkócaberkenye (Sorbus torminalis)
306
ROSACEAE SPIRAEA
Csipkés gyöngyvessző, csipkés bajnóca
Spiraea crenata L. (S. crenifolia C. A. MEYER )
a: crenated spirea n: Kerbblättriger Spierstrauch
Alaki jellemzők
 vesszeje vékony, felálló, vörösesbarna, kezdetben finoman szőrös, rügyei aprók,
tojásdadok
 levelei szórt állásúak, megnyúlt elliptikusak vagy lándzsásak, 2-4 cm hosszúak,
szürkészöldek, a levélalaptól a csúcsig 3 határozott, egymással párhuzamos ér fut
 virágai az előző évi hajtások oldalán leveles rövidhajtásokon képződő dús virágú
sátorozó fürtökben nyílnak, fehérek, porzószálai hosszabbak a szirmoknál
 termése 2-3 mm hosszú tüsző, a tüszőcsokorban egyenesen állnak, magjai 1,5-2 mm
hosszúak, laposak, pálcika alakúak
 termése július-augusztusban érik és magvai is ekkor hullnak
 tőről és gyökérről jól sarjad, nagyobb sarjtelepeket alkothat
Elterjedés
 Kelet-Európa és Nyugat-Ázsia, kontinentális jelleggel
Előfordulás
 egykor a Duna-Tisza közén, a Csepel-szigeten, a Mátraalján, ma már csak Puszta-
monostor temetőjében félkultúr környezetben
Élőhely
 egykoron erdőssztyepp erdők szélei, tisztásai
Egyéb
 az eurázsiai sztyeppterület jellemző cserjéje
 Pusztamonostori élőhelyén 2002-ben fedezték fel, korábbi élőhelyeiről már a XIX.
sz. végén kipusztult
 kímélendő faj
307
Csipkés gyöngyvessző (Spiraea crenata)
308
ROSACEAE SPIRAEA
Szirti gyöngyvessző, szirti bajnóca
Spiraea media FR. SCHMIDT (S. oblongifolia W. et K.)
a: long-leaved spirea n: Karpaten-Spierstrauch
Alaki jellemzők
 kisebb cserje (1,5 m)
 vesszeje vékony, nyúlánk, kissé szögletes, sárgásbarna, rendszerint finoman szőrös,
apró rügyei magánosan vagy hármasával állnak
 levelei szórt állásúak, elliptikusak vagy lándzsásak, 3-4 cm hosszúak, a virágzó
hajtásokon végig ép szélűek, felül élénkzöldek, fonákuk világoszöld, gyéren vagy
sűrűn szőrös
 virágai az előző évi hajtások oldalán leveles rövidhajtásokon képződő dúsvirágú
sátorozó fürtökben nyílnak, fehérek, porzószálai rövidebbek a szirmoknál
 tüsző termése 2-3 mm hosszú, a tüszőcsoportban egyenesen állnak, magjai 1,5-2 mm
 termése július-augusztusban érik és magvai is ekkor hullanak
Elterjedés
 Eurázsia, kontinentális jelleggel
Előfordulás
 az Északi-középhegységben gyakoribb, a Dunántúli-középhegységben (Dunazug-hg.)
ritkább, Mecsek, Villányi-hegység
Élőhely
 sziklai cserjések, ritkábban bokorerdők, sziklaerdők, sziklagyepek
Egyéb
 védett faj
 Dél-Dunántúlon a sűrűn szőrös levélfonákú változata (var. oblongifolia /W. et K./
DIPPEL) él
309
Szirti gyöngyvessző (Spiraea media)
310
ROSACEAE SPIRAEA
Fűzlevelű gyöngyvessző, fűzlevelű bajnóca
Spiraea salicifolia L.
a: willow-spirea n: Weiden-Spierstrauch
Alaki jellemzők
 kisebb cserje (1,5-2 m)
 vesszeje vékony, nyúlánk, kissé szögletes, sárgásbarna, kopasz, apró rügyei magáno-
san vagy hármasával állnak
 levelei szórt állásúak, megnyúlt lándzsásak, 4-7 cm hosszúak, felül zöldek, fonákuk
világoszöld
 virágai az azévi hajtások csúcsán dúsvirágú bugákban nyílnak, rózsaszínűek, porzó-
szálai hosszabbak a szirmoknál
 tüsző termése 2-3 mm hosszú, a tüszőcsoportban szétállók, magjai 1,5-2 mm
 termése július-szeptemberben érik és magvai is ekkor hullanak
Elterjedés
 Közép-Európa és Ázsia, szubboreális jelleggel
Előfordulás
 Belső-Somogy déli része, a Zempléni-hegységből (Lászlótanya) kipusztulhatott
Élőhely
 láperdők és széleik, (a Zempléni-hegységben patakmenti magaskórósban élt)
Egyéb
 kivadulhat, mert dísznövényként ültetik
311
Fűzlevelű gyöngyvessző (Spiraea salicifolia)
312
STAPHYLEACEAE STAPHYLEA
Mogyorós hólyagfa, hólyagmogyoró, hályogfa, hólyagfürt
Staphylea pinnata L.
a: bladder nut tree n: Europa-Pimpernuss
Alaki jellemzők
 nagyobb cserje vagy kisebb fa (5 m), rendszerint több törzsű, kérge sima, sötétszürke,
hullámos fehér sávokkal
 vesszeje sokáig zöld, majd foltosan vörösesbarna, a bél feltűnően nagy és fehér,
rügyei két oldalról összenyomottak, fénylő zöldek, majd vörösesbarnák
 levelei keresztben átellenes állásúak, páratlanul szárnyaltak, 5-7 levélkéből össze-
tettek, melyek elliptikusak, 5-9 cm hosszúak, felül élénkzöldek, fonákuk szürkészöld
 virágai a hajtások csúcsán bókoló fürtökben vagy bugákban nyílnak, fehérek, csészéi
sziromszerűek
 tok termése felfújt, hártyásfalú, sárgászöld, benne (2-)3 maggal, melyek gömböly-
dedek, 9-10 mm átmérőjűek, fénylő sárgásbarnák, kemény héjúak
 termése augusztus második felében érik, ősszel hullik
 tőről jól sarjad, idős korban gyökérsarjat is fejleszt
 (xerofil –) xeromezofil (– mezofil)  baziklin
Elterjedés
 Közép- és Délkelet-Európa, Kis-Ázsia, Kaukázus
Előfordulás
 az Északi- és Dunántúli-középhegységben, valamint Nyugat- és Dél-Dunántúlon
(Belső-Somogy kivételével) viszonylag gyakori, a Kis- és Nagyalföldön ritka
Élőhely
 szikladomborzatú erdők, gyertyános-tölgyesek, ritkábban bükkösök, ligeterdők,
bokorerdők, mészkedvelő tölgyesek
Egyéb
 olajtartalmú magját a rágcsálók kedvelik
 fiatal virágzatát a kaukázusi népek savanyítva fogyasztják
313
Mogyorós hólyagfa (Staphylea pinnata)
314
OLEACEAE SYRINGA
Közönséges orgona, szelencefa
Syringa vulgaris L.
a: common lilac n: Flieder
Alaki jellemzők
 nagyobb cserje (5 m), ritkábban kis termetű fa, törzsét és idősebb ágait apró kéreg-
cserepek fedik
 vesszeje tompán négyszögletű, szürke, a csúcsrügy ritka, helyette többnyire ikerrügy
található, rügyei szártól elállók, zöldek, vörössel futtatottak, vörösesbarna szélűek
 levelei keresztben átellenes állásúak, tojásdadok vagy széles tojásdadok, 5-12 cm
hosszúak, kopaszok, zöldek
 virágai dús virágú, végálló, kúpos bugában nyílnak, liláspirosak vagy fehérek,
illatosak
 tok termése tojásdad alakú, 10-15 mm hosszú, szürkésbarna, 2 rekeszű, 2-2 maggal,
a magok hártyás szegélyűek, laposak, barnák
 termése augusztus végén, szeptember elején érik, magja ősszel hullik
 melegigényes  erősen fényigényes
 xerofil (– xeromezofil)  baziklin
Elterjedés
 Balkán-félsziget középső része, hozzánk legközelebb őshonosan Erdély déli részén él
Előfordulás
 középhegységi faj, nálunk nem őshonos, adventív elem
 dísznövényként az egész országban ültetik, helyenként elvadul
Élőhely
 eredeti élőhelyén bokorerdők, mészkedvelő tölgyesek, hazánkban erdősávok, települések
környéke, külterületi épületek környéke
Egyéb
 gyökérsarjaival agresszíven terjeszkedik
 Közép-Európában már a XV. században elterjedt díszcserje
315
Közönséges orgona (Syringa vulgaris)
316
TAMARICACEAE TAMARIX
Keleti tamariska
Tamarix tetrandra PALLAS
a: four-stamened tamarisk n: Viermännig-Tamariske
Alaki jellemzők
 nagyobb cserje (5 m), többnyire felálló vázágakkal, ívesen meghajló végű vesszőkkel
 vesszeje fokozatosan vékonyodó, vörös- vagy sárgásbarna, hajtásripacsokkal tarkított,
rügyei igen aprók, sűrűn állók, háromszögletű hártyás pikkelyekkel takartak
 levelei szórt állásúak, pikkely alakúak, 0,5-2 mm hosszúak, húsosak, élénkzöldek,
hajtáshoz simulók, oldalhajtásai nem fásodnak el, hanem ősszel a levelekkel együtt
hullanak le
 virágai füzérekben, az előző évi vessző oldalán nyílnak, rózsaszínűek
 tok termése kúpos, 3-10 mm hosszú, 3 oldalú, benne sok apró, sárgás, szőrüstökös
maggal
 rövid életű, gyors növekedésű faj
 lombfakadás után, április második, május első felében virágzik
 termése és magja júniusban érik és hullik
 xerofil  neutrofil, sótűrő
Elterjedés
 Délkelet-Európa, Kis- és Belső-Ázsia
Előfordulás
 hazánkban korábban főleg az alföldi szikterületeken ültették
Élőhely
 hazájában tengerpartokon, folyóvölgyek kavicsteraszain, kőfolyásokon él, hazánkban
főleg szikes és roncsolt területeken fordul elő
Egyéb
 kedvelt, gyakori díszcserje
 nyírt sövénynek is alkalmas
 a szürkészöld lombozatú, virágait végálló füzérekben nyitó, július-augusztusban
virágzó odesszai tamariska (T. ramosissima LEDEB.) és francia tamariska (T. gallica
L.) szintén díszcserjék
317
Keleti tamariska (Tamarix tetrandra)
318
TAXACEAE TAXUS
Tiszafa, tiszafenyő, ternyőfa
Taxus baccata L.
a: common yew n: Eibe
Alaki jellemzők
 örökzöld, kis termetű fa (10 m) vagy nagyobb cserje
 törzse ormós, csavarodott, göcsös, gyakran a tövénél vastag ágakra bomló, kérge
rozsdabarna, szürke foltokkal tarkított, cserepes, koronája szabálytalan, ágai közel
vízszintesek
 hajtásai vékonyak, hajlékonyak, 2-3 évig zöldek, barázdáltak, a tűk a vezérhajtáson
körkörösen, az oldalhajtáson fésűsen állnak, laposak, 18-32 mm hosszúak, felül
fényes sötétzöldek, fonákuk matt világoszöld, a levélalap hosszan szárra futó
 kétlaki, porzós virágzata az első évi hajtás alsó oldalán a levelek hónaljában már
őszre kialakul, sárga, nővirága rügyszerű, levélhónalji törpehajtás csúcsán többnyire
magánosan található, zöld
 magköpenyes magja tojásdad alakú, 5-7 mm hosszú, gesztenyebarna, fényes, a mag-
köpeny 8-9 mm hosszú, felül nyitott, húsos, élénkpiros
 nagyon hosszú életű (500-1000 év), nagyon lassan növő faj
 március végén, április elején virágzik
 magköpenyes magja augusztus-szeptemberben érik, szeptember-októberben hullik
Elterjedés
 Nyugat-, Közép- és Dél-Európa, Kis-Ázsia, Kaukázus, Észak-Afrika, szubatlanti-
szubmediterrán jelleggel, de mindenütt diszperz megjelenéssel
Előfordulás
 Bükk (Ómassa, Lillafüred), Bakony (Szentgál, Herend, Bánd, Bakonybél)
Élőhely
 sziklaerdők
Egyéb
 fája fénylő vörösbarna, igen kemény, nehéz, tömör
 évgyűrűje rendkívül keskeny, hullámos
 a magköpeny kivételével minden része nagyon mérgező
 díszfaként ültetik, a nyesést jól bírja, ezért különböző formák kialakítására alkalmas
(francia kert)
 a korábbi erdőgazdálkodás, gallygyűjtés, a jelenlegi túlszaporított nagyvadállomány
miatt őshonos állományai igen megritkultak
 híres és védett állománya az ún. Szentgáli tiszafás
319
♂ ♀
Tiszafa (Taxus baccata)
320
CUPRESSACEAE THUJA
Nyugati tuja
Thuja occidentalis L.
a: northern withe cedar n: Amerika-Lebensbaum
Alaki jellemzők
 törzse egyenes, földig ágas, kérge szalagosan leváló, vörösesbarna, koronája keskeny
kúp alakú, hajtásrendszere vízszintes síkban szétágazó
 hajtása lapos, felül sötétzöld, alul halványzöld, pikkelylevelei keresztben átellenesek,
lap- és élpikkelyekre különülnek, a lappikkelyeken kidudorodó olajmiriggyel
 egylaki, porzós virágzatai kicsik, az oldalhajtások csúcsán nagy számban jelennek
meg, sárgászöldek, nővirágzatai aprók, sárgászöldek
 tobozai 7-10 mm hosszúak, pikkelyei bőrszerűek, világosbarnák, a mag 5-6 mm
hosszú, vörösesbarna, világos szárnnyal
 mérsékelten rövid életű (60 év), lassú növekedésű faj
 április második, május első felében virágzik
 magja szeptember végén, októberben érik, télen hullik, tobozai tavaszig fenn
maradnak
 lombozata télre barnásvörös lesz
 nem sarjad
 kiegyenlített hőigényű  árnytűrő
Elterjedés
 atlantikus Észak-Amerika északi fele
Előfordulás
Élőhely
 hazájában nedves-hűvös termőhelyeken, ártereken, lápokban, szivárgóvizes hegy-
oldalakon él, hazánkban gyakori parkfa
Egyéb
 fája fehéressárga, puha, könnyű
 több, különböző habitusú és lombozatszínű fajtáját ültetik
 levele mérgező
 a hozzá hasonló, de nagyobb termetű, párhuzamos hajtásrendszerű, megdörzsölve
kellemes illatú, földreérő ágain meggyökeresedni képes, pacifikus Észak-
Amerikában élő óriás tuja (Thuja plicata D. DON) terjedőben lévő parkfa
321
♂ ♀
Nyugati tuja (Thuja occidentalis)
322
CUPRESSACEAE THUJA
Keleti tuja, életfa
Thuja orientalis L. (Biota orientalis ENDL., Platycladus orientalis /L./ FRANCO )
a: oriental arborvite n: Orient-Lebensbaum
Alaki jellemzők
 törzse egyenes, kérge rostos szalagokban leváló, vörösesbarna, koronája ovális, ágai
felállók és vastagok, hajtásrendszere függőleges síkban ágazik szét
 hajtása lapos, alul-felül egyformán élénk- vagy sárgászöld, pikkelylevelei keresztben
átellenesek, lap- és élpikkelyekre különülnek, a lappikelyek hátán bemélyedő
barázdával
 egylaki porzós virágzatai kicsik, az oldalhajtások csúcsán nagy számban jelennek
meg, sárgásak, nővirágzatai aprók, halvány rózsaszínűek
 tobozai 10-15 mm hosszúak, éretlenül húsosak, kékeszöldek, éretten fásodnak, meg-
barnulnak, a mag 5-6 mm hosszú, barna, világosabb köldökkel
 április második, május első felében virágzik
 magja októberben érik, télen hullik, tobozait télen nem veti le
 lombozata télre barna színű lesz
 nem sarjad
Elterjedés
 Közép- és Északkelet-Kína
Előfordulás
Élőhely
 hazájában száraz hegyoldalakon, gyakran mészkövön él, hazánkban gyakori parkfa
Egyéb
 fája fehéressárga, puha, könnyű
 több, különböző habitusú és lombozatszínű fajtáját ültetik
 komor lombozata miatt gyakorta alkalmazzák temetőkben („életfa”)
 sziklás termőhelyeken gyakran elvadul
 levele mérgező
323
♂
Keleti tuja (Thuja orientalis)
324
TILIACEAE TILIA
Kislevelű hárs
Tilia cordata MILLER (T. parvifolia EHRH., T. ulmifolia SCOP .)
a: small-leaved lime n: Winter-Linde
Alaki jellemzők
 törzse egyenes, nyúlánk, hengeres, idős korban gyakran dudoros, kérge sokáig sima,
sötétszürke, később hálózatosan repedezett, széles cserepekkel, koronája többnyire
szabálytalan, ágai elállók, az alsók csüngők
 vesszeje zöldes- vagy vörösesbarna, fénylő, kopasz, rügyei vörösesbarnák, a külső
rügypikkely a rügy félmagasságánál nagyobb
 levelei váltakozó állásúak, kerekdedek, 4-7 cm hosszúak, vastagabbak, kopaszak,
felül sötétzöldek, fonákuk kékeszöld, az érzugokban rozsdavörös szakállal és nem
kiemelkedő harmadrendű erekkel
 virágai murvalevéllel 1/3-1/4 részben összenőtt levélhónalji álernyőkben nyílnak,
melyek 5-11 virágúak, sárgásfehérek, porzói olyan hosszúak, mint a szirmok
 makkocska termése 5-7 mm hosszú, rozsdabarna, molyhos, vékony falú
 lombfakadás után, június második felében virágzik
 termése szeptemberben érik, télen-tavasz elején hullik
 mezofil  acidoklin-neutrofil
Elterjedés
 Európa, kontinentális jelleggel
Előfordulás
 Északi- és Dunántúli-középhegység, szórványosabban Nyugat- és Dél-Dunántúlon
Élőhely
 gyertyános-kocsánytalan tölgyesek, szikladomborzatú erdők, ritkábban bükkösök,
cseres-tölgyesek
Egyéb
 fája sárgásfehér, igen puha, könnyű, egyenletes szövetű
 jó mézelő, szárított virágzata kiváló gyógytea
 kedvelt parkfa, a nyesést jól tűri
325
Kislevelű hárs (Tilia cordata)
326
TILIACEAE TILIA
Nagylevelű hárs, széleslevelű hárs
Tilia platyphyllos SCOP. (T. officinarum CRANTZ)
a: large-leaved lime n: Sommer-Linde
Alaki jellemzők
 törzse egyenes, nyúlánk, hengeres, kérge sokáig sima, sötétszürke, idős korban
durván repedezett, koronája szabálytalan, felső ágai fölfelé irányulók, a középsők
elállók, az alsók csüngők
 vesszeje zöldesbarna vagy vörösesbarna, fénylő, a csúcsi részen lehet szőrös, rügyei
zöldes- vagy vörösesbarnák, a külső rügypikkely a rügy félmagasságánál nem
nagyobb
 levelei váltakozó állásúak, széles tojásdadok, 7-12 cm hosszúak, vékonyak, alul-felül
fénylő zöldek, az érzugokban fehér vagy ritkábban halványbarna szakállal és
kiemelkedő harmadrendű erekkel
 virágai murvalevéllel félig összenőtt levélhónalji álernyőkben nyílnak, melyek 2-7/3
tagúak, zöldessárgák, porzói hosszabbak a szirmoknál
 makkocska termése 7-10 mm hosszú, ötbordájú, szürkésbarna, molyhos, vastag falú
 nagyon hosszú életű (500-1000 év), gyorsan növő faj
 lombfakadás után, június első felében virágzik
 termése augusztus-szeptemberben érik, ősz végén-télen hullik
 (xeromezofil –) mezofil  baziklin
Elterjedés
 Nyugat-, Közép- és Dél-Európa, Kis-Ázsia, szubatlanti-szubmediterrán jelleggel
Előfordulás
 Északi- és Dunántúli-középhegység, Dél-Dunántúl
Élőhely
 bükkösök, szikladomborzatú erdők, ritkábban gyertyános-kocsánytalan tölgyesek
Egyéb
 fája barnásfehér, igen puha, könnyű, egyenletes szövetű
 a levelek és a hajtások szőrözöttsége alapján három alfajra osztható: 1. kopaszlevelű
hárs (subsp. pseudorubra SCHNEID.), 2. valódi nagylevelű hárs (subsp. platyphyllos),
3. bársonyoslevelű hárs (subsp. cordifolia /BESS./ SCHNEID.)
 jó mézelő, szárított virágzata kiváló gyógytea
 kedvelt, de igényes parkfa
327
Nagylevelű hárs (Tilia platyphyllos)
328
TILIACEAE TILIA
Ezüst hárs, szádokfa, magyar hárs
Tilia tomentosa MOENCH (T. argentea DC.)
a: silver lime n: Silber-Linde
Alaki jellemzők
 törzse egyenes, hengeres, kérge sokáig sima, sötétszürke, később sekélyen és
hosszant repedezett, koronája boltozatos, ágai fölfelé irányulók
 vesszeje szürkészöld vagy zöldesbarna, csillagszőröktől sűrűn és szürkén molyhos,
rügyei kisebbek, molyhosak, a két rügypikkely közel egyforma hosszúságú
 levelei váltakozó állásúak, kerekdedek, 7-12 cm hosszúak, felül kopaszodók, mély-
zöldek, fonákuk ezüstszürkén csillagszőrös
 virágai murvalevéllel félig összenőtt levélhónalji álernyőkben nyílnak, melyek 6-10
tagúak, sárgák, porzói rövidebbek a szirmoknál
 makkocska termése 6-8 mm hosszú, szürke, molyhos és aprón bibircses, vastag falú
 lombfakadás után, július első felében virágzik
Elterjedés
 Délkelet-Európa, pannon-balkáni jelleggel
Előfordulás
 a Dél-Dunántúlon a Balaton vonaláig hatol föl, szórványosan megjelenik a Délkeleti-
Nyírségen és a beregi Kaszonyi-hegyen, ahová Erdélyből nyomul be
Élőhely
 cseres-kocsánytalan tölgyesek, gyertyános-kocsánytalan tölgyesek, bükkösök, illetve
homoki tölgyesek
Egyéb
 fája sárgásfehér, igen puha, könnyű, egyenletes szövetű
 jó mézelő
 kedvelt parkfa, a városi klímát jól tűri
329
Ezüst hárs (Tilia tomentosa)
330
ULMACEAE
Mezei szil
Ulmus campestris auct. non L. (U. carpinifolia GLED., U. foliacea GILIB.)
a: smooth-leaved elm n: Feld-Ulme
Alaki jellemzők
 törzse hengeres, alul gyakran terpeszes, kérge barnásszürke, mélyebb hosszanti
barázdákkal és sekélyebb keresztrepedésekkel tagolt, koronája sátorozó, laza, ágai
vastagok
 vesszeje vékony, zöldes- vagy vörösesbarna, kissé fénylő, kopasz, rügyei aprók, sötét-
barnák, kopaszok
 levelei váltakozó állásúak, elliptikusak vagy széles tojásdadok, 4-9 cm hosszúak,
felül simák, fényes sötétzöldek, fonákuk kopasz
 poligám virágai levélhónalji csomókban nyílnak, ± ülők, zöldesvörösek
 lependék termése 12-20 mm hosszú, a makkocska a szárny csúcsához áll közelebb
 termése május második felében érik és hullik
 őszi lombszíne sárgásbarna vagy zöld
 xeromezofil – mezohigrofil  neutrofil, sótűrő
Elterjedés
 Európa (de Észak-Európából hiányzik)
Előfordulás
 alföldjeinken általánosan megjelenik, szórványosabban a dombvidékeken és a közép-
hegységekben is előfordul
Élőhely
 keményfás ligeterdők, gyertyános-tölgyesek, ritkábban erdőssztyepp erdők, mészkedvelő
tölgyesek, cseres-tölgyesek
Egyéb
 fája vörösesbarna, kemény, nehéz, nehezen hasadó
 paraléces gallyú változata (var. suberosa /MÖNCH/ SOÓ) is előfordul
 visszaszorulóban lévő faj, a szilfavész iránt nagyon fogékony
 a hegyi szillel hibridizálódik, a hibrid a holland szil (U. x hollandica MILL.),
melynek több fajtáját ültetik Nyugat- és Közép-Európában
 a maradandóan szőrös vesszejű, rügyű és levélfonákú változatát (var. pubescens
PLANCH.) korábban – helytelenül – az angol (érdeslevelű) szillel (U. procera
SALISB.) azonosították, mely hazánkban nem él, hanem egy Angliába kétezer éve
bevitt és elterjesztett kultúrfaj
331
Mezei szil (Ulmus campestris)
332
ULMACEAE ULMUS
Hegyi szil
Ulmus glabra HUDSON (U. scabra MILLER, U. montana WITH.)
a: mountain elm n: Berg-Ulme
Alaki jellemzők
 közepes vagy ritkábban nagy termetű fa (25-30 m)
 törzse karcsú, nyúlánk, kérge sokáig sima, később barnásszürke, lehámló kéreg-
cserepekkel, koronája szabálytalan, tömött, ágai vastagok
 vesszeje vastagabb, zöldes- vagy sötétbarna, borzasan álló merev serteszőrökkel,
rügyei nagyok, kúposak, feketésbarnák
 levelei váltakozó állásúak, rendszerint visszás tojásdadok, az erőteljes hosszú-
hajtásokon felső harmadukban 3 karéjúak, 8-16 cm hosszúak, vastagok, felül
érdesek, sötétzöldek, fonákuk érdes vagy pelyhes
 poligám virágai levélhónalji nagyobb csomókban nyílnak, ± ülők, zöldesvörösek
 lependék termése 20-25 mm hosszú, a makkocska a szárny közepén található
 termése május első felében érik és hullik
Elterjedés
 Európa (de Dél-Európában szórványos), Kaukázus
Előfordulás
 középhegységeinkben, helyenként a dombvidékeken található, ill alföldperemi
részekre is leereszkedhet
Élőhely
 bükkösök, szurdokerdők, ritkábban gyertyános-kocsánytalan tölgyesek,
törmeléklejtő- és sziklaerdők, patakmenti és keményfás ligeterdők
Egyéb
 fája vörösesbarna, kemény, nehéz, nehezen hasadó
 ritkulóban lévő faj, a szilfavész közepes mértékben károsítja
333
Hegyi szil (Ulmus glabra)
334
ULMACEAE ULMUS
Vénic-szil, lobogós szil, vénicfa
Ulmus laevis PALLAS (U. effusa WILLD.)
a: fluttering elm n: Flatter-Ulme
Alaki jellemzők
 törzse nyúlánk, térgörbe, erősen ágas, alul nagy gyökérterpeszekkel, kérge barnás-
szürke, hálózatosan repedező, szabálytalanul lehámló, koronája szabálytalan, ágai
vastagok, lehajlók
 vesszeje vékony, vörösesbarna vagy barna, fénylő, rügyei hegyesek, feltűnően tarkák
 levelei váltakozó állásúak, elliptikusak, 6-13 cm hosszúak, vékonyak, felül simák,
fénylő sötétzöldek, fonákuk lágyan szőrös
 poligám virágai levélhónalji csomókban nyílnak, hosszú kocsányúak, csüngők,
zöldesvörösek
 lependék termése 12-15 mm hosszú, pillás élű, a makkocska a szárny alapjához áll
közelebb
 termése májusban érik és hullik
 mezohigrofil  neutrofil
Elterjedés
 Közép-, Délkelet- és Kelet-Európa, kontinentális jelleggel
Előfordulás
 alföldjeinken mindenütt előfordul, ritkán a hegy- és dombvidék széles völgyeiben is
megjelenhet
Élőhely
 puhafás és keményfás ligeterdők, ritkán erdőssztyepp erdők, láperdők
Egyéb
 fája vörösesbarna, kemény, nehéz, göcsös, nehezen hasadó
 a szifavész kevésbé károsítja
335
Vénic-szil (Ulmus laevis)
336
ULMACEAE ULMUS
Turkesztáni szil
Ulmus pumila L. var. arborea (U. pinnato-ramosa DIECK)
a: siberian elm n: Sibirien-Ulme
Alaki jellemzők
 törzse nyúlánk, kérge barnásszürke, hosszanti barázdákkal és sekélyebb kereszt-
repedésekkel tagolt, koronája kúp alakú
 vesszeje vékony, világos barnásszürke, kopasz, rügyei kúpos tojásdadok, sötétbarnák,
kopaszok
 levelei váltakozó állásúak, tojásdadok vagy lándzsás tojásdadok, 2-6 cm hosszúak,
vastagok, felül simák, sötétzöldek, fonákuk csak fiatalon szőrös
 poligám virágai levélhónalji csomókban nyílnak, ± ülők, zöldesvörösek
 lependék termése 10-15 mm hosszú, a makkocska a szárny csúcsához áll közelebb
 lombfakadás előtt, február második, március első felében virágzik
 termése május első felében érik és hullik
 őszi lombszíne barnássárga vagy zöld
 xerofil  neutrofil, sótűrő
Elterjedés
 Belső- és Kelet-Ázsia
Előfordulás
 sík vidéki (– dombvidéki) faj, nálunk nem őshonos
 hazánkban elsősorban az alföldeken, alacsony dombvidékeken ültetik
Élőhely
 kultúrerdők, erdősávok, fasorok, élősövények
Egyéb
 fája vörösesbarna, középkemény, nehéz
 Európába először 1860-ban hozták be, hazánkban az 1960-as évek végétől ültetik
 nálunk 'Puszta szil' néven került köztermesztésbe
 a szilfavész iránt nem fogékony
 elvadulásai – egyelőre (?) – még ritkák
337
Turkesztáni szil (Ulmus pumila var. arborea)
338
ERICACEAE VACCINIUM
Fekete áfonya
Vaccinium myrtillus L.
a: bilberry n: Heidelbeere
Alaki jellemzők
 lombhullató törpecserje (20-40 cm), föld alatti szára meggyökeresedik, föld feletti
ágai fölállók
 vesszeje feltűnően vékony, négyoldalú, élelt, zöld, rügyei aprók, világoszöldek
 levelei szórt állásúak, tojásdadok, 1-3 cm hosszúak, élénkzöldek
 virágai levélhónaljiak, magánosan vagy kettesével nyílnak, világoszöldek pirosas
futtatással
 álbogyó termése borsó nagyságú, sötétlila, hamvas, magjai narancsgerezd alakúak,
1,2-1,5 mm hosszúak, feketésbarnák
 földalatti szárairól jól sarjad, nagyobb sarjtelepeket alkothat
 xeromezofil  acidofil
Elterjedés
Előfordulás
 Nyugat-Dunántúlon gyakori, szórványos az Északi-középhegységben (Zempléni-
hegység, Bükk, Mátra, Börzsöny), ritka a Balaton-felvidéken és Bakonyalján
Élőhely
 mészkerülő erdők
Egyéb
 általában tömegesen jelenik meg
339
Fekete áfonya (Vaccinium myrtillus)
340
ERICACEAE VACCINIUM
Tőzegáfonya
Vaccinium oxycoccos L. (Oxycoccos palustris PERS.)
a: cranberry n: Torfbeere, Moosbeere
Alaki jellemzők
 örökzöld, kúszószárú törpecserje (ún. rácscserje), hajtásai hengeresek, vékonyak
 levelei szórt állásúak, elliptikusak vagy megnyúlt tojásdadok, 5-10 mm hosszúak,
vastagok, bőrszerűek, felül fényes sötétzöldek, fonákuk kékesderes
 virágai végállók, magánosak, hosszú kocsányúak, vöröses rózsaszínű pártái hátra-
törtek
 álbogyó termése borsó nagyságú, kezdetben fehéressárga, majd skarlátvörös, fényes,
magjai tojásdadok, 1,2-1,5 mm hosszúak, vörösesbarnák
 júniusban virágzik
 termése július-szeptemberben érik, télen hullik
 föld feletti, vízszintesen kúszó szára meggyökeresedhet, s ezzel is terjedhet
Elterjedés
 Észak-Amerika és Eurázsia boreális, szórványosabban mérsékelt övi része,
cirkumboreális jelleggel
Előfordulás
 nálunk sík vidéki (Közép-Európában magashegységi) faj
 Beregi-sík (Csaroda, Beregdaróc, Gelénes), Mátra (Sirok: betelepítve), Hanság
(kipusztult), Keszthelyi-hegység (Vindornyalak–Vindornyaszőlős: kipusztult még a
XIX. században)
Élőhely
 tőzegmoha- és átmeneti lápok
Egyéb
 kipusztulással veszélyeztetett, védett faj
 a Beregi-síkon lévő állományát az 1950-es évek elején fedezték fel
341
Tőzegáfonya (Vaccinium oxycoccos)
342
ERICACEAE VACCINIUM
Vörös áfonya
Vaccinium vitis-idaea L.
a: cowberry n: Preiselbeere
Alaki jellemzők
 örökzöld törpecserje (10-20 cm), szára heverő, hengeres ágai fölemelkedők
 levelei szórt állásúak, visszás tojásdadok, 1-3 cm hosszúak, vastagok, bőrszerűek,
felül fényes sötétzöldek, fonákuk matt világoszöld, apró sötétbarna pontokkal
tarkított
 virágai végálló fürtökben nyílnak, fehérek vagy vörösesfehérek
 álbogyó termése borsó nagyságú, kezdetben fehéressárga, majd skarlátvörös, fényes,
magjai félhold alakúak, 1,5-1,8 mm hosszúak, vörösesbarnák
 május-júniusban virágzik
 földalatti szárairól jól sarjad, nagyobb sarjtelepeket alkothat
Elterjedés
Előfordulás
 Zempléni-hegység északi része, Bükk (Ómassa, Nagymező), Kőszegi-hegység
(Vöröskereszt), Őrség, Vend-vidék, Hetés (Magyarszombatfa: kipusztult), Göcsej
(Lenti: kipusztult), Mecsek (Jakab-hegy)
Élőhely
 mészkerülő erdők
Egyéb
 nálunk – peremhelyzetű előfordulásai miatt – ritkán virágzik és terem
343
Vörös áfonya (Vaccinium vitis-idaea)
344
CAPRIFOLIACEAE VIBURNUM
Ostorménbangita, ostorménfa, ostornyélfa
Viburnum lantana L.
a: wayfaring tree n: Wolliger Schneeball
Alaki jellemzők
 nagyobb cserje (5 m), sok szárral, hajtásai mereven fölfelé irányulók, főként a
csúcsokon elágazók, kérge szürkésbarna, hálózatosan repedezett
 vesszeje sötétszürke, könnyen leváló világosszürke csillagszőr bevonattal, rügyei
rügypikkely nélküliek, erősen szőrözöttek, világosszürkék
 levelei keresztben átellenesek, elliptikusak, 5-12 cm hosszúak, vastagok, ráncosak,
felül sötétzöldek, fonákuk fehéres vagy zöldesszürke, kopaszodó
 virágai soktagú, végálló, sátorozó bogernyőkben nyílnak, kicsik, egyformák, piszkos-
fehérek, kellemetlen szagúak
 csonthéjas termése ovális alakú, 8-12 mm hosszú, száraz húsú, éréskor piroson át
ibolyásfeketére színeződő, csontárja széles tojásdad, 6-7 mm hosszú, sárgásbarna,
hosszanti bordákkal
 lombfakadás után, május első felében virágzik
 termése július végén, augusztusban érik, szeptember-októberben hullik
 őszi lombszíne lilásvörös
 xerofil – xeromezofil  bazifil
Elterjedés
 Európa déli fele, Kis-Ázsia, Kaukázus, szubmediterrán jelleggel
Előfordulás
 középhegységeinkben és dombvidékeinken gyakoribb, az alföldeken csak a Sziget-
közben, Mezőföldön, Kiskunság északi felében él
Élőhely
 bokorerdők, mészkedvelő tölgyesek, cseres-tölgyesek, ritkábban szikla- és törmelék-
lejtő-erdők, erdőssztyepp-erdők
Egyéb
 hosszú, hajlékony tősarjai ostornyelek, sétabotok készítésére alkalmas
 kérge, levele és termése mérgező
345
Ostorménbangita (Viburnum lantana)
346
CAPRIFOLIACEAE VIBURNUM
Kányabangita, kányafa
Viburnum opulus L.
a: guelder rose n: Gemeiner Schneeball
Alaki jellemzők
 nagyobb cserje (5 m), ritkábban kis termetű fa, gyakran többtörzsű, törzsei vastagok,
kérge sötétszürke, finoman hálózatosan repedezett, ágai ívesen kihajlók
 vesszeje szürkésbarna, fénylő, kopasz, kissé szögletes, rügyei nyelesek, hasasak,
vörösesbarnák, fényesek
 levelei keresztben átellenesek, kerekdedek, 5-10 cm hosszúak, 3 vagy ritkábban 5
karéjúak, felül élénkzöldek, fonákuk halványzöld, levélnyelén 2 mirigyszemölccsel
 virágai soktagú, végálló, sátorozó bogernyőkben nyílnak, a szélsők meddők, nagyok,
a belsők termékenyek, kicsik, fehérek, sajátos szagúak
 csonthéjas termése gömbölyded vagy kissé elliptikus, 10-12 mm hosszú, leveses
húsú, kellemetlen szagú, skarlátpiros, csontárja kerekded szív alakú, 7-8 mm hosszú,
piszkos rózsaszínű
 termése augusztus végén, szeptember elején érik, tél végén hullik
 őszi lombszíne kárminpiros
 tőről sarjad
Elterjedés
Előfordulás
 megtalálható az egész országban
Élőhely
 sík vidéki ligeterdők, láperdők, ritkábban patakmenti ligeterdők, üde lomberdők
Egyéb
 meddő virágú, megnagyobbodott szirmú és gömbölyded virágzatú kultúrváltozata a
labdarózsa (cv. Roseum)
 kellemetlen szagú terméseit a madarak – különösen ősszel – kevésbé kedvelik
 kérge, levele és termése mérgező
347
Kányabangita (Viburnum opulus)
348
LORANTHACEAE VISCUM
Fehér fagyöngy, madárlép, enyvesbogyó
Viscum album L. (V. laxum BOISS. et REUTER )
a: mistletoe n: Weiß-Mistel
Alaki jellemzők
 örökzöld epifiton, bokra ± gömb alakú, 30-100 cm átmérőjű, törzse rövid, zömök,
szára többszörösen villásan elágazó
 levelei keresztben átellenesek, rendszerint visszás lándzsás tojásdadok, 2-8 cm
hosszúak, bőrszerűek, vastagok, sárgás- vagy világoszöldek, gyakran ívesen előre-
irányulók
 kétlaki, virágai 3 tagú csomókban nyílnak, már őszre kialakulnak, sárgászöldek, a
porzós virágok nagyobbak, a termősök kisebbek
 álbogyó termése borsó nagyságú, áttetsző és ragadós-nyálkás húsú, fehér esetleg
sárgás színű, benne többnyire 1 maggal, mely tojásdad alakú, 3-4 mm hosszú, zöldes
vagy ezüstfehér színű
 rövid életű (15 év), lassan növő faj
 február végén, márciusban virágzik
 termése novemberben érik, tél végén hullik
 kéreggyökerein képződő járulékos rügyei segítségével vegetatív terjeszkedésre is képes
 kiegyenlített hőigényű, fagyérzékeny  fényigényes
Elterjedés
Előfordulás
 a Nagyalföldön szórványos, egyébként országszerte gyakori
Élőhely
 a tölgyfajok (kivétel a vörös tölgy) és a bükk kivételével lombos fákon (subsp. album),
Pinus-féléken, ritkán luc- és vörösfenyőn (subsp. austriacum /WIESB./ VOLLM.),
jegenyefenyőn (subsp. abietis /WIESB./ ABROM.) található
Egyéb
 alfajait a gazdanövényen kívül a levelek alakja, nagysága, a termés színe, alakja, a
mag nagysága, alakja, színe, felülete alapján is el lehet különíteni
 félélősködő (hemiparazita) faj, gazdanövényétől vizet és ásványi sókat von el
 terméses ágai kedvelt karácsonyi díszek
 zárt állományokban ritkábban telepszik meg, inkább kiritkult állományokba, facso-
portokra, magános fákra telepszik
 hazánkban a nem őshonos akác, nemes nyárak, fekete dió kiterjedt ültetése miatt a
fehér fagyöngy is gyakorivá, helyenként tömegessé vált
349
♂
Fehér fagyöngy (Viscum album)
350
VITACEAE VITIS
Parti szőlő
Vitis riparia MICHX.
a: winter grape n: Ufer-Rebe
Alaki jellemzők
 kacsokkal kapaszkodó lián (25 m), kérge szürkésbarna, szalagokban leváló, hajtásán
a kacsos, a virágzatot viselő és a csak leveles nóduszok szabálytalanul helyezkednek
el
 vesszeje vastag, finoman barázdált, világos- vagy gesztenyebarna, megnyúlt ízközű,
bele nagy, barna, rügyei világosbarnák
 levelei szórt állásúak, kerekdedek vagy széles szíves tojásdadok, 8-18 cm hosszúak,
többnyire 3 kisebb karéjúak, felül fényes élénkzöldek, fonákuk világoszöld
 kétlaki, virágai a levelekkel átellenesen álló bugákban nyílnak, kicsik, sárgászöldek,
illatosak
 bogyó termése gömbölyded, 6-9 mm átmérőjű, bíborfekete, hamvas felületű, erősen
festő levű, savanykás és fanyar, benne 2-4 körte alakú mag van
Ö k o l ó g i ai jellemzők
Elterjedés
 Észak-Amerika középső és keleti része
Előfordulás
 nagyobb folyóink árterein helyenként tömegesen vadult el
Élőhely
 hazájában folyók árterei, hazánkban puhafás ligeterdők, faültetvények
Egyéb
 Európában a XVII. század közepén már termesztették, hazánkban a XIX. század
végén kezdett elterjedni
 a filoxérával szemben ellenálló, ezért alanyként termesztik
 özönfaj
 hazánkban más Vitis-fajok is elvadulhatnak, de ezek nem váltak özönfajjá
351
Parti szőlő (Vitis riparia)
352
VITACEAE VITIS
Ligeti szőlő, erdei szőlő
Vitis sylvestris C.C. GMELIN
a: wine grape n: Wild-Weinrebe
Alaki jellemzők
 kacsokkal kapaszkodó lián (25 m), kérge szürkésbarna, szalagokban leváló,
hajtásának minden harmadik nóduszán sem kacs, sem virágzat nem található
 vesszeje vastag, finoman barázdált, világos- vagy gesztenyebarna, megnyúlt ízközű,
bele nagy, barna, rügyei világosbarnák
 levelei szórt állásúak, kerekdedek, 5-9 cm hosszúak, levéllemeze szélesebb a
hosszánál, a porzós egyedeknél mélyen 3 vagy 5 karéjúak, a termősöknél sekélyen
karéjosak vagy majdnem tagolatlanok, alul-felül zöldek
 kétlaki, virágai a levelekkel átellenesen álló bugákban nyílnak, kicsik, sárgászöldek,
illatosak
 bogyó termése gömbölyded, 6-8 mm átmérőjű, ibolyáskék, gyengén festő levű,
savanyú, benne 2-4, általában 3 körte alakú mag van
 lombfakadás után, június első felében virágzik
 termése szeptemberben érik, októberben hullik
 őszi lombszíne halványsárga vagy sötétbordó
Elterjedés
 Közép-Európa délkeleti része, Appenin- és Balkán-félsziget, Kis-Ázsia, Kaukázus
Előfordulás
 nagyon szórványos az egész országban
Élőhely
 keményfás, ritkábban puhafás ligeterdők, esetleg szikla- és szurdokerdők
Egyéb
 a bortermő szőlő (V. vinifera L.) egyik szülőfaja
 hajlékony szárából régen abroncsokat, varsakarikákat készítettek
 a filoxéra károsítja
353
♀
Ligeti szőlő (Vitis riparia)
354
Mellékletek
Festő- és cser z őnövé nyek
Festőnövények
Faj Növényi rész Festőszín

bibircses nyír friss hajtás citromsárga
barka sötét rózsaszín
cserszömörce levél, fiatal ág sárga
fagyal termés kék
fehér bokrétafa levél sárga, világosbarna
termésburok szürkészöld
maghéj barna
fekete bodza termés kék, viola
kocsányos tölgy és kéreg barna
kocsánytalan tölgy
királydió barka sárga
levél barna
termésburok barna, fekete
kéreg barna
kökény termés vörös
kutyabenge háncs sárga
lucfenyő toboz vörhenyesbarna
mézgás éger kéreg barna
áltoboz fekete
sóskaborbolya háncs sárga
termés piros
varjútövis-benge termés zöld
háncs sárga
Cserzőnövények
Faj Cserzőrész
cserszömörce levél, hajtás
kocsányos tölgy és kocsánytalan tölgy kéreg, gubacs
lucfenyő kéreg
mézgás éger kéreg, áltoboz
vörösfenyő kéreg
357
Mérgező fa- és cse rje fajok
Fajok Hatóanyagok Növényi rész

Nagyon mérgezőek
Daphne daphnetoxin, mezerin egész növény
Euonymus evonimin, triacetin levél, termés
Laburnum citizin egész növény
Lycium hioszciamin levél, termés
Taxus taxin egész növény
Mérgezőek
Amygdalus amigdalin mag
Berberis izokinolin kéreg
Cerasus amigdalin mag
Clematis protoanemonin levél, fiatal hajtás
Colutea ? levél, termés
Ephedra efedrin egész növény
Frangula frangularozid kéreg
Hedera hederin, helixin egész növény
Ligustrum ligusztrin termés, levél, kéreg
Lonicera xilosztcin termés
Padus amigdalin mag
Prunus amigdalin mag
Rhamnus emodin termés
Robinia robin, fazin kéreg, mag
Sambucus szambunigrin éretlen termés, levél
Sarothamnus kinolizidin egész növény
Thuja tujon levél
Viburnum viburnin kéreg, levél, termés
Viscum viszcin, viszkotoxin egész növény
358
Pollenaller gi át okoz ó fa- és cser je fajok
Tudományos név Magyar név Allergén fokozat

Abies alba közönséges jegenyefenyő +
Acer negundo zöld juhar +
Ailanthus altissima bálványfa +
Alnus spp. éger fajok ××
Betula spp. nyír fajok ×××
Carpinus spp. éger fajok +
Castanea sativa szelídgesztenye +
Celtis occidentalis nyugati ostorfa +
Chamaecyparis oregoni hamisciprus +
lawsoniana
Corylus spp. mogyoró fajok ×
Fagus sylvatica bükk +
Fraxinus spp. kőris fajok ×
Juglans spp. dió fajok +
Juniperus communis közönséges boróka ×
Larix decidua vörösfenyő +
Ligustrum vulgare vesszős fagyal ×
Morus alba fehér eperfa +
Picea abies lucfenyő +
Pinus spp. tűnyalábos fenyő fajok +
Platanus x hybrida juharlevelű platán +
Populus spp. nyár fajok +
Quercus spp. tölgy fajok ×
Robinia pseudoacacia fehér akác +
Salix spp. fűz fajok +
Taxus baccata tiszafa +
Thuja spp. tuja fajok +
Tilia spp. hárs fajok +
Ulmus spp. szil fajok ×
Az allergén jelleg fokozatai:
××× – igen erős

×× – erős
× – közepesen erős
+ – gyenge vagy bizonytalan
359
Magyarország adventív fa- és cse rje fajai
1. Nagyon gyakran elvaduló, agresszíven terjedő (özön-) fajok, az

országban sok helyen és tömegesen lépnek fel, rövid idő alatt
nagyobb területeket hódíthatnak meg
Elterjedési Terjedési
Faj Élőhelyek
terület mód
Acer negundo É-Amerika árterek, kultúrerdők,
m
Zöld juhar K-i fele ruderális területek
Ailanthus altissima laza talajú, bolygatott
ÉK-Kína m, s
Bálványfa termőhelyek
Amorpha fruticosa É-Amerika árterek, ruderális
m
Gyalogakác DK-i része területek
Celtis occidentalis É-Amerika árterek, kultúrerdők,
m
Nyugati ostorfa K-i fele ruderális területek
Elaeagnus angustifolia romtalajok, szikes
Belső-Ázsia m
Keskenylevelű ezüstfa területek
Fraxinus pennsylvanica É-Amerika
árterek, kultúrerdők m
Amerikai kőris K-i fele
Hedera hibernica DNY-
települések környéke m
Ír borostyán Írország
Padus serotina É-Amerika alföldi természetszerű és
m
Kései meggy K-i fele kultúrerdők
Parthenocissus inserta1 árterek, üde lomb-erdők,
É-Amerika m, s
Közönséges borostyánszőlő mezsgyék
Ribes aureum É-Amerika alföldi kultúrerdők,
m, s
Arany ribiszke NY-i része mezsgyék
Robinia pseudoacacia É-Amerika természetszerű és kultúr-
(m), s
Fehér akác K-i fele erdők, erodált helyek
Vitis riparia É-Amerika
árterek, cserjések m
Parti szőlő K-i fele
Vitis rupestris É-Amerika mezsgyék, felhagyott
m
Sziklai szőlő DK-i része szőlők, árterek
360
2. Gyakran elvaduló fajok, sok helyen lépnek fel, de tömeges
elszaporodásra és gyors terjedésre (invázióra) nem képesek
Faj Élőhelyek
terület mód
utak és vasutak mente,
Lycium barbarum
Közép-Kína sövények, ruderális m, s
Közönséges ördögcérna
területek
Malus domestica utak és vasutak mente,
m
Kerti alma erdők, kirándulóhelyek
Morus alba árterek, kultúrerdők,
Kína m
Fehér eperfa utak mente
Prunus cerasifera2 Mediterraneum erdőszélek, cserjések,
m
Cseresznyeszilva , Kis-Ázsia ruderális területek
Ptelea trifoliata É-Amerika K-i természetszerű és
m
Alásfa fele kultúrerdők
Sarothamnus scoparius mészkerülő erdők szélei,
NY-Európa m
Seprőzanót parlagok
3. Szórványosan, kis példányszámban elvaduló, tömegszaporodásra

nem képes fajok
Faj Élőhelyek
terület mód
dunántúli-középhegységi
Amygdalus communis3 Közép-
meleg, meszes m
Közönséges mandula Ázsia
termőhelyek
Armeniaca vulgaris Közép- utak, vasutak mente,
m
Kajszibarack Ázsia kirándulóhelyek
Buddleia davidii
K-Ázsia települések m
Illatos nyáriorgona
Cerasus vulgaris subsp.
parlagok, útszélek,
acida D-Eurázsia m, s
mezsgyék, erdőszélek
Vadmeggy
Cydonia oblongoa szőlők és gyümölcsösök
Elő-Ázsia m, s
Birs közelében
DK-
Juglans regia lomberdők, mezsgyék,
Európa, m
Királydió kertek
Elő-Ázsia
Laburnum anagyroides Közép- bokorerdők, száraz
m
Aranyeső Európa tölgyesek
Mahonia aquifolium4
É-Amerika szárazabb erdők, gyepek m
Magyallevelű mahónia
361
Faj Élőhelyek
terület mód
Mespilus germanica Kis- és Elő- szőlők és gyümölcsösök
m
Naspolya Ázsia környéke
Persica vulgaris utak mente, települések
Kína m
Őszibarack környéke
árterek, ruderális
Populus x euramericana
területek, meddőhányók, m
Nemes nyárak
bányák
Prunus domestica parlagok, ruderális
m, s
Kerti szilva területek, árterek
Pyrus communis települések környéke,
Elő-Ázsia m
Házi körte kirándulóhelyek
száraz, meleg lejtők,
Syringa vulgaris
DK-Európa homoki termőhelyek, (m), s
Közönséges orgona
falak
Thuja orientalis
K-Ázsia kőfalak, sziklás területek m
Keleti tuja
Kis- és
Vitis vinifera 5 mezsgyék, cserjések,
Közép- m
Bortermő szőlő kőrakások
Ázsia
Jelmagyarázat:
A faj generatív és vegetatív terjedési lehetőségei:

m – mag/termés révén terjedő faj
s – gyökérsarj vagy hajtáslegyökerezés révén terjedő faj
Megjegyzések:
1
– a P. quinquaefolia (L.) PLANCH. fajjal alkotott hibridjei is
2
– a P. divaricata LED. fajt is ideértve
3
– a termesztési körzetén belül vadul el
4
– többnyire a M. repens (LINDL.) G. DON, M. pinnata (LAG.) FEDDE fajokkal alkotott
hibridkomplexum
5
– borvidékeinken lehet elvadult egyedeivel találkozni
362
A magyarorsz ág i dendroflór a
veszélyeztetett és védett taxonjai
Természet-
Veszélyez-
Magyar név Tudományos név Védettség védelmi
tetettség
érték (Ft)
Nyitvatermők
tiszafa Taxus baccata EN
csikófark Ephedra distachya EN FV 100.000
Zárvatermők
Kétszikűek
havasi iszalag Clematis alpina VU V 10.000
fűzlevelű
Spiraea salicifolia VU V 2.000
gyöngyvessző
csipkés gyöngyvessző Spiraea crenata RE
szirti gyöngyvessző Spiraea media VU V 5.000
szirti madárbirs Cotoneaster integerrimus VU V 2.000
molyhos madárbirs Cotoneaster tomentosus VU V 2.000
fekete madárbirs Cotoneaster niger VU V 2.000
pannon madárbirs Cotoneaster matrensis NE V 10.000
Erdélyi vadalma Malus dasyphylla VU
gyapjas körte Pyrus nivalis EN V 10.000
osztrák körte Pyrus austriaca EN
magyar vadkörte Pyrus magyarica CR FV 250.000
déli berkenye Sorbus graeca VU V 2.000
Sorbus austriaca
Hazslinszky-berkenye CR V 10.000
subsp. hazslinszkyana
házi berkenye Sorbus domestica VU V 2.000
lisztes berkenye Sorbus aria VU V 10.000
dunai berkenye Sorbus danubialis VU V 10.000
Jávorka-berkenye Sorbus javorkae VU V 10.000
dunántúli berkenye Sorbus pannonica VU V 10.000
Soó-berkenye Sorbus sooi VU V 10.000
Duna-vidéki berkenye Sorbus subdanubialis NE V 10.000
bükki berkenye Sorbus x buekkensis VU V 10.000
363
Természet-
Veszélyez-
tetettség
érték (Ft)
a lisztes berkenye és
Sorbus aria (s. l.) x CR-VU
a barkócaberkenye V 10.000
S. torminalis (21 db) (DD)
apomiktikus kisfajai
fanyarka Amelanchier ovalis VU V 10.000
egybibés galagonya Crataegus monogyna
DD
alfaja subsp. curvisepala
fekete galagonya Crataegus nigra EN V 10.000
földi szeder kisfaj Rubus senticosus DD
erdei rózsa Rosa arvensis VU
havasalji rózsa Rosa pendulina VU V 10.000
oszlopos rózsa Rosa stylosa RE?
A 3 rózsa gyűjtőfaj
Rosa canina agg.
kisfajai - a védett
R. rubiginosa agg. VU-CR
szentendrei rózsa
R. tomentosa agg.
kivételével (11 db)
szentendrei rózsa Rosa sancti-andreae CR V 10.000
törpe mandula Amygdalus nana EN V 10.000
havasi ribiszke Ribes alpinum EN V 10.000
fekete ribiszke Ribes nigrum EN V 10.000
bérci ribiszke Ribes petraeum RE V 10.000
vörös ribiszke Ribes rubrum
VU
alfaja subsp. sylvestre
bokros koronafürt Coronilla emerus VU V 5.000
babérboroszlán Daphne laureola VU V 10.000
farkasboroszlán Daphne mezereum VU V 10.000
henye boroszlán Daphne cneorum VU V 10.000
homoktövis Hippophaë rhamnoides CR V 10.000
kövi benge Rhamnus saxatilis EN V 10.000
ligeti szőlő Vitis sylvestris EN V 10.000
vörösgyűrű som Cornus sanguinea
DD
alfaja subsp. hungarica
fekete lonc Lonicera nigra CR V 2.000
jerikói lonc Lonicera caprifolium VU V 2.000
csermelyciprus Myricaria germanica CR V 10.000
364
Természet-
Veszélyez-
tetettség
érték (Ft)
tőzegrozmaring Andromeda polifolia RE
tőzegáfonya Vaccinium oxycoccos EN V 10.000
vörös áfonya Vaccinium vitis-idaea VU V 10.000
keleti gyertyán Carpinus orientalis EN V 10.000
komlógyertyán Ostrya carpinifolia RE
molyhos nyír Betula pubescens EN V 10.000
havasi éger Alnus viridis VU V 10.000
babér fűz Salix pentandra EN V 10.000
füles fűz Salix aurita VU V 5.000
parti fűz Salix elaeagnos EN V 2.000
feketedő fűz Salix myrsinifolia EN
Egyszikűek
lónyelvű csodabogyó Ruscus hypoglossum VU V 10.000
szúrós csodabogyó Ruscus aculeatus VU V 5.000
Forrás:
Veszélyeztetettségi kategóriák: IUCN/SCC Criteria Review Working Group
(1999): IUCN Red List Criteria Review Prowisional Report: Draft of the
proposed Changes and Reccomendations. – Species 31-32: 43-57.
Besorolás: BARTHA D. (2000): Vörös Lista, Magyarország veszélyeztetett fa- és
cserjefajai, Sopron.
Veszélyeztetettségi kategóriák:
CR: súlyosan veszélyeztetett (critically endangered)
EN: veszélyeztetett (endangered)
VU: sebezhető (vulnerable)
LR: kis veszélyeztettségű (lower risk)
DD: hiányos adat (data deficient)
NE: nem felmért (not evaluated)
Védettségi kategóriák:
Forrás: 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet (a védett és a fokozottan védett növény- és
állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben
természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről) alapján.
FV - fokozottan védett (250.000, 100.000 Ft)
V - védett (10.000, 5.000, 2.000 Ft)
365
F afajok területe és te rületar ánya
(2006. január 1. állapot)
Terület
Fafaj-csoport
ha %
Kocsányos tölgy 155 848,0 8,7
Kocsánytalan tölgy 180 503,2 10,1
Molyhos tölgy 17 228,7 1,0
Vörös tölgy 15 352,3 0,9
Egyéb tölgy 289,3 0,0
Cser 199 712,2 11,2
Bükk 106 826,2 6,0
Gyertyán 96 034,4 5,4
Akác 405 689,5 22,8
Juharok 16 380,6 0,9
Szilek 4 213,2 0,2
Kőrisek 50 636,7 2,8
Fekete dió 6 539,3 0,4
Vadgyümölcsök 3 920,7 0,2
Egyéb kemény lombos fajok 7 453,2 0,4
Kemény lombos fajok összesen 1 266 627,4 71,0
Nemes nyárak 123 479,0 6,9
Hazai nyárak 59 047,7 3,3
Nemes füzek 2 522,5 0,1
Fehér fűz 19 559,2 1,1
Egyéb fűz 496,8 0,0
Égerek 49 873,4 2,8
Hársak 21 129,8 1,2
Nyírek 4 803,6 0,3
Egyéb lágy lombos fajok 1 318,9 0,1
Lágy lombos fajok összesen 282 231,0 15,8
Lombos fajok összesen 1 548 858,4 86,8
Erdeifenyő 137 754,1 7,7
Feketefenyő 67 365,0 3,8
Lucfenyő 21 636,1 1,2
Vörösfenyő 3 860,2 0,2
Egyéb fenyő 3 088,5 0,3
Fenyő fajok összesen 233 703,9 13,2
Mindösszesen 1 782 562,3 100,0
366
F a- és cserjefajok magyar neve inek
he lye sír ása
Forrás: Az MTA Helyesírási Bizottsága 1985-ben megjelent, majd PRISZTER SZANISZLÓ
által részben átdolgozott kiadványa
1. NEMZETSÉGNEVEK
1.1. Kis kezdőbetűvel és – összetett szó esetén – egy szóba írandó nemzetségnevek
 egytagú, latin eredetű: gledícsia, mahónia, leander
 összetett, előtagja köznevesült személynév: júdásfa, szentjánoskenyérfa, krisztus-
tövis, duglászfenyő, hemlokfenyő
 rendszertani különállóság hangsúlyozása érdekében:
o az utótag, vagy mindkét tag más nemzetségnévvel megegyező: nyáriorgona
(Buddleja és nem Syringa (orgona) nemzetség), komlógyertyán (Ostrya és
nem Carpinus (gyertyán) nemzetség), álciprus, gyalogakác, gyertyánszil,
kőrisfagyal, madárbirs, mocsárciprus, pálmaliliom, sóskaborbolya
o az előtag melléknév (vagy melléknévi igenév), és az adott nemzetség nem
tartozik az utótagként szereplő nemzetséghez: szárnyasdió (Pterocarya és
nem Juglans), seprőzanót (Sarothamnus és nem Cytisus), törpezanót,
kékakác, sárgaakác, japánakác, japánnaspolya
 az utótag gyűjtőnév (fenyő, pálma, bambusz, kaktusz stb.), ez a jelzős vagy
főnévi előtaggal mindig egybeírandó: jegenyefenyő, páfrányfenyő,
vörösfenyő, törpebambusz, olajpálma, kókuszpálma, szágópálma,
fügekaktusz
 az összes többi összetett nemzetségnév: aranyeső, csörgőfa, hóbogyó, májusfa,
szivarfa, barátcserje, dudafürt, hólyagfa, olajfa, tűztövis, bálványfa,
homoktövis, ördögcérna, fagyöngy, gyöngyvessző, ezüstfa, ostorfa
1.2. Kivételek
 Ha az összetett nemzetségnév előtagja személynév vagy földrajzi tulajdonnév,
akkor – az általános helyesírás szerint – nagy kezdőbetűvel írjuk, és kötőjellel
kapcsoljuk az utótaghoz: Palmira-pálma, Bruckenthal-hanga
2. FAJNEVEK
2.1. Különírandó fajnevek
 a fajnév minőségjelző (melléknév vagy melléknévi igenév, fajneveink többsége):
bibircses kecskerágó, fehér nyár, kőrislevelű juhar, tatár juhar, cseplesz
meggy, fekete dió, magas kőris, tatár lonc, enyves akác, fekete nyár, molyhos
tölgy, török meggy, enyves éger, henye boroszlán, mongol hárs, mongol tölgy,
török mogyoró, erdei iszalag, kocsányos tölgy, rezgő nyár, virágos kőris, fehér
akác, kocsánytalan tölgy, szőrös nyír, vörös tölgy (kivétel a vad- előtag, ld. 2.2.)
 melléknévnek tekintendők a színt, nagyságot stb. jelentő minőségjelzők (arany,
ezüst, bíbor, óriás, törpe): arany ribiszke, ezüst juhar, óriás nyár, bíbor fűz,
ezüst nyár, törpe boróka, ezüst hárs
367
 az -i képzős földrajzi nevek: al-dunai törpezanót, amerikai ribiszke, európai
vörösfenyő, himalájai luc, indiai jázmin, jerikói lonc, kanadai nyár,
kaukázusi borostyán, kínai boróka, krími hárs, libanoni cédrus, szibériai
vörösfenyő
2.2. Egybeírandó fajnevek
 a fajnévvel egybeírandó a minőségjelző, ha az köznév: babérfűz,
kányabangita, mannakőris, csertölgy, kecskefűz, mocsártölgy,
farkasboroszlán, labdarózsa, narancscseperfa, gránátalma, madárberkenye,
sajmeggy, gyepűrózsa, mályvarózsa
 a minőségjelzős előtagú gyűjtő nevek (fenyő, pálma): balkánifenyő,
ezüstfenyő, simafenyő, bolgárfenyő, feketefenyő, szurkosfenyő, erdeifenyő,
szúrósfenyő
 a köznyelvben ilyen formában meghonosodott néhány mellékneves minőség-
jelzőjű fajnév: futórózsa, szomorúfűz
 a vad jelzőt mindig egybeírjuk a nemzetségnévvel: vadcseresznye, vadgesztenye,
vadalma, vadkörte, vadcitrom
2.3. Kötőjellel kapcsolt fajnevek
 Nagy kezdőbetűvel írjuk és kötőjellel kapcsoljuk a nemzetségnévhez a minőség-
jelzőt, ha az személynév vagy földrajzi tulajdonnév: Jósika-orgona, Kitaibel-
zanót, Himalája-cédrus (de himalájai cédrus), Júlia-borbolya, Atlasz-cédrus,
Kaspi-fűz, Hazslinszky-berkenye
 Az egyébként egybeírandó főnévi előtagú fajnevek közül néhányat a félreérthetőség
elkerülése végett kivételesen kötőjellel tagolunk: cser-fagyöngy, vénic-szil
3. A HIBRIDEK ÉS A FAJ ALATTI EGYSÉGEK NEVEI
 A vadon élő és a termesztett növények faj alatti egységeinek, valamint a természetes
és mesterséges hibridek neveinek írásmódja megegyezik a fajnevekre vonatkozó
szabályokkal: csüngő japánakác, malonyai tuja, oszlopos tölgy, szürke nyár
 A ritkán előforduló természetes és mesterséges nemzetséghibridek neve többnyire
a két szülő nemzetségnevének egybeírásából jön létre: mahóniaborbolya (x
Mahoberberis), aranyesőzanót (x Laburnocytisus)
 A fajtanevek helyesírása
o A fajtanevek (cultivarok) magyar nevei mindig nagy kezdőbetűsek, a
második tag csak akkor, ha az földrajzi- vagy személynév: ’Besztercei’,
’Korai besztercei’ (szilvafajták)
o A fantázianevet, betűszót, rövidítést vagy betűjelet követő esetleges
számjegyek után nem teszünk pontot. A fajtanév nem kezdődhet
számjeggyel: ’Cegléd szépe K. 73’
o A fajtanevet írásmódjában meg kell különböztetni a szövegkörnyezetétől,
ennek megszokott formája az egyes idézőjel: ’Jonathan’ (alma), ’Király
furmint’ (szőlő)
o A magyar fajtanevek egy része – elsősorban a közismert díszfák és díszcserjék
esetében – a fajnevekhez hasonló, így rájuk is azonos szabályok alkalmazandók:
368
árbócakác, gömbakác, vérbükk, vérmogyoró, vérjuhar, jonatánalma
(’Jonathan’ köznevesült formája)
369
Ajánlott irodalom
BARTHA D. (1997): Fa- és cserjehatározó. – Mezőgazda Kiadó, Budapest.
BARTHA D. (1999): Magyarország fa- és cserjefajai. – Mezőgazda Kiadó,
Budapest.
BARTHA D. – MÁTYÁS Cs. (1995): Erdei fa- és cserjefajok előfordulása Magyar-
országon. – Saját kiadás, Sopron.
BOTTA-DUKÁT Z. – MIHÁLY B. (szerk.) (2006): Biológiai Inváziók Magyar-
országon. Özönnövények II. – KvVM TvH Tanulmánykötetei 10., Budapest.
COOMBES, A. J. (1993): Fák. Határozó kézikönyvek. – Panem-Grafo, Budapest.
CSAPODY I. – CSAPODY V. – ROTT F. (1966): Erdei fák és cserjék. – Országos
Erdészeti Főigazgatóság, Budapest.
DEBRECZY ZS. – RÁCZ I. (2000): Fenyők a Föld körül. – Dendrológiai
Alapítvány, Budapest.
FARKAS S. (szerk.) (1999): Magyarország védett növényei. – Mezőgazda Kiadó,
Budapest.
FEHÉR D. – MÁGÓCSY-Dietz S. (1935): Erdészeti növénytan III. A virágtalan
növények és a nyitvatermők. – Máhr Árpád Könyvkereskedése, Sopron.
FEKETE L. – MÁGÓCSY-DIETZ S. (1896): Erdészeti növénytan II. Részletes
növénytan.- Pátria, Budapest.
GENCSI L. – VANCSURA R. (1992): Dendrológia. Erdészeti növénytan II. –
Mezőgazda Kiadó, Budapest.
GODET , J-D. (1993): Fák és cserjék. – Officina Nova, Budapest.
KISS L. (1956): Fenyők. Fák és cserjék I. – Mezőgazdasági Kiadó, Budapest.
MÁTYÁS V. (1951): Erdei magvak. – Mezőgazdasági Kiadó, Budapest.
MÁTYÁS V. (1952): Erdei cserjék. – Mezőgazdasági Kiadó, Budapest.
MIHÁLY B. – BOTTA-DUKÁT Z. (szerk.) (2004): Biológiai Inváziók Magyar-
országon. Özönnövények. KvVM TvH Tanulmánykötetei 9., Budapest.
NAGY B. (szerk.) (1980): Díszfák, díszcserjék termesztése és felhasználása.
Kertészeti dendrológia. – Mezőgazdasági Kiadó, Budapest.
ORLÓCI L. (1994): A nyitvatermők határozója. – ELTE TTK, Budapest.
PRISZTER SZ. (1983): Arbores fruticesque Europae. Vocabularium octo linguis
redactum. / Európa fái és cserjéi. Nyolcnyelvű szótár. – Akadémiai Kiadó,
Budapest.
SCHMIDT G. (1993): Rügyatlasz. – Excit Kiadó, Budapest.
SCHMIDT G. (szerk.) (1991): Dendrológiai Herbárium. Díszfák és díszcserjék
felismerése leveleik és hajtásaik alapján. – Pro Natura Kiadó, Budapest.
TÓTH I. (1969): Díszfák, díszcserjék. – Mezőgazdasági Kiadó, Budapest.
UJHELYI P. – MOLNÁR V. A. (szerk.) (2006): Élővilág enciklopédia II. A Kárpát-
medence gombái és növényei. – Kossuth Kiadó, Budapest.
VANCSURA R. (1960): Lombos fák és cserjék. Fák és cserjék II. –
Mezőgazdasági Kiadó, Budapest.
370
Magyar nevek mutatója
áfonya borbolya
fekete 339 közönséges 62
tőzeg~ 341 vér~ 62
vörös 343 boróka
akác havasi 153
fehér 247 közönséges 153
sárga~ 155 törpe 153
alásfa 210 borostyán 144
alma borostyánszőlő
nemes 173 japán 185
vad~ 173 közönséges 185
ámorfa 56 tapadó 185
aranyeső 155 boroszlán
avarhanga 68 babér~ 118
bajnóca babérka~ 118
csipkés 307 farkas~ 120
fűzlevelű 311 henye 116
szirti 309 büdösfa 132
bálványfa 46 büdöshárs 181
bangita bükk
ostormén~ 345 európai 130
kánya~ 347 keleti 130
barkafa 272 közönséges 130
barkócafa 305 bükkfa 130
benge cigánymeggy 80
kövi 233 csarab 68
kutya~ 132 cseresznye
sziklai 233 erdei 78
szirti 233 madár~ 78
varjútövis- 231 vad~ 78
bércse cseresznyeszilva 206
erdei 88 cserfa 218
havasi 86 csermelyciprus 177
berekfa 48 cserszömörce 102
berkenye csikófark 124
barkóca~ 305 csodabogyó
déli 298 lónyelvű 266
fojtós 303 szúrós 264
házi 303 dió
kerti 303 fekete 148
lisztes 298 király~ 151
madár~ 301 közönséges 151
veres 301 dudafürt, pukkanó 90
bodza duglászfenyő 208
fekete 292 kék 208
fürtös 294 zöld 208
szarvas~ 294 ebtövis 231
vörös 294 éger
bokrétafa enyves 48
fehér 44 fehér 50
pirosvirágú 44 hamvas 50
371
havasi 52 galagonya
mézgás 48 csere~ 110
zöld 52 Degen- 114
egres 245 egybibés 112
életfa 323 fekete 114
eperfa kétbibés 110
fehér 175 magyar 114
fekete 175 gesztenye
erdeifenyő 194 jóféle 74
ezüstfa, keskenylevelű 122 szelíd~ 74
fagyal gledícsia 142
közönséges 159 gyalogakác 56
vesszős 159 gyertyán
fagyöngy aprólevelű 72
fehér 349 fehér 70
sárga~ 167 keleti 72
fakín 167 kislevelű 72
fanyarka, szirti 54 közönséges 70
farkashárs 120 gyöngyvessző
feketefenyő 189 csipkés 307
feketegyűrű 42 fűzlevelű 311
fojtóska 303 szirti 309
fűz hályogfa 313
babér~ 282 hamisciprus, oregoni 84
berki 278 hangabarack 58
bíbor~ 284 hárs
borostyán~ 282 ezüst 329
cigle~ 286 kislevelű 325
cinege~ 286 magyar 329
csigolya~ 284 nagylevelű 327
csöröge~ 278 széleslevelű 327
ezüst 268 hártyamag, háromlevelű 210
fehér 268 hólyagfa, mogyorós 313
feketedő 280 hólyagfürt 313
füles 270 hólyagmogyoró 313
hamvas 274 homoktövis 146
háromporzós 288 iszalag
kecske~ 272 erdei 88
kender~ 290 havasi 86
kosárkötő~ 290 jávorfa 38
kötő 290 jegenyefenyő, közönséges 30
leány~ 272 juhar
mandula~ 288 ezüst 40
mandulalevelű 288 feketegyűrű- 42
ötporzós 282 fodor 32
parti 276 fürtös 38
pálma~ 272 hegyeslevelű 36
rekettye~ 274 hegyi 38
rozmaring~ 286 jókori 36
sár~ 284 kőrislevelű 34
serevény~ 286 korai 36
szürke 276 mezei 32
törékeny 278 tatár 42
zsálya~ 270 zöld 34
372
kányafa 347 piros 104
kecskerágó szirti 104
bibircses 128 magcsat, jerikói 161
csíkos 126 májusfa 181
közönséges 126 málna 262
kinincs 56 erdei 262
komlóbükk 179 mandula, törpe 58
komlófa 179 meggy
komlógyertyán 179 cseplesz 80
koronafürt, bokros 96 saj~ 82
kökény 206 török 82
kőnaspolya kései 183
fekete 106 zselnice~ 181
molyhos 108 mogyoró
kőris közönséges 98
amerikai 140 török 100
északi vörös 140 narancseper 171
magas 136 nyár
magyar 134 amerikai fekete 204
manna~ 138 csomoros 200
pannon 134 ezüst 198
szlavón 134 fehér 198
virágos 138 fekete 200
vörös 140 nemes 204
zöld 140 rezgő 202
körte szürke 198
fekete 214 nyír
gyapjas 214 bibircses 64
hó~ 214 közönséges 64
kövi~ 54 molyhos 66
magyar 212 pelyhes 66
magyar vad~ 212 orgona, közönséges 315
molyhos 214 ostorfa
nemes 216 déli 76
osztrák 214 nyugati 76
sózó 214 ostorménfa 345
szívlevelű 212 ostornyélfa 345
vad~ 216 ördögcérna, közönséges 169
vastaggallyú 214 parókafa 102
zsályalevelű 214 platán
köszméte 245 juharlevelű 196
krisztustövis 142 keleti 196
kutyafa 132 nyugati 196
lepényfa 142 ribiszke
lonc arany 237
fekete 163 bérci 241
jerikói 161 fekete 239
ükörke~ 165 havasi 235
luc 187 kövi 241
lucfenyő, közönséges 187 piros 243
madárbirs sziklai 241
fekete 106 vörös 243
közönséges 104 rozmaringfenyő 157
molyhos 108 rózsa
373
erdei 249 francia 317
gyepű~ 253 keleti 317
havasalji 251 német 177
jaj~ 251 odesszai 317
molyhos 253 tiszafa 319
parlagi 249 tiszafenyő 319
rozsdás 253 topolyafa 200
szentendrei 253 tölgy
selyemfenyő 192 cser~ 218
semfű-semfa 169 kocsányos 227
simafenyő 191 kocsánytalan 222
som dárdáskaréjú 222
húsos 92 erdélyi 222
veresgyűrű~ 94 valódi 222
sóskafa 62 magyar 220
süvöltény 298 mocsár~ 227
szádokfa 329 molyhos 225
szeder olasz 225
földi 259 vörös 229
hamvas 255 tövisfa 206
kék 255 tőzegrozmaring 60
molyhos 257 tuja
vad~ 259 keleti 323
szelencefa 315 nyugati 321
szil óriás 321
angol 331 ükörke 165
érdeslevelű 331 fekete 163
hegyi 333 vackor 216
holland 331 vadalma 173
lobogós 335 vadgesztenye, fehér 44
turkesztáni 337 varjútövis 231
vénic- 335 vénic, komlós 179
szkumpia 102 vénicfa 335
szőlő veresgyűrű 94
bortermő 353 vörösfenyő, európai 157
erdei 353 zanót
ligeti 353 fái 155
parti 351 seprő~ 296
tamariska zselnice 181
374
Tudományos nevek mutatója
Abies alba 30 Cornus mas 92
A. pectinata 30 C. sanguinea 94
Acer campestre 32 subsp. hungarica 94
A. c. var. suberosa 32 Coronilla emerus 96
A. dasycarpum 40 Corylus avellana 98
A. negundo 34 C. colurna 100
A. platanoides 36 Cotinus coggygria 102
A. pseudoplatanus 38 Cotoneaster integerrimus 104
A. saccharinum 40 C. melanocarpus 106
A. tataricum 42 C. nebrodensis 108
Aesculus hippocastanum 44 C. niger 106
A. x carnea 44 C. tomentosus 108
Ailanthus altissima 46 C. vulgaris 104
A. glandulosa 46 C. x matrensis 106
Alnus alnobetula 52 Crataegus laevigata 110
A. glutinosa 48 C. monogyna 112
A. incana 50 C. nigra 114
A. kolaënsis 50 C. oxyacantha 110
A. viridis 52 C. x degenii 114
Amelanchier ovalis 54 Cytisus laburnum 155
Amorpha fruticosa 56 C. scoparius 296
Amygdalus nana 58 Daphne broterana 116
Andromeda polifolia 60 D. cneorum 116
Atragene alpina 86 D. c. subsp. arbusculoides 116
Berberis vulgaris 62 D. c. subsp. cneorum 116
B. v. cv. Atropurpurea 62 D. laureola 118
Betula pendula 64 D. mezereum 120
B. pubescens 66 D. philippi 118
B. verrucosa 64 Elaeagnus angustifolia 122
Biota orientalis 323 Ephedra distachya 124
Calluna vulgaris 68 E. vulgaris 124
Carpinus betulus 70 Euonymus europaeus 126
C. duinensis 72 E. verrucosus 128
C. orientalis 72 E. vulgaris 126
Castanea sativa 74 Fagus orientalis 130
C. vesca 74 F. moesiaca 130
C. vulgaris 74 F. sylvatica 130
Celtis australis 76 Frangula alnus 132
C. occidentalis 76 Fraxinus angustifolia 134
Cerasus avium 78 F. a. subsp. danubialis 134
C. fruticosa 80 F. a. subsp. pannonica 134
C. mahaleb 82 F. coriariifolia 136
..C. vulgaris subsp. acida 80 F. excelsior 136
..C. x eminens 80 F. ornus 138
C. x mohacsyana 80 F. pennsylvanica 140
Chamaecyparis lawsoniana 84 F. p. var. austini 140
Clematis alpina 86 F. p. var. subintegerrima 140
subsp. alpina 86 Gleditsia triacanthos 142
subsp. sibirica 86 G. t. f. inermis 142
C. vitalba 88 Hedera helix 144
Colutea arborescens 90 Hippocrepis emerus 96
375
Hippophaë rhamnoides 146 Prunus avium 78
Juglans nigra 148 P. cerasifera 206
J. regia 151 P. fruticosa 80
Juniperus communis 153 P. mahaleb 82
J. c. subsp. alpina 153 P. padus 181
J. c. subsp. communis 153 P. serotina 183
J. c. subsp. nana 153 P. spinosa 206
Laburnum anagyroides 155 P. tenella 58
Larix decidua 157 Pseudotsuga douglasii 208
L. europaea 157 P. menziesii 208
Ligustrum vulgare 159 P. m. var. glauca 208
Lonicera caprifolium 161 P. m. var. viridis 208
L. carpatica 163 P. taxifolia 208
L. nigra 163 Ptelea trifoliata 210
L. pallida 161 Pyrus austriaca 214
L. xylosteum 165 P. communis 216
Loranthus europaeus 167 P. cordata 212
Lycium barbarum 169 P. magyarica 212
L. halimifolium 169 P. nivalis 214
Maclura aurantiaca 171 P. pyraster 216
M. pomifera 171 P. salviifolia 214
Malus domestica 173 P. x karpatiana 212
M. sylvestris 173 P. x pannonica 214
Morus alba 175 Quercus borealis 229
M. nigra 175 Q. cerris 218
Myricaria germanica 177 Q. conferta 220
Ornus europaea 138 Q. dalechampii 222
Ostrya carpinifolia 179 Q. farnetto 220
Oxycoccos palustris 341 Q. frainetto 220
Padus avium 181 Q. lanuginosa 225
Padus serotina 183 Q. pedunculata 227
Parthenocissus inserta 185 Q. petraea 222
P. quinquefolia 185 Q. polycarpa 222
P. tricuspidata 185 Q. pubescens 225
Picea abies 187 Q. robur 227
P. excelsa 187 Q. r. subsp. slavonica 227
Pinus nigra 189 Q. rubra 229
P. n. subsp. nigra 189 Q. r. var. maxima 229
P. strobus 191 Q. sessiliflora 222
P. sylvestris 194 Q. virgiliana 225
P. wallichiana 192 Rhamnus catharticus 231
Platanus hispanica 196 R. frangula 132
P. occidentalis 196 R. infectorius 233
P. orientalis 196 R. saxatilis 233
P. x acerifolia 196 R. x gayeri 233
P. x hybrida 196 Rhus cotinus 102
Populus alba 198 Ribes alpinum 235
P. deltoides 204 R. aureum 237
P. nigra 200 R. grossularia 245
P. n. cv. Italica 200 R. nigrum 239
P. tremula 202 R. petraeum 241
P. x canadensis 204 R. rubrum 243
P. x canescens 198 R. spicatum 243
P. x euramericana 204 R. uva-crispa 245
376
R. vulgare 243 Spiraea crenata 307
Robinia pseudoacacia 247 S. crenifolia 307
Rosa arvensis 249 S. media 309
R. canina 253 S. m. var. oblongifolia 309
R. gallica 249 S. oblongifolia 309
R. pendulina 251 S. salicifolia 311
R. pimpinellifolia 251 Staphylea pinnata 313
R. rubiginosa 253 Syringa vulgaris 315
R. sancti-andreae 253 Tamarix gallica 317
R. spinosissima 251 T. ramosissima 317
R. tomentosa 253 T. tetrandra 317
Rubus caesius 255 Taxus baccata 319
R. c. var. arvalis 255 Thelycrania sanguinea 94
R. canescens 257 Thuja occidentalis 321
R. fruticosus 259 T. orientalis 323
R. idaeus 262 T. plicata 321
R. tomentosus 257 Tilia argentea 329
Ruscus aculeatus 264 T. cordata 325
R. hypoglossum 266 T. officinarum 327
Salix alba 268 T. parvifolia 325
S. amygdalina 288 T. platyphyllos 327
S. aurita 270 T. p. subsp. cordifolia 327
S. caprea 272 T. p. subsp. platyphyllos 327
S. cinerea 274 T. p. subsp. pseudorubra 327
S. elaeagnos 276 T. tomentosa 329
S. e. cv. Angustifolia 276 T. ulmifolia 325
S. fragilis 278 Ulmus campestris 331
S. incana 276 U. c. var. pubescens 331
S. myrsinifolia 280 U. c. var. suberosa 331
S. nigricans 280 U. carpinifolia 331
S. pentandra 282 U. effusa 335
S. purpurea 284 U. foliacea 331
S. repens 286 U. glabra 333
subsp. rosmarinifolia 286 U. laevis 335
S. rosmarinifolia 286 U. montana 333
S. triandra 288 U. pinnato-ramosa 337
S. t. subsp. amygdalina 288 U. procera 331
S. t. subsp. discolor 288 U. pumila 337
S. t. subsp. triandra 288 var. arborea 337
S. viminalis 290 U. scabra 333
S. x multinervis 270 U. x hollandica 331
S. x rubens 278 Vaccinium myrtillus 339
Sambucus nigra 292 V. oxycoccos 341
S. racemosa 294 V. vitis-idaea 343
S. sibirica 294 Viburnum lantana 345
Sarothamnus scoparius 296 V. opulus 347
Sorbus aria 298 V. o. cv. Roseum 347
S. aucuparia 301 Viscum album 349
S. domestica 303 V. a. subsp. abietis 349
S. d. f. pomifera 303 V. a. subsp. album 349
S. d. f. pyrifera 303 V. a. subsp. austriacum 349
S. graeca 298 V. laxum 349
S. hazslinszkyana 298 Vitis riparia 351
S. torminalis 305 V. sylvestris 353
377
V. vinifera 353
378
Tartalom
Előszó.........................................................................................................3
A fa- és cserjefajok bemutatásának szempontjai.........................................5
Nevezéktan.............................................................................................5
Alaki jellemzők.......................................................................................5
Biológiai jellemzők.................................................................................6
Ökológiai jellemzők................................................................................7
Elterjedés................................................................................................8
Előfordulás.............................................................................................8
Élőhely...................................................................................................8
Egyéb...................................................................................................12
A bemutatásra kerülő fa- és cserjefajok rendszertani besorolása..............13
A fajok ismertetése...................................................................................29
Mellékletek.............................................................................................351
Festő- és cserzőnövények...................................................................352
Mérgező fa- és cserjefajok.................................................................353
Pollenallergiát okozó fa- és cserjefajok..............................................354
Magyarország adventív fa- és cserjefajai............................................355
A magyarországi dendroflóra veszélyeztetett és védett taxonjai........358
Fafajok területe és területaránya........................................................361
Fa- és cserjefajok magyar neveinek helyesírása..................................362
Ajánlott irodalom...................................................................................364
Magyar nevek mutatója..........................................................................365
Tudományos nevek mutatója..................................................................369
379

Dendrológia

Uploaded by

Document Information

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Dendrológia

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Soproni Egyetem

DR. KIRÁLY GERGELY

DR. SCHMIDT GÁBOR

DR. VANCSURA RUDOLF

Ebben a kötetben a Dendrológia tárgykörébe tartozó fa- és cserjefajokat

Bár teljességre törekedtem, néhány nehezen azonosítható, specialistát igénylő

A leírásoknál, jellemzéseknél tömörségre törekedtem, az ábrákon könnyen fel-

A rajzok válogatásában HÓBER BALÁZS, illetve KIRÁLY ANGÉLA volt

Sopron, 2006 decemberében

A virágzási idő kezdetét a lombfakadáshoz viszonyítjuk, majd hónapokra lebontva is

A fafajokat magassági és vastagsági növekedésmenetük alapján két fő kategóriába lehet

A fa- és cserjefajoknál életstratégiájuk alapján kétféle elkülönítést lehet tenni:

Az ökológiai jellemzőket és az ezekkel kapcsolatos termőhelyi igényt – a generális

A fajok természetes elterjedési területét elsősorban a makroklíma határozza meg, ezen

A hazánkon belüli, horizontális előfordulást természetföldrajzi tájainkkal jellemezzük.

A fajok élőhelyeit elsősorban a természetes-természetszerű erdőtársulás-csoportok

Gyertyános – kocsánytalan tölgyesek

Gyertyános – kocsányos tölgyesek

Cseres – kocsánytalan tölgyesek

Cseres – kocsányos tölgyesek

Mészkerülő gyertyános – kocsánytalan tölgyesek

Mész- és melegkedvelő tölgyesek

Folyómenti fűz-nyár (puhafás) ligeterdők

Folyómenti tölgy-kőris-szil (keményfás) ligeterdők

 fásszárú növények, egyivarú „virágokkal”

r: Fenyőalkatúak (Tűlevelűek) – Pinales

cs: Fenyőfélék – Pinaceae

 monopodiális felépítésű fák, egylakiak

cs: Ciprusfélék – Cupressaceae

 fák vagy cserjék

cs: Tiszafafélék – Taxaceae

 fák vagy cserjék

cs: Csikófarkfélék – Ephedraceae

 kistermetű, vesszős hajtásrendszerű növények, gyakran törpecserjék

1/B. ao: Boglárka-alkatúak – Ranunculidae

cs: Borbolyafélék – Berberidaceae

 zömmel fásszárú növények: cserjék

cs: Boglárkafélék – Ranunculaceae

 főként lágyszárúak, kevés fásodott szárú lián

2. ao: Varázsdió-alkatúak – Hamamelididae

cs: Platánfélék – Platanaceae

cs: Szilfafélék – Ulmaceae

 fás növények, váltivarú virágok

cs: Nyírfafélék – Betulaceae

 fák vagy cserjék

cs: Mogyorófélék – Corylaceae

 fák vagy cserjék

cs: Bükkfafélék – Fagaceae

 fák (de cserjetermetű fajok is vannak)

cs: Diófafélék – Juglandaceae

cs: Tamariskafélék – Tamaricaceae

cs: Fűzfafélék – Salicaceae

 fák, cserjék (vagy törpecserjék)

cs: Erikafélék – Ericaceae

 cserjék vagy törpecserjék, lombhullatók vagy örökzöldek

cs: Hársfélék – Tiliaceae

cs: Boroszlánfélék – Thymelaeaceae

 cserjék vagy törpecserjék, ritkán lágyszárúak

cs: Köszmétefélék – Grossulariaceae

cs: Rózsafélék – Rosaceae

acs: Gyöngyvesszőfélék – Spiraeoideae

 cserjék vagy lágyszárúak

acs: Almafélék – Maloideae (Pomoideae)

 fák vagy cserjék