A fék alkatrészein soha nem szabad spórolni

A fék feladatának meghatározása nem bonyolult, a működése már annál inkább: a fék dolga, hogy megállítsa vagy lassítsa a mozgó járműveket, illetve esetenként rögzítse az álló autókat (erre szolgál a rögzítő, avagy kézi fék). Ez eddig viszonylag egyszerű, viszont maga a fék egy bonyolult szerkezet, mely több alkatrészből áll össze, attól is függően, hogy milyen típusú fékről van szó. A legfontosabb alkatrészek a féktárcsa, a fékbetét, a fékdob, a fékpofa, a féknyereg, a fékcsövek, a főfékhenger, a fékmunkahenger, a fékerőszabályzó, és a fékszervó (fékrásegítő).

A fék kopóalkatrészeinek állapotára folyamatosan figyelni kell. Ilyenek a fékbetétek, a fékpofák, a féktárcsák és a fékdobok.

A féktárcsa

A féktárcsa rendszerint erős fém öntvényekből készül (például acélöntvényből vagy öntöttvasból). Az alkatrész nem igényel különleges karbantartást, azonban bizonyos időszakonként cserélni kell. A féktárcsa nagy igénybevételnek van kitéve, ezért rendszeresen ellenőrizni kell. Ha repedést, rozsdafoltot, vagy égésnyomot találunk rajta, akkor az alkatrészt cserélni kell.

A féktárcsák cseréjét párosával végzik, szakszerű beszerelés esetén a csereciklusok között nem szokott semmilyen probléma jelentkezni a használata során. Ha az autóban mind a négy keréken tárcsafék van, akkor az első kerekeknél körülbelül 40 és 60 ezer kilométerenként, míg a hátsó kerekeknél 50 és 80 ezer kilométerenként érdemes cserélni a féktárcsát.

Milyen féktárcsák vannak?

A féktárcsáknak megvan a minimális vastagsága, amely gyártónként változik, illetve az is változó, hogy melyik autóra milyen féktárcsa alkalmas. Például a Ridex 230 milliméter átmérőjű féktárcsa megfelelő a Volkswagen Csoport számos modelljére, kezdve az Audi A1-essel és TT-vel a Seat Ibiza különböző változatain és a Škoda Fabia és Octavia autókon át számos Volkswagen modellig bezárólag, beleértve a Borát, a Polót és a négyes Golfok különböző variációit is.

Az említett Ridex féktárcsa a hátsó kerekekre szerelhető fel, minimális vastagsága 7 milliméter, azaz ennél már nem lehet vékonyabb az eredetileg 9 milliméter vastag tárcsa, ha ez alá az érték alá esik a vastagság, az eszközt cserélni kell. Ezek az értékek gyártónként eltérnek, de 2-3 milliméternél vékonyabb minimális vastagság már nemigen fordul elő.

Ne várjunk a cserével!

Egy kopott féktárcsa veszélyes lehet a rossz hőelvezetése miatt, illetve ahogy egyre nagyobb a kopás mértéke, úgy könnyebben megrepedhet vagy deformálódhat, ezért az említett csereciklusokat nem érdemes kitolni. Mivel a fékbetéteket gyakrabban kell cserélni, ezért érdemes a fékbetétekkel együtt (természetesen nem minden alkalommal) cserélni a féktárcsát, ugyanis a féktárcsa cseréje a fékbetétek cseréjével is együtt jár.

A féktárcsa fékezési folyamatát a fékbetét hozza létre, ezért kopik gyorsabban a fékbetét a féktárcsánál, és ezért szükséges gyakrabban cserélni. A fékbetétek cseréjét akkor tanácsolt elvégezni, ha a súrlódó rész a gyárilag megengedett vastagság alá kopik – ez a használat módjától és az eszköz minőségétől függően az első fékbetétek esetében 15 és 30 ezer, a hátsóknál pedig 20 és 40 ezer kilométer között esedékes.

A téli időszakhoz érve különösen fontos lehet a fékek (és persze a gumik) állapota, így érdemes ellenőrizni a féktárcsák és a fékbetétek állapotát, ha pedig szükséges, ne halogassuk ezen alkatrészek cseréjét!